Séra András*
A szoba
Az utolsó korty kávét is felhörpintette, fizetett, majd a napszemüvegét felvéve hagyta el a teraszt. Hosszú órákat ült ott a kávé, az ásványvíz, és a napilapok mellett. Várakozott. Most azonban jelzés jött, így aztán magabiztosan haladt át a téren. Gyorsította lépteit, galambok röppentek szét. Nyári zsivaj hangja hallatszott, turisták fotózkodtak, szökőkútban víz csobogott. Csak ő látta a jelet, csak neki szólt, tudta, hogy indulhat. Pontban kettőkor a kávézóval szemközti házon, egy bizonyos ablakon.
Gyorsította lépteit, egyre türelmetlenebb volt. Elhaladt a pék, aztán egy másik kávézó, és az újságos mellett. Nemcsak a léptei, hanem a fantáziája is meglódult. Micsoda délután lesz ez! Egész héten erre várt, majd aztán a kávézó teraszán még néhány órát. És megjött a jel. Pontban kettőkor a szemközti házon, azon a bizonyos ablakon egy finom női kéz a függönyt behúzta. Indulhatott.
Hőségben ajtó
nyílik, hűvös szobában
ruhák a földön
*Séra András:
Tőzsdei árfolyamokat szemlél, gazdasági jelentéseket olvas, cégeket látogat, befektet, blogot és haikut ír.
Építgeti, farigcsálja, csiszolgatja, megéli. A haibun a barátja.
Harmincötéves korában ejtette bűvöletbe a haiku és a haibun csodálatos világa, és az azóta eltelt öt év terméséből tár most az olvasó elé egy kis gyűjteményt.
Két haibun közt Lao-ce, Konfuciusz, és a Ji-king üzenetén tűnődik. Közben bonsai fákat metszeget, erdei sétákon időzik, és szaunákban izzad, hogy aztán friss szellemmel ülhessen vissza gazdasági jelentéseket olvasni.
Így forognak a napok és a világ kerekei egészen addig, amíg egy Ji-king vonal szét nem pattan. Addig is álljon itt néhány haibun**.
**Haibun: „Haiku és prózai kommentárja. Külön műfaj.”