Botrányos perszónák – Mrs. Aranyásó (Aranyásás kezdőknek 4.)
Olga Bondracskova vagyok, én tartom nektek az Aranyásás kezdőknek című workshopot. Tulajdonképpen teljesen mindegy, ki is vagyok, csupán az számít, ki a férjem. Ez a legfontosabb lecke. Aki ezt az alapelvet megértette, elfogadta, és kész tenni érte, már sikeresen elvégezte az alapfokú tanfolyamot. Az első részben az aranyásás miben létéről beszéltem, a másodikban az ideális, megfelelő egzisztenciájú férj megtartásáról, a harmadikban az öregurak helyes idomításáról, most egy tanmese következik, mit nem szabad tennie egy aranyásónak.
A legendás Tihanyi Irma szélhámos grófnőről mesélek ma, aki ugyan csodás karriert futott be a tizenkilencedik században, de rengeteg dolgot elszúrt, így végül becsületesen és szegényen halt meg. Mi ezeket, ugye, feltétlenül el kívánjuk kerülni. Tihanyi Irmuska édesapja Széchenyi tiszttartója volt, a lány gondos nevelést kapott, beszélt angolul, németül, franciául és románul. Gondolom, a franciázáson lehetett a hangsúly, hiszen Irma apja halála után Pestre szökött és az Orfeumban énekelt. Ez okos húzás volt, mivel a mulatóban megfordult a főváros krémje, mindenki, aki akkoriban számított. Addig vonaglott a színpadon, míg felfigyelt rá Plutitsch úr. Plutitsch zseniális üzletemberként ténykedett, az Első Hazai Takarékpénztár főpénztárosaként hatalmas vagyontól szabadította meg munkaadóját, kiválóan fialtatta mások pénzét magának. Pár évet eltöltött a hűvösön, majd pesti és váci palotáiban élvezte zsenije gyümölcsét. Meg Irma kisasszonyt, aki botor módon úgy gondolta, kipróbálja az ifjabb Plutitschot is az ágyban. Persze lebuktak, és egy álom véget ért.
Lányok! Sosem kezdünk az urunk vagy szeretőnk fiával, amíg a hatalom az öreg kezében van. Irma esetében, akkoriban, énekesnőcskeként, házasságról álmodni botorság lett volna, a kitartott szerető pozíció volt a csúcs. Viszont az öregedő Plutitschot sokkal egyszerűbb megtartani, mint a farkával nem bíró, mindenkit felpróbálni akaró fiatalt. Ráadásul a pénz is az öreg számláján lapult, mind a fiúnak, mind Irmának tőle kellett kérni. Akkor ennek a kurficolásnak mit értelme volt?
Semmi. Talán tizenhárom perc gyönyör, esetleg. Kitört a botrány, ami Irmát külföldre sodorta. Először Bukarestbe, ahova már mint Sztáray grófnő érkezett. Újabb hibát követett el, a színháza öltözőjéből nyakéket lopott. Először is, minek ékszert lopni, mikor a csecsebecséket kapni kell. Ha már csórunk, olyan mértékben és eleganciával, mint Plutitsch. Innentől ámokfutás következett, a grófnő élt Kostantinápolyban, Lembergben, Londonban, Berlinben, Monte-Carlo-ban, Párizsban, végül Bécsbe költözött. Arisztokraták látogatták, egyik palotát bérelt neki, a másik ruhákkal és gyöngysorokkal halmozta el. Ez mind helyes lépés volt.
Irma, gondolom, harminc körül járva, szerette volna bebiztosítani magát, mikor már nem lesz annyira hamvas és újdonság számba menő, és elkezdett váltókat hamisítani a kitartói nevében. Nos, kedveseim, hogyan szerzünk biztonságot valójában, emlékeztek még az első leckére? Igen, egy gyermekkel. A huszadik század elején is hasonlóan kellett volna cselekednie Sztáray grófnőnek. És ha már váltók, van az a helyzet, pozíció, őrület, amikor egy férfi képtelen nemet mondani. Csacsi Irmuska, ti ne legyetek azok!
Persze, kiborult a bili, visszamenekült Magyarországra, bujkált Sopronban, Győrben és Gödöllőn is. Zseniális ötletként a szállodákban, háztulajdonosoknál, beszállítóknál azt a mesét adta be, ő grófnő, nem bíbelődik pénzügyekkel, majd az ügyvédje egyenlíti ki a számláit. Persze, se ügyvédje, se számlája nem volt, megindult a lejtőn, hosszú éveket töltött börtönben. Szabadulása után nyelveket tanított. Mi a tanulság? Meg kellett volna becsülnie Plutitschot, kitartani az öreg mellett. Később pedig kiválasztani egy gavallért, a lehető leggazdagabbat, kiszolgálni és élvezni az életet.
Soha ne ismerj be semmit, még a halálos ágyadon sem, mert előfordulhat, hogy még jobban leszel.
