Botrányos perszónák – Az átváltozás
Nem akart hinni a szemének, mikor az ingatlanközvetítő megmutatta neki a lakást. Biztos volt benne, hogy nem úgy néz majd ki a stúdió, mint a cég honlapjára feltöltött képeken. Talán egy sötét lyuk csupán, ahova naponta fél órára süt be a nap, mivel a szomszéd ház két méterre levő tűzfala beárnyékolja, eleget látott ilyet a Gothic városrészben, ezért is adta fel ott a keresést. Azonban a nappali részt egy teljes falat betöltő üveg zárta, még azon a felhős napon is, amikor ott járt először, világos volt a szoba. Ráadásul a fél üvegfalat el lehetett tolni. Egy teraszban folytatódott, ami legalább akkora volt, mint a nappali. És tényleg látni lehetett a tengert, premier plánban, nem csak egy szeletkét, a fényképezőgép optikájával kinagyítva. Persze most alig lézengett néhány turista a Barcelonetán, pár rövid nadrágos brit turista, meg néhány orosz bevándorolt, akiknek tizenhat fok már a nyarat jelentette. Nyáron jóval nagyobb a tömeg, de azért a látképet nem takarhatják ki.
Amikor meggyőződött róla, hogy a villanyt sem kapcsolták ki, a csapból folyik a víz, ráadásul a fürdőszobán sem kell osztoznia a folyosó többi apartmanjának lakójával, félénken rákérdezett, akkor mennyi lenne a bérleti díj. Nem akarta elhinni, hogy tényleg ezerkétszáz Euró, az hitte, elgépelték, vagy csak valami palimadárfogó, amivel egy olcsóbb, de lepukkant lakást adnának ki. A közvetítő megismételte az összeget, ő pedig ott helyben aláírta a szerződést és elutalta a pénzt. Még jó, hogy van mobil netje. Beköltözése utáni második napon elrohant a Mercadonába, és vett egy zöld, kerek műanyag asztalt négy székkel, mert szerinte a zöld sokkal jobban mutat a terakotta járólapon, mint a fehér. Talán vennie kellett volna még egy szettet, vagy legalább plusz székeket, ha jönnek majd a barátok naplementét nézni.
Szerencsére nem tette, mert a kollégája felvilágosította, hogy szezonban, úgy kábé egy hónap múlva, a Barcelonetán éjszakánként háromszázezer ember fordul meg. Nappal a strandolók nyüzsögnek, gyerekek visítoznak, nagymamák ordítoznak velük, fiúk rúgják a bőrt szüntelen. Este tíztől hajnal hatig a turisták partiznak, ha még nem tűnt fel, pontosan a Shoko bár felett lakik, itt ablakot sosem nyit majd, de aludni sem fog. Elvileg az volt az első hiba, amit elkövetett. Ezentúl minden este, munka után kiült a teraszra, és onnan számolta, mennyivel többen vannak a parton. Aztán később már más számok izgatták, a koronás szörny áldozatait figyelte a hírekben.
Azon a pénteken, mikor kihirdették a huszonnégy órán belüli kijárási tilalmat, megszólította a bár lépcsőjén kucorgó lányt. Második hiba. Platina szőke haja csinos arcába lógott, sírt. Ugyan a szokásos szűk, hasított farmert viselte, meg hozzá egy bő Levis pólót, semmi kihívó nem volt benne, a szomszéd lányára emlékeztette Sabadellben. Kiderült, hogy orosz, kisiskolás módon, mókás akcentussal beszélt angolul. A szezonra érkezett Barcelonába, a barátai elrendezték, hogy itt dolgozhasson a Shokoban pultosként, és a többi pincérrel lakott volna együtt a cég által bérelt lakásban. De a járvány miatt a turisták elmaradtak, a reptér bezárás miatt lőttek a szezonnak, így nem szerződtettek senkit. Neki csupán az ide útra volt pénze, azt hitte, másnap már dolgozik majd. Nincs miből vennie jegyet, vagy bérelni egy szobát, a barátai nyakára pedig nem mehet ebben a helyzetben. Megesett rajta a szíve, miért is ne, pokoli unalmas lesz ez a két hét karantén egyedül, legalább lesz kihez szólnia és nem csak az onlájn pornó jut neki. Meg főznek, mosnak, takarítanak rá. Harmadik hiba.
Vasárnap a miniszterelnök a rengeteg új megbetegedés és a sok halálos áldozat miatt meghosszabbította a vesztegzárat öt hétre. Senki, a külföldiek sem, mehetett sehova, csak a közértbe vagy a gyógyszertárba, és kutyát sétáltatni. Kutyát kellett volna inkább adoptálnia, elég szaladgált az utcán, akkor most minden nap kétszer sétálgathatna a tengerparton. Ksenia, mert így hívták a lányt, csak gombasalátát tudott készíteni meg vodkát bontani. Allergiás a gombára. A mosógép paneljén spanyol a felirat, hiába magyarázta el újra és újra, a lakótársa a következő alkalommal már semmire sem emlékezett. Ráadásul simán begyömöszölte a fehér törölközők mellé a férfi sötétkék selyempizsamáját. Undorodva kerülgette a zuhanytálcán felgyülemlő szőke szőrkígyókat.
A tizenkilencedik napon döbbenten vette észre, hogy a lány teljesen átalakult. Sűrű, fekete szempillái megritkultak, kihullottak, csak középen ágaskodott néhány hosszú szál. Helyette sötét bozont nőtt a szemöldöke között, mint egy ősanyának. Sajnos az ágyban Ksenia továbbra sem viselkedett istennőként, csak feküdt alatta, mint egy fadarab, párszor még a telefonját is nyomogatta misszionárius póz közben, a férfi háta mögött, mikor azt hitte, úgy sem veszi észre. A nő feje tetején előtűnt egy sötétbarna kerek folt, mint a szerzetesek tarfoltja, ősz hajszálakkal tarkítva. Negyedszerre hibázott, mikor elhitte, hogy a lány huszonhat éves.
A férfi úgy érezte, élete legjobb döntése volt, mikor feladott egy hirdetést az Elad-vesz Barceloná-ra, miszerint guminőt cserélne egy nyugodt, öreg kutyára.
Nem fojthatnak kétszer ugyanabba a folyóba.
