A világjárványok évezredek óta végigkísérték az emberiség történetét, ám a 19. századi kolera volt az első, amelyet jól dokumentáltak – erről Fónagy Zoltán, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének főmunkatársa beszélt annak kapcsán, hogy az intézet égisze alatt a járványok történetével foglalkozó új sorozat indult.
A történész szerint a sorozat célja az ismeretterjesztésen kívül, hogy segítséget nyújtson az embereknek megérteni a jelen helyzet összefüggéseit. A járványok pusztítása az emberiség évezredes tapasztalata volt, történetük megismerése segíthet abban, hogy a mai ember ne úgy tekintsen erre a világméretű problémára, mint valamilyen ismeretlen eredetű veszélyre.
A sorozatból az is kiderül majd, hogy a mai orvostudományhoz, egészségügyi infrastruktúrához képest mennyire eszköztelenül néztek a járványokkal szembe évezredeken keresztül az emberek.
A hétköznapi élet története című blogon indított sorozat cikkeit olyan szakemberek jegyzik, akik eddigi munkásságuk alatt már foglalkoztak a járványok történetével. A szakértők a nagyközönség számára érthetően dolgozzák fel a témát.
A sorozatban a legnagyobb világjárványok, a pestis, a kolera, a spanyolnátha, a TBC mellett szó lesz majd a gyerekbetegségekről, a háborúkat követő vérhasjárványok és a harmadik világban pusztító betegségek történetéről, valamint kitekintést adnak a védőnői hálózat járványok megelőzésében játszott szerepére is.
Az első járványok, amelyek biztosan definiálhatóak, a középkori és kora újkori pestisjárványok voltak, amelyek a 14. századtól kezdve a 18. századig a nyugati civilizáció legnagyobb félelmét okozták. Ezt követte a 19. század első felében felbukkanó kolerajárvány, ami többször végigsöpört az egész világon. Ez volt az első világjárvány, amelyet jól dokumentáltak, azaz vannak megbízható, számszerű adatok a veszteségekről – mondta Fónagy Zoltán. Minden korábbi járványra vonatkozó adat csak becslés és a szakirodalomban is nagyon különböző számok keringenek – tette hozzá. Továbbá ez volt az első járvány, amely a modern közegészségügy felügyelete alá került és hozzájárult a nemzetállamok egészségügyi intézményrendszerének létrehozásához.
A történész szerint a járványok története választ adhat számos olyan kérdésre, amelyek a mostani helyzetben is felmerülnek. Ide tartozik, hogy ezek a betegségek milyen rövid és hosszú távú hatással voltak a népesedésre, a gazdaságra vagy éppen a társadalmi rendre, milyen egyéni és közösségi stratégiákat alkalmaztak a védekezésre, milyen mentalitás jellemezte a vészhelyzetekben a különböző korok emberét.
Arra is választ adhatnak, hogy lehet-e összefüggést találni a járványok megjelenése és az ökológiai változások között, továbbá milyen civilizációs vívmányokat „köszönhetünk” a nagy járványoknak, valamint milyen nyomokat hagytak a nagy ragályos betegségek a kollektív emlékezetben, az irodalomban vagy a képzőművészetben.
A kolera volt az első járvány, amely a modern közegészségügy felügyelete alá került, sőt, a nemzetállamok egészségügyi intézményrendszerének a létrehozásához éppen a ragály adott hathatós öntözést.
