Sajátos kézimunka
frivol – 1. ‘léha, felelőtlen, könnyelmű’; ‘illemsértően tiszteletlen’: frivol megjegyzés. – frivolitás: ‘frivolság’; 2. ‘sajátos csipkeszerű kézimunka’.
Nemzetközi szócsalád a latin frivolus (‘hitvány, semmi, értéktelen’) nyomán került a magyar nyelvbe, a friare (‘szétmorzsol’) igéből. Jelentése így fejlődhetett: ‘morzsalék’ ⇨ ’értéktelen’ ⇨ ’hitványságokkal törődő’ ⇨ ’léha, ledér’. Az utóbbi jelentéskörben a francia (frivole, frivolité) és angol (frivolous) megfelelők révén terjedtek el. A magyar ~ a franciából való, német közvetítéssel.
Leselkedni majdnem mindenki szeret. Ha benézünk egy kulcslyukon, sosem lehetünk biztosak abban, mit fogunk látni – és nagyjából így vagyunk akkor is, ha belelapozunk egy Szőcs Henriette-kötetbe. A török brigadéros klasszikus történelmi regény, az Alteregó habkönnyű lektűr, a Szexturista-blogon alapuló A hűség kutyáknak való leginkább blogregénynek nevezhető, az Ősképcsarnok vegytiszta szépirodalom – és, bevallom, nekem személy szerint ez a kedvenc könyvem tőle. Regényei biztos kézzel megírt művek, az adott korszak és a történelem során kevésbé változó, emberi léleknek nevezett valami mély és alapos ismeretéről tanúskodnak, novelláiban méregerős képekbe és félmondatokba sűrít generációkon átívelő traumákat és tragédiákat.
A Kulcslyukban Szőcs Henriett megint valami újjal lepi meg olvasóit. A kötetet alkotó rövid írásokat leginkább tárcáknak nevezhetnénk, ha a folyamatosan változó mediális környezetben, fészbuknovellák és karanténregények között érdemes lenne még a műfaji besorolásra energiát vesztegetnünk. Mindenesetre az írások minden jellemzővel rendelkeznek, amivel egy rendes tárcanovella rendelkezni szokott – aktuális témájú, rövid, könnyed hangvételű szövegek ezek, Szőcs Henriette tucatnyi egyszerű, hétköznapi témát dolgoz fel cselekményesen, fordulatosan, de közben nem fecseg és nem csacsog, kevés leírást alkalmaz, és néha balladai homályban hagyja a történések mikéntjét.
Amiben a Kulcslyuk – és szerzője – különleges, az a tárcák-novellák vidáman frivol hangvétele. Az olvasó joggal érezheti úgy magát – akár egy balatoni strandra vezeti őt Szőcs Henriette, akár egy lepukkant autópálya-pihenő felé gyalogol, akár a Földközi-tenger hullámain ringatózik egy rózsaszín gumimatracon – mintha egy harmincas évekbeli, füstös mulatóban hallgatná valamelyik kokott mulatságos, meglepő történeteit.
Szőcs Henriettről köztudott, hogy könnyedén ír az élet dolgairól, ugyanolyan természetességgel mutat be egy jó vacsorát, mint egy jó szeretkezést, képes ezt is, azt is árnyalni, elegánsan kikerüli a közönségesség és a modortalanság csapdáit. Ebben a könyvben sincs másképp, a szex és a párkapcsolatok egyéb buktatói itt is a történetek központi kérdései. És bár lehet, hogy a szerző konklúziói néha túl egyszerűnek tűnnek, de még a legordasabb facebookposzt-bölcsességnek tűnő tételmondat köré is olyan világot tud kanyarítani a rövid, másfél-kétoldalas kisprózákban, hogy megláthatjuk benne az Ősképcsarnok-mélységű tragédiákat.
Köznyelvihez közelítő vagy magazin-stílusban megírt, frappáns és gördülékeny mondatokból bomlanak ki a mindennapi vagy éppen különleges történetek. Térben és időben hatalmas távolságokat járunk be a könyv oldalain, késő-középkori életképet ugyanúgy találunk, mint napjaink közel-keleti, multikulturális helyszínein játszódót. Az írások íve nagyjából hasonlít egymásra, mindegyik tartogat a végén egy meglepő, vagy meglepőnek szánt csattanót. Néhány tárca szótárszerű szómagyarázattal indít, hogy aztán az épp hogy tisztázott kifejezésnek egészen más jelentést adjon. Néha a fordulatok kiszámíthatóak talán, néha nagyobb csavart várunk, de rá kell jönnünk, hogy az író sokszor az orrunknál fogva vezet minket, és épp a nagy, elegáns, teátrális megoldások hiányával piszkálja az olvasót – nem akar hatalmas irodalmi hatással orrba verni minket, megelégszik azzal, ha kedvesen megcsiklandozza a nózinkat.
A szövegek egy része sejthetően újkeletű, hiszen megjelennek benne az új, korona alatti világrend furcsaságai is. És mivel a tárca tényleg az a műfaj, ami, bár nem elemez alaposan, de alkalmas a hirtelen változások gyors lereagálására, nem is tűnnek elhamarkodottnak ezek a szösszenetek sem, főleg azért, mert nyilvánvalóan eszükben sincs mély és átfogó magyarázatokat adni arra, amiről egyelőre fogalmunk sincs, mi lehet valójában. Megelégszenek azzal, hogy megmutatják életünk legújabb, remélhetőleg csak átmeneti visszásságait.
Könnyed kora őszi olvasmány a Kulcslyuk, néha megnevettet, néha meglep, néha elgondolkodtat, máskor meg apró vállrándítással lapozunk a következő történethez. Annyit ad, amennyit ígér: szexi és ledér, mint egy minőségi csipkés fehérnemű.
