A Szerk. avatar
2020. október 8. /
, ,

Váncsa István újra főz – Az Élet és Irodalom 2020/41. számából

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

FEUILLETON

Váncsa István Rizike córdobai mogyoróval címmel írt gasztroesszét.

„Wildschweinék Valencia központi vásárcsarnokában bóklásztak elsősorban azért, mert piacon bóklászni jó, mediterrán piacon bóklászni még jobb, hatalmas mediterrán piacon bóklászni pedig annyira jó, hogy azt már el se lehet mondani. Mellesleg a pesti nagycsarnok nagyobb, mint a valenciai, csak nem annyira mediterrán, hogy egyéb fogyatkozásairól most ne is beszéljünk, evvel együtt Wildschweinék azt is szeretik, bár nem túl gyakran látogatják. Történetünk időpontjában konkrét céljuk is volt, Wildschwein úr rizikéből, córdobai mogyoróval készülő mogyorós pirított gombára vágyott, mellé pedig a Mustiguillo nevű bodega Mestizaje nevű fehér küvéjét kívánta fogyasztani (merseguera, viognier, malvasia), és persze a pirulóban levő gombára is szándékozott löttyinteni belőle valamennyit. A merseguera amúgy jellemzően valenciai fajta, Spanyolország más régióiban nem igazán ismerik, noha komoly lehetőségek vannak benne, és ennek a küvének a jobb évjárataiban igen nagyot domborít.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Károlyi Csaba Ki vagy te? című kritikája Háy János A cégvezető című regényéről szól.

„Háy János legújabb pályaszakaszának remeklése ez a regény. Méltó párja Az öregtó felé című, 2017-ben megjelent nagyszabású verseskötetnek. (…) A cégvezető főhőse névtelen üzletember. Kevés embernek van most neve, „az új nő”-nek sincs, a volt feleség azonban a végén egyetlen egyszer megneveződik (itt: Ildi – 371.). A főhős kívülről nézve az elmúlt harminc év sikerfigurájának tűnik. „Korunk hősének látta magát egy olyan korban, aminek nem volt hőse.” – írja találóan a fülszöveg. Ugyanakkor az író nem azt sugallja, hogy a cégvezető ő maga lenne, hanem azt, hogy a cégvezető nem más, mint az olvasó. Mindenki cégvezető, függetlenül attól, van-e cége vagy nincsen – hiszen „azt az embert, aki vagy, te vezeted” (ez igaz, bár itt mintha csak férfiakra volna értendő). Ily módon persze a szerző is cégvezető, természetesen, akinek élete hasonlít hőse életéhez, miként az olvasó sorsa is hasonlíthat ennek a hősnek a sorsához. „A cégvezető mi vagyunk.” – olvasom.”

KÖNYVKRITIKA

Kész Orsolya Semmi rendkívüli címmel írt recenziót Lucia Berlin Este a paradicsomban című kötetéről.

„Szörnyű dolgok esnek meg ebben a huszonkét történetben: egy 14 éves lányt egy gazdag özvegyember elcsábít, amikor lovaskocsijuk egy jeges patakba zuhan. Egy terhes nő meggyilkolja tehetős férje dílerét Mexikóban, miközben gyermekei alszanak. Egy fiatal nőt egyedül hagy a férje alig totyogó és még meg nem született gyermekükkel, és soha többé nem tér vissza. És mégis élni támad ezektől a szövegektől kedve az embernek, van ugyanis az iszonyatos történetek mögött valami végtelen bizalom és derű. Amit Lucia Berlin nagyon tud: egyszerre írni meg a horrort és a reményt.  Mindezt érzéki, affektusokban tobzódó írásmódjával éri el, amiben sok van abból a vadságból és konvenciómentességből, ahogy gyerekek látják a világot.”

VERS

A versrovatban Petőcz András és Tatár Sándor versei olvashatók.

Ezen a helyen Petőcz András egyik versét mutatjuk meg:

London

           (Arthur Rimbaud – Paul Verlaine-nek)

 „Londres forme un régal offert aux délicats”

London élvezet, mondod, és magad
azt hiszed („tudod” is), hogy kényes,
kifinomult, „erényes” vagy. Kényes
az élvezetekre, amelyeket magad

megadnál nekem, nárcisztikus falat,
elegánsnak hiszed minden gesztusod,
gondolván, hogy jövendő gesztusod
„megérteti” velem, Paul „bácsi” jó falat.

Mindez bonyolultabb. Szodómia bűne
terheli lelkiismeretedet, és a feleség,
akit magára hagysz, akkor lesz feleség,
ha kimondja, amit tudunk. Szodómia bűne

mindez és házasságtörés – vár rád a börtön,
és el is juttat oda egykori szerelmed, Mathilde.
Tudom, nem tetszik, hogy majdan Mathilde
büntet téged – és nem csupán a börtön.

PRÓZA

Beck Tamás, Nyerges Gábor Ádám és Nomád Földi László prózája,

Tárcatár: Beck Zoltán.

Részlet Nyerges Gábor Ádám A Kelet Pamplonája című írásából.

„Persze, mert nem érti itt senki, így egy másik hang, hogy ez nem úgy megy, hogy jön az EU, kiszállnak a kilométerekkel odébb tengelytörött, hiperszuper Audijaikból a teljes megye költségvetésébe kerülő öltönyeikben, és hoznak egy zsák pénzt, hogy bitte, pardon, Béla úr, nem adhatnánk-e már ide ezt a pár milliócskát, a tengelytörés óta cipeljük, és már megszakad a hátunk alatta, hanem mindenféle istenverte bürokráciát raknak köré! Nincs pénz, na, nincs pénz, a kurva istenit! Fiam, Isten nevét… Nincs pénz, csak egy döntés van, csak mondják, hogy van a pénz! Ez a döntés, hogy jön neki egy e-mail egyik nap, hogy akkor van pénz. Aztán még több tucat, hogy ezt így, azt úgy lekönyvelni, engedélyeztetni, kitölteni, ellenjegyezni, előkeresni és beszkennelni és feltölteni arra a felületre, ami nem jön be, a jegyzővel igazoltatni, aki már két éve elköltözött, aztán… Ha nincs pénz, mi a faszból épült a Magyarország erős és büszke európai ország alatt a plakáthely, hogy még az autópályáról is idelátszik, csak kibaszott út nincs annak, aki megnézné közelebbről, he?”

SZÍNHÁZ

Herczog Noémi az Örkény Színház ’84 és a Radnóti Gina című darabját értékeli. 

„A Gina végre kortárs dráma magyar kőszínházban, még ha a rendőri nyomozást vezető tisztnek »leszóló« fejes nem csak a korrupt 2020-as Magyarországra jellemző, inkább biztonságosan örök figura. De minden törékenységével és hullámzó minőségével együtt a Ginával a Radnótiban mégis megtört a jég. Vele talán elindulhat egy szabadabb, kísérletezőbb irány a színházon belül.”

ÉPÍTÉSZET

Torma Tamás a 80 éves Bán Ferencet köszönti.

„Bán Ferenc különleges helyet foglal el az elmúlt fél évszázad hazai építészetében. Sok épülete nem épült meg (igaz, harmincévesen, nagy fővárosi irodák ellenében tervezhette meg a kor magyar építészetének másik emblematikus épületét, az 1981-ben átadott és nemrég felújított nyíregyházi művelődési központot), de egészen más a hivatalos díjak övezte ismertség, meg az, ha meglévő épületei és az ő vidéki gerilla harcmodora fiatal építészek és mesteriskolások tucatjait vonzotta mindig magához.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.

Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Megosztás: