Keresik Ferenczy Noémi ismeretlen remekműveit egy nagyszabású kiállításhoz – beszélgetés Bodonyi Emőke kurátorral

Teremtés címmel nyílik kiállítás jövő év február 20-án Ferenczy Noémi műveiből, akit a huszadik századi kárpitművészet megújítójaként a magyar képzőművészet meghatározó alakjaként tart számon a művészettörténet. A szentendrei Ferenczy Múzeumban májusig látható tárlat nem csupán egészen egyedinek számító munkáit kívánja bemutatni, de azt a rendkívül komplex folyamatot is, amely során egy-egy mű a megszületéséig formálódott. A Kossuth-díjjal és Érdemes művész-díjjal is elismert művész alkotásai a nemzetközi sikerek révén Európa több országába is eljutottak. A múzeum – többek között – egy wanted akció keretében kutat több olyan, külföldön, illetve itthon fellelhető műve után, amelyek tulajdonosaihoz nem vezetnek el a kárpitokkal és azok előtanulmányaival kapcsolatos dokumentumok. A kiállítás kurátorával, Bodonyi Emőke művészettörténésszel beszélgettünk. (A nyitóképen Ferenczy Noémi: Kőműves, 1933, goauche, karton, 1930 × 1060 mm © Ferenczy Múzeumi Centrum, fotó: Darabos György)

Utoljára 1978-ban rendeztek jelentős, Ferenczy Noémi munkásságát áttekintő kiállítást. Mi volt az oka a hosszú csendnek és milyen indíttatásból kerül most ismét terítékre a művészete?

A Magyar Nemzeti Galériában rendezték meg azt a kiállítást, amelyet említettél. Ezt követte még 1982-ben volt egy miskolci tárlat, de az jóval szűkebb keresztmetszetben mutatta be Ferenczy Noémi munkáit. Most a szentendrei Ferenczy Múzeum emeleti teremsorában nyílik meg a kiállítás, és azt remélem, hogy lehetőség lesz arra, hogy új szempontok alapján mutassuk be az életművet. 1972-ben, amikor kibővítették a Ferenczy Károly Múzeumot, a fenntartóhoz került Ferenczy Béni hagyatéka, és ekkor bővült intézményünk gyűjteménye az addig nála őrzött Ferenczy Noémi művekkel és jelentős Ferenczy Károly alkotásokkal is. Ezt követően folyamatosan, időnként megújított állandó kiállításon lehetett látni a művészcsalád minden egyes tagjának alkotásait. Három évvel ezelőtt merült fel annak az ötlete, hogy először Ferenczy Béninek, majd ikertestvérének, Noéminek önálló tárlatot rendezzünk. Az ennek eredményeképpen megvalósult kiállításon Ferenczy Béni szobrai új megvilágításba kerültek, és a most sorra kerülő Ferenczy Noémi tárlat kurátoraként nagy izgalommal várom, hogy milyen új perspektívákat tud nyitni a jelen válogatás, hová lehet új hangsúlyokat helyezni.

A kiállítás egyik célkitűzése, hogy áttekintse az életmű nagyobb egységeit. Melyek ezek?

Több terem áll rendelkezésre, amelyek meghatározzák és egyben be is határolják a lehetőségeket. Az első két teremben azt a korai időszakát tervezem bemutatni, amikor Ferenczy Noémi nagyon kötődött a középkori és a kora-reneszánsz művészethez és jellemzően biblikus, illetve mitologikus témákkal foglalkozott. Ahogyan a szecesszió és a századforduló művészei számára, Ferenczy Noémihez is nagyon közel állt a kézműves technika, és nagy újításnak számított, hogy ő maga volt a kárpitjai tervezője és a kivitelezője is. Ismeretes, mennyire rajongott a chartres-i székesegyház színes üvegablakaiért, milyen nagy hatással voltak rá az arras-i szövőműhelyben készült 14-15. századi kárpitok, bizonyára tanulmányozta a késő gótikus francia mille-fleures gobelineket is, amelyeken az alakokat ezernyi virág veszi körül

Egy nagy stílusváltás történik nála ezután.

1922-ben szakít ezzel a hagyománnyal, amikor elkészíti az Ásóember című kárpitját. Innentől kezdve alkotásainak egész felületét a munkát végző ember ábrázolása tölti be, és a formák leegyszerűsödnek. A kiállításon láthatóak lesznek azok a ceruzarajzok is, amelyeken szintén érzékelhető az a változás, hogyan válnak a kontúrrajzok is még egyszerűbbekké. Amíg a korai időszakban a kecses, hajlékony mozdulatok kialakítását rendkívül finom, érzékletes, szecessziós hatású vonalkultúra jellemezte, addig az azt követő alkotásokon csak a legfontosabb, a karakter visszaadásához nélkülözhetetlen állapotok kerültek kifejezésre.

Szeretnék összefoglalót adni Ferenczy Noémi művészetéről a saját magáról vallott ars poeticája tükrében is. A kiállítás középpontjába, egy kisebb terembe kerül a Múzsa című kárpit, amely az alkotómunka szellemi magasságairól vall, és itt lesz látható a Szövőnő című kárpit kartonja is, amelyen – belemerülve munkájába – egy magas szövőszék előtt ül egy alacsony zsámolyon a hosszú ruhába öltözött főalak. Ez után, újabb teremben következnek a munkát végző alakok: a Kőműves, a Zsindelyező, a Házépítő, a Favágó, a Pék.

Ezeknek mik a jellegzetességeik?

Ferenczy Noémi eleinte hosszúkás formába illesztette az alakokat, majd átváltott egy négyzetes képtípusra. Mindkettőben megjelenik a munkát végző figura mellett a munka tárgya, illetve annak eredménye. A teremsor hátsó termében pedig az egyetlen olyan kárpitot helyezem el, amely állami megrendelésre készült. A nyíregyházai Jósa András Múzeumból érkező Szent István című kárpithoz társul majd – többek között – a Vándor című karton is, amely az előző mű kompozíciójából született meg önálló képtípusként. Ennek kárpitváltozata sajnos, megsemmisült. Ugyancsak itt kerül sor a geometrikus formákból építkező rendkívül érdekes városképek, míg az utolsó teremben a tájképek bemutatására.

Wanted akció keretében keresi a múzeum az alkotásokat. Van-e valamilyen előfeltevésed azzal kapcsolatosan, hogy honnan kerülhetnek elő a művei? Arra gondolok például, hogy Ferenczy Noémi sokáig külföldön élt és alkotott, elképzelhető, hogy külföldi tulajdonban vannak az alkotások?

Léteznek olyanok dokumentumok, amelyekből tudható, hogy milyen külföldi gyűjteményekbe kerültek Ferenczy Noémi alkotásai. Az 1910-es, 20-as évek vonatkozásában viszont sokszor nem lehet tudni, hogy vannak-e örökösök a művek tekintetében. Ferenczy Noémi nagyon sok munkáját annak a nyolc tanítványának adta, akiket az 1950-es években az Iparművészeti Főiskolán tanított. Néhány esetben nyomon tudjuk követni, hogy a tanítványok hogyan adták vagy örökítették tovább munkáit. A Nővérek című gobelinjét Londonban őrzik a Victoria and Albert Múzeumban, ennek viszont a mi gyűjteményünkben van az eredeti kartonja. Ilyenkor mérlegelni kell, hogy elkérjük-e a kárpitot is, és így megduplázzuk-e a kiállított műveket vagy sem. Több ilyen dilemma is felmerül a szervezés során és időnként nemet is kell mondani. Már az előkészítés idejében sok kép, illetve kárpit előkerült, és bízunk benne, hogyha híre megy a kiállításnak, akkor még többre rábukkanunk majd.

Szignózta-e a műveit, és miről ismerhetőek fel ezen kívül leginkább az alkotásai?

Nem használt szignót. A művek beazonosítására leginkább a szakemberek képesek, de azért valamit a laikus is meg tud állapítani. Ilyen például az, hogy álló szövőszéken, tehát függőleges láncfonalakkal dolgozott, és ez lehetőséget nyújtott ahhoz, hogy nem kellett mindig végigszőnie egy-egy vízszintes sort, hanem kidolgozhatott és be is fejezhetett egy-egy önálló motívumot, a szövőmesterekkel ellentétben nem sorról-sorra haladt felfelé. Segítség, hogy számszerűleg is tudjuk, hogy nagyjából hány kárpitot készített élete során, illetve létezik egy életmű, azaz oeuvre-katalógus is, amelyet Pálosi Judit művészettörténész állított össze. Vele is felvettem a kapcsolatot, akitől sok segítséget, információt kaptam.

Számítasz-e a galériák közreműködésre?

Ma már sok galéria foglalkozik Ferenczy Noémi munkáinak értékesítésével. De ezek a műtárgypiacon a festményekhez képest mérsékeltebb árakon jelennek meg, pedig sok korai mű nagyon hamar elkelt. A műfaj kissé mellőzött volt, és ma sem annyira elismert, de szerencsére, éppen a galériák aukcióin, az elmúlt években felbukkant egy-egy elveszettnek hitt remekmű.

A gobelinekhez készített tervek közül többnek önálló műfaji élete van a kiállítás ismertetője szerint. Ezeket a terveket, előtanulmányokat is keresed?

Attól függ. A Lánykoszorú (Béke) című alkotás esetében például a kárpitra koncentrálunk inkább, mert azon egyedülálló módon, a zöld szín legváltozatosabb árnyalataival jelenítette meg a művész a nagybányai hegyvonulatokat, és ez nagyon különlegessé teszi ezt a művet. Ferenczy Noémi a kartonoknál elsősorban a rajzi pontosságra törekedett inkább, hogy minél könnyebb legyen az ott megjelenített formákat átvinni a fonalakra.

Mely művek állnak a felkutatandó művek listájának élén?

Vannak olyan alkotások, amelyek nélkül hiányosnak érezném a kiállítást. Ilyen például a Pásztor bárányokkal, ezen egy pásztor ballag, és mögötte-fölötte lépkednek őt követve a bárányok. Keresem a Madonna című nagyméretű, és a Fehér bárányos kárpitot is.

Honnan kerülnek be a tárlatba azok az alkotások, amelyeket nem kell felkutatni?

Szerencsére több hazai közgyűjtemény, így az Iparművészeti Múzeum is őrzi műveit, ahonnan a legtöbb alkotást kölcsönözzük. A már említett Múzsa a Kiscelli Múzeumból érkezik hozzánk, a fekete bárányos kárpitot pedig reményeim szerint az egyik legnagyobb magángyűjteményből kaphatjuk meg. A Római Magyar Akadémiától is elkértem négy darab kartont, továbbá az egykori Hazafias Népfront Országos Tanácsához vezetnek vissza a szálak az előbb említett Lánykoszorú című kárpit kapcsán, ezt még keressük. Felvettük a kapcsolatot az Örökségvédelmi Hivatal munkatársaival, az ő segítségükkel is van ígéretünk két műtárgyra. A mi nyilvántartásunkban is találtam például olyan fotót, amelynek a hátán megtaláltuk a németországi tulajdonos címét. Ferenczy Noémi egyik tanítványa, Metzger Erzsébet hagyatékából pedig több mű is hozzánk került, és ezekből néhány most először lesz látható.

Lesznek-e a kiállításhoz kapcsolódó programok?

Sok kísérő program lesz, tárlatvezetés, beszélgetés, irodalmi estet is tervezünk. Szeretnénk egy kortárs textilművész kiállítást is megszervezni. Minden második hétre készülünk valamilyen érdekességgel a látogatók számára.

Ferenczy Noémi olyan gyapjúfonalakat használt a gobelinekhez, melyeket növényi festékkel ő maga festett meg. Ez a gyapjúfonalas technika a nehezebb a gobelintechnikák közül. Mit gondolsz, miért ezt a nehezebb utat választotta?

Én a pályakezdésével tudom ezt összefüggésbe hozni. Mint ismeretes, hárman voltak testvérek, akiknek művészi kibontakozását édesapjuk nagy gondossággal igyekezett irányítani. Noémiben ébredt fel testvéreihez képest legkésőbb a művészi alkotómunka iránti vonzalom, de ez csak néhány év különbséget jelentett. Visszaemlékezésekből tudjuk, hogy amíg Ferenczy Bénire a nagybányai piacon kipakoló, a környékbeli falvakból érkező fazekasmesterek portékái voltak hatással, addig Ferenczy Noémit a népi szőttesek nyűgözték le. Foglalkoztatta őt a ruhatervezés, e célból külföldi szalonokat látogatott. Egyik párizsi útja során megtekintette az Iparművészeti Múzeumban az arass-i gobelinműhelyben készült kárpitokat bemutató kiállítást. Ennek hatására a gobelinművészet felé fordult, de nem a korban megszokott gyakorlatot kívánta követni, miszerint a kárpitra régi olajfestményt másoltak át, hanem a kárpit nyelvét megértve akart alkotni. A középkori kárpithagyomány ezért is vonzotta, az alkotni vágyást pedig a chartres-i székesegyház üvegablakai ébresztették fel benne.

Sok gobelinművész mondja magáról azt, hogy Ferenczy Noémi a mestere. Volt-e vajon olyan művész, akit ő tekintett mesterének a pályáján?

Név szerint nem tudunk ilyen személyt megnevezni, de Ferenczy Noémi nyitott szemmel járta a külföldi képtárakat és a jó művekből sokat tanult. Szülei a nagy múltú párizsi Manufactures des Gobelins egyik idős mesterét szegődtették mellé. A művésszé válás vágya olyan erős volt Ferenczy Noémiben, hogy gyorsan megtanulta a mesterség fogásait. Huszonkét évesen már a korai főművén dolgozott, a Teremtésen, amelyről a mostani kiállítás a címét kapta.

Ferenczy Noémi egy alkalommal azt írta, hogy a gobelinbe a művész beleszövi az időt, ez garantálja az alkotás értékét. Emiatt a kárpitművészetet a festés fölött elhelyezkedő műfajnak tekintette. Szerinted is lehet ilyen különbséget tenni? Értékesebb művészi szempontból egy gobelin mint egy festmény?

Ferenczy Noémi 1942-44 között írt naplójában sokat foglalkozik azzal, hogy mennyiben más a gobelin, mint a festmény. A gobelin készítésénél nem igazán lehet változtatni az alkotás folyamata közben, maximum visszaszőni lehet, ha valami nem az elképzelések szerint sikerült. A festménynél egyszerűbb a korrigálás. Ő kezdetektől fogva olyan kompozíciókban gondolkodott, amelyeket csak kárpiton lehet megvalósítani. Olyan vastagságú gyapjúfonalat választott, ami azt eredményezte, hogy a keze alól kikerülő alkotáson látszódik, hogy az egy kárpit, és nem annyira sűrű szövésű, mint például a festői hatású barokk kárpit.

Tudjuk róla, hogy napi 10-12 órát töltött a szövőszék előtt ülve, és azt is, hogy úgy gondolta, hogy a szövés mindig pillanatnyi döntést követel. Ebből úgy tűnik, mintha ez a fajta művészet igényelne egy nagyfokú spontaneitást, aminek kissé ellentmondani látszik az a komoly tervezőmunka, amely megelőzte egy-egy kép elkészítését. Akkor a tervek csak kiindulási pontnak tekinthetőek az ő esetében és könnyen el is tért tőlük?

Igen, könnyen változtatott, és tiszteletre méltó az az alkotófolyamat, amelyet ő egy-egy munka készítése során végigcsinált. Az első vázlat mindig szenvedélyből született, ennek folyamán tulajdonképpen az ihletet vetette a papírra. Ezek után kezdte el az egészet valójában kidolgozni, rengeteg vázlatot készített, és naplójában is írja, hogy mindig megpróbált egy kicsit eltérni az előzőtől. A színeket is változtatta ebben a fázisban, és amikor a végső változat elkezdett érlelődni benne, akkor ceruzával a nagy figurák kontúrrajzát kezdte el megrajzolni. Ennél igyekezett megérezni a formák széleit, és ezt később a szövésnél kamatoztatta. Amikor letisztultak benne a formák, alakok és a mozdulatok, akkor készítette el egy az egyben a kartont, és gyakran ebből is csinált két változatot. Ezután következett ténylegesen a szövés, ami közben viszont rögtönzött. Sok színt kevert össze fonalakból az asztalon, és ott kísérletezte ki tulajdonképpen az árnyalatot. Szövés közben dőltek el a végleges árnyalatok, és ott adott lehetőséget magának arra, hogy a pillanat döntsön. Egy olyan zongoristához tudnám hasonlítani, aki már biztos kézzel el tudja játszani a darabot, de az előadás közben még alakít az előadásmódján. Fontos azt is megemlítenünk, hogy a kárpit készítője munka közben mindig a hátát látja az éppen formálódó műalkotásnak, a csomókat érzékeli ebből a szemszögből.

Az ő életművének fényében könnyebb lett-e a hazai kárpitművészet helyzete, megbecsültebb, elismertebb lett-e a gobelinkészítés?

1950 és 54 között tanított az Iparművészeti Főiskolán, majd nyugdíjazták, pár hónap múlva pedig újra visszahelyezték. 1956-ban végleg nyugdíjazták, ezért tanítványait nem tudta a diplomamunkáig végigkísérni, de így is segített nekik. Közvetlen tanítványain kívül is sokan tekintik mesterüknek, ahogyan arról már volt szó az előbbiekben. A legnagyobb kárpitművészek is hivatkoznak rá, mert jelentős örökséget hagyott ránk, a művészettörténészek közül többen őt tartják zseninek a Ferenczy testvérek közül. Eredetiség volt benne, megértette a korát, miközben tisztelte a kárpitművészet hagyományait is.

• Az esetlegesen előkerült művek bejelentését a emoke.bodonyi@muzeumicentrum.hu vagy a sajto.fmc@gmail.com címre várják.