Műhelytitkokat tárnak fel az operabeavatón – beszélgetés Dinyés Dániellel, a Szegedi Nemzeti új zenei igazgatójával

Új zenei vezető kezdte meg működését a Szegedi Nemzeti Színházban. Dinyés Dániel (40) karmester, korrepetitor, zeneszerző az eddigi szokásokkal ellentétben nem csak az operatagozatért lesz felelős, de a többi zenés előadásokért is. Évadonként 5 operaprodukciót szeretne, de ez nem mind teljes színpadi előadás volna. Az előző években Budapesten, a Katona József Színházban és a Hatszín teátrumban rendező-barátjával, Göttinger Pállal meghonosítottak egy új műfajt, az opera beavató estet. Ezt most Szegeden is elindítják, az első ilyen beavató szeptember 13-án vasárnap 19 órakor lesz a Kisszínházban.

Az opera beavatónak mi a célja? Szegeden is ugyanaz a célja, ami Pesten volt?

Én személy szerint nem szeretem a mai kor gyorsan lenyelhető, instant és gyorsan megemészthető ételeit vagy akár kulturális élményeit. Evvel az előadás-sorozattal túl vagyunk már vagy 60-70 alkalmon, amelyekkel elsősorban minőségi időtöltésre törekedtünk. Ifjúságom meghatározó élménye volt Vámos Miklós műsora, a Lehetetlen. Amikor nagyon ráérősen és végtelenül tartalmasan beszélgetett színészekkel a Radnóti Színházban. Mi is ilyen ráérős időtöltésre hívjuk a közönséget. Operákat elemzünk, de nem iskolás fokon, és egyáltalán nem diákoknak szóló előadás ez, bár ők is gyakran szoktak jönni, mert számukra is élvezetes lehet. Régi időkben talán a szalonokban műveltek hasonlót. Ez az előadás az érdeklődő, bármilyen korosztályú embereknek szól, a célunk, hogy a mindenkori közönségünknek segítsünk meghallani és meglátni azt, ami a darabok mélyén van. Ezáltal azoknak is szólunk, akik már ismerik a darabokat. Nekik ínyencségekkel, a kezdőknek irányokkal szolgálunk. A zseni kéznyomát rajzoljuk körbe, akár Mozartnál, akár Puccininél. Mi azt boncolgatjuk, hogyan jön létre az a hatás, amitől olyan egyedi és erős a zenei megfogalmazása a nagy operaszerzőknek.

… merthogy ők mindezt nagyon tudatosan csinálták!

Pontosan! A nagy zeneszerzők kottáiban soha nincsenek véletlenek! A komponálás folyamata kizárja a véletlent. Az sokkal inkább egy irodai jellegű munka. A zeneszerző nem lobogó hajjal és a romantikus klisé szerinti őrülettel dolgozik, hanem tudatosan, fokról fokra, hangjegyről hangjegyre. Megpróbáljuk a közönséget beavatni abba, hogy egy muzsika mitől lesz tökéletesen igaz, hogy a színpadon egy mozdulat mitől válik hitelesen hatásossá. Egy-egy alkalomkor csak két-három jelenetet veszünk elő és ezeket járjuk körbe, vizsgáljuk meg minden szempontból. Nem az egész darabot akarjuk végigelemezni, nem örök igazságokat akarunk elszórni, azt nem is lehetne ilyen rövid idő alatt. Pusztán két részlet alapján megmutatjuk, hogyan dolgozott a szerző, milyen trükköket alkalmaz, hogyan ér el tűnél pontosabb hatást. Műhelytitkokat tárunk föl. Ez volt a cél Pesten, és ez most, Szegeden is. Palival határtalan a lelkesedésünk ezek iránt a zsenik iránt, és abban reménykedünk, hogy ez a lelkesedés a közönségre is átragadhat, és akik végighallgatják ezeket a beavatókat, azok értőbben nézik-hallgatják majd az adott operát később, sőt talán minden más operát is.

Göttinger Pállal nagymértékben egyetértetek a művekről vagy szoktatok vitatkozni is?

Palival 2009-ben dolgoztunk először együtt egy Esterházy-darabban a Bárka Színházban. Már akkor kiderült, hogy mi pazarul tudunk együtt dolgozni, de nem úgy, hogy állandóan mindenben egyetértünk, hanem nagyon tudjuk inspirálni a másikat a látásmódunkkal. Ezeken az operabeavatókon is gyakran megesik, hogy én végigelemzek egy jelenetet, majd jön Pali, és azt mondja: alapvetően egyetértek Danival, de ebben a kérdésben én egészen mást gondolok. És nemhogy nem küzdünk ez ellen, hanem nagyon jónak tartjuk, hogy így van!

Ez is nagyon fontos feladat: a hallgatósággal meg kell értetni, hogy nem létezik egyetlen, úgymond ‘helyes’ megoldás, egy zseniális művet sokféleképpen lehet értelmezni.

Például a Don Giovannit ezerféleképpen adták már elő, de nincs olyan, hogy mondjuk Karajan salzburgi felvétele az etalon és ahhoz kell mindent mérni. Egyszer New Yorkban bementem egy nagy CD-boltba, és Trisztán-felvételt kerestem a feleségemnek. A harmadik emeletre irányítottak, gondoltam, ott lesz valahol a Wagner-polc. De nem, az egész 3. emeleten csak Wagner-felvételek voltak! Beküldtek egy külön szobába, ahol csak Trisztán-felvételek voltak, és akkor megtaláltam azt a Carlos Kleiber vezényelte lemezt, amelyiket kerestem. De rögtön találtam 10 másik felvételt minimum, amelyeket mind szívesen meghallgattam volna. Az előadó-művészetben ezerfajta lehetőség van, és igazából bármelyik érvényes tud lenni, hiszen a zenehallgatásban nincs tömeg, csak egyén. Abból meg sok milliárdnyi van. Tömegből csak egy.

Pesten eddig Mozartokkal avattatok be. Most viszont elsőnek a Bohéméletet választottátok. Miért?

Megnéztem a szegedi színház operai műsorát a visszamenő húsz évre, mert olyan darabot szerettem volna, amely nagyon régen ment. Így merült fel először a Bohémélet. Ugyanakkor pedig olyan darabot is kerestem, ami jó „nyitó” darab egy új környezetben az Operabeavató számára, amin hihetetlenül könnyen tudjuk mindazt megmutatni, amire Palival szövetkeztünk. És ennek a darabnak tudnia kellett azt is, hogy olyan következő évadi bemutató legyen, aminek a létrejötte nemcsak a közönségnek de a társulatnak is egyaránt öröm. Ilyenek mentén maradt fenn a hálómon a Bohémélet. És egy nem elhanyagolható szempont miatt: imádom!

A beavatót most Göttinger Pállal csináljátok. Gondolom, akkor jövőre ő fogja rendezni a Bohéméletet…

Igen, ez a tervünk.

És most a beavatón ugyanazok énekelnek, mint jövőre?

Szeretnék erre törekedni, de a vírushelyzet miatt elég nehéz tervezni és szervezni. Most az első felvonásból fogjuk elemezni Mimi és Rodolfo első találkozását, Bordás Barbara és Varga Donát fognak énekelni. Barbara tavaly mutatkozott be Szegeden A köpenyben. Donát még koncertmesterként játszott a szegedi zenekarban, de azóta tenorrá képezte át magát, a Tannhäuserben is lehet majd őt hallani. Később szeretném, ha szerepelne a Bohéméletben Máthé Bea, Kónya Kriszta vagy Cseh Antal, és jó volna, ha László Boldizsár újra elénekelné Rodolfot. A kórusból is szeretnék átemelni néhány embert a kisebb-nagyobb szerepekre. Minél több szegedi énekest akarok fölléptetni, mert borzasztóan fontosnak tartom, hogy legyenek a városnak új és újabb saját énekesei.

Milyen részleteket elemeztek még a beavatókon?

A kórusos részeken kívül szinte az egész darabot. A 2. felvonást nem, de a többi hármat nagyon szeretném. Tíz hónap alatt nagyjából a végére érünk. Az is a célunk, hogy növeljük az operaelőadások látogatottságát. A beavatók közvetett célja, hogy többen eljöjjenek majd a jövő évadban a Bohémélet teljes előadására. Azt remélem, hogy aki jól megismerte a darabot, az utána szívesebben nézi meg.

Ahogy beszélsz, abból arra következtetek, hogy nem olaszul fognak énekelni…

Nem, magyarul játsszuk a darabot.

No, akkor csináljunk kedvet az első beavatóhoz! Mitől olyan megható Mimi és Rodolfo első találkozása?

Két tökéletesen tiszta lelkű ember imádnivalóan teszetosza találkozása, az ifjúság minden szerethetően bumfordi szégyenlősségével. Mindez a sok jelző zenében oly egyszerűen, természetesen és tisztán megfogalmazva, ami fel sem tűnik egészen addig, amíg le nem ül az ember és el nem kezdi nagyító alatt vizsgálgatni. És akkor kibomlanak Puccini ravaszságai, hogy hogyan is éri el a hallgatóban azt a hatást, hogy mindkét főszereplőjének azonnal elkezdjen szurkolni a székéből.

Megosztás: