Ferling József cége családi kényszervállalkozásként indult 29 évvel ezelőtt, a pécsi központú Ferling Kft. az évek során országszerte ismert, sikeres ügynökséggé nőtte ki magát a PR-szakmában. A PR- és kreatív kommunikációs szakember decemberben kapta meg a Lickl-díjat civil kategóriában. Az elismerést a Pannon Filharmonikusok fennállásának 205. évfordulóján hagyományteremtő céllal hozták létre, és a zenekar alapítójáról, Lickl Györgyről nevezték el. A díj az egykori vezető szellemiségét hivatott életben tartani és megidézni minden díjátadó során és egyúttal elismerni az együttes művészeinek és menedzsmentjének, valamint a zenekarral tágabb körben együttműködőknek társadalmi szerepvállalását. A díj apropóján beszélgettünk Ferling Józseffel, aki mesélt a Pannon Filharmonikusokkal való kapcsolatáról, az ügynökség sikereiről, valamint család- és munkamániájáról is.
– Hogyan reagált, amikor megtudta, hogy ön nyerte a Lickl-díjat civil kategóriában?
Vannak olyan díjak, sikerek, amelyeket az ember szeretne elérni, vagy amelyek után ácsingózik, de ez nem volt a listámon. Alapítása óta ismerem a díjat, de soha eszembe nem jutott, hogy valaha én kaphatnám. Nagyon kellemes meglepetés és megható élmény volt. Az is, amikor megtudtam, és az a pillanat is, amikor átvehettem.
– Régóta kapcsolatban áll a zenekarral mind szakmailag, mind emberileg. Honnan az ismeretség?
Ez egy több mint tíz évre visszanyúló történet. Az általam alapított Ferling Kft. központja Pécsett található, és mivel a zenekar a város kiemelkedő értékei közé tartozik, hamar egymás látóterébe kerültünk. 2010 óta dolgozunk együtt kisebb-nagyobb feladatokon. A szakmai kapcsolat néha szorosabb, néha lazább, miközben az együttes zenészeiből és vezetéséből többekkel személyesen is jól ismerjük egymást. A Pannon Filharmonikusok saját kommunikációs csapata külső ügynökségi támogatás nélkül is rendkívül erős. Mint egy komoly nagyvállalaté. A feladatuk annyival nehezebb, hogy nagyon szenzitív emberek ülnek a hangszerek mögött.
– Milyen közös együttműködéseket tervez a jövőben az ügynökség és a zenekar?
A Ferling és a Pannon Filharmonikusok között személyes, bizalmi kapcsolat áll fenn. Mi a legjobb referenciáink között tarjuk számon a zenekart. Nagyobb volumenű stratégiai terveink jelenleg nincsenek. Webes együttműködéseink mellett konzultációs partnerkapcsolatokat tartunk fenn. A zenekar 210 éves évfordulójának méltó megünneplésére vannak projektötleteink, ezekről még egyeztetünk.
– Úgy tudom, hogy fia és egyik lánya is kapcsolatban áll a zenekarral.
Cégünk digitális üzletágát Dávid fiam alakította ki, és az ő vezetésével fejlesztettük a zenekar webes és intranetes oldalait, megjelenését. Nagyobbik lányunk grafikusként dolgozik, illusztrációit felnőttek és gyerekek is nagyon szeretik. A Pannon Filharmonikusoknál, ahol tudatosan igyekeznek megszólítani a jövő közönségét, a fiatalabb korosztályt, 4-5 éve felfigyeltek Szonja lányom munkáira, azóta dolgoznak együtt.
– Eljárnak a Pannon Filharmonikusok hangversenyeire?
Igen. Komolyzenei érdeklődésemet zongoristának tanuló legkisebb gyermekünk erősítette meg. Neki köszönhetően itthon is sokkal több komolyzenét hallgatunk, mint korábban, előtte is gyakran jártunk koncertekre. A legkevésbé sem nevezném műértőnek magam, de így is nagy élményeket, gyönyörű pillanatokat kaptam a koncerteken.
– Majdnem 30 éve alapította a Ferling Kft.-t. Mi volt a célja akkor?
Életben akartunk maradni. Kényszervállalkozás volt. Akkor még nem gondoltam, hogy 30 évvel később egy ilyen sikeres, közel 30 főt foglalkoztató céggé növi ki magát az ügynökség. A média világából érkeztem, pár évvel az indulás után kristályosodott ki az a szakmai, üzleti portfolió, amivel ma is foglalkozunk, azaz belső és külső PR, humán-, és kríziskommunikáció, valamint egyéb kreatív és webes területek.
– Mi volt a legnagyobb sikerük ez idő alatt?
A mi szakmánkban a nagy sikerek nem mindig látványosak, de két kampányunkért is megkaptuk már a Magyar Public Relations Szövetség legrangosabb elismerését, a Sándor Imre-díjat. Komoly sikernek tartom azt is, hogy meg tudtuk tartani a pécsi központunkat ebben a Budapest-centrikus gazdasági világban, és büszke vagyok rá, hogy határon átnyúló projekteket is tudunk kontrollálni a városból.
– Mielőtt elindította volna saját vállalkozását, újságíróként dolgozott. Milyennek látja ma a szakma helyzetét?
Teljesen megváltozott a médiakörnyezet. Ma már nem szeretnék újságíróként dolgozni. Annak idején úgy kerültem a szakmába, hogy nem voltam elég jó író, és egyszer azt mondta nekem valaki, hogy az író a tökéletesig dolgozik, az újságíró lapzártáig, ezért inkább utóbbival próbálkozzak. Megfogadtam, még ha akkoriban gyakran az irodalmias mikszáthi modellt próbáltuk is követni. Annak idején még írtunk hosszabb cikkeket és talán el is olvasták őket az emberek. Ma már sokkal inkább a tények és számok dominálnak, kevesebb az egyéni stílus és a hang, és akkor még nem beszéltünk a különböző gazdasági, politikai tényezőkről, melyek erősen hatnak a médiára. Nagyon szerettem az újságírói munkát, megadatott a lehetőség, hogy a rendszerváltást átívelő időszakban dolgozhattam a szakmában, 1-2 évig mindenféle külső kontroll nélkül, szinte teljesen szabadon.
– Köztudottan család- és munkamániás. Nehéz feladat összeegyeztetni a kettőt?
Hálás vagyok a sorsnak, hogy olyan munkám van, amit imádok, és olyan családom, amiben otthon érzem magam. Nem munkában gondolkodom, hanem elvégezhető feladatokban, megoldandó leckékben. Rugalmasan kezelem az időbeosztásomat. A munka mellett a gyerekeim felnövését is közelről tudtam követni, és szabadon gazdálkodhatok ma is a szabadidőmmel. Ez persze nem azt jelenti, hogy hetekig be sem nézek az ügynökséghez. Minden nap dolgozom, hétvégén is, de jól érzem tőle magam.
