Tóth Barnabás Oscar-díjra nevezett Akik maradtak című filmjében két ember kapaszkodik egymásba a második világháború utáni Budapesten, hogy túl tudják élni szeretteik elvesztését.
„Ha van valaki, akiről gondoskodnod kell, akkor túl tudsz élni bármit: engem két egymásra szoruló ember vegytiszta kapcsolata érdekelt”
– mondta a rendező a filmről, amelyet szeptember 26-tól láthatnak a nézők a mozikban.
A Susotázs rendezőjének játékfilmje augusztusban debütált a coloradói Telluride Filmfesztiválon. A rendező elmondta: ott tudta meg, hogy ezt a filmet nevezi Magyarország a legjobb nemzetközi film kategóriában az Oscar-díjra.
Az Akik maradtak F. Várkonyi Zsuzsa Férfiidők lányregénye című könyve nyomán született. A második világháborút követő években játszódó regényben az ismert pszichológus szerzőt a folytatás, a továbblépés, a szeretet gyógyító ereje, a sebek begyógyítása foglalkoztatta, és a traumafeldolgozás, két egymásra szoruló ember vegytiszta kapcsolata érdekelte a film rendezőjét is.
„Telluride-ban a film vetítése után odalépett hozzám egy veterán, aki Irakban szolgált a haditengerészetnél, hogy az egyetemi tanulmányait finanszírozza. Azt mondta: neki ez a film gyógyító erejű volt. És ez mindennél többet jelent nekem is mint rendezőnek. A trauma egy baleset is lehet vagy a rák, mindenkinek megvan a maga keresztje, a maga tragédiája az életben, nem lehet megúszni. De ha a művészet a maga szerény eszközeivel hozzájárulhat, hogy a néző ezt másfél órára elfelejti, vagy láthat másokat, akik átevickélnek a nehézségeken, és ezzel utat mutat, akkor ez a szórakoztatás túlmutat magán”.
Tóth Barnabás, aki maga is színész, a Momentán társulat egyik alapító tagja, megemlítette, hogy a társulat előadásainak az improvizáció a mozgatórugója, és ez a tapasztalat segítette a rendezői munkában.
„Nem is színészi, hanem írói feladat ez. A közönség reakciója azonnali, élő, ezért kétezer előadás alatt belém égett, hogy mi működik és mi nem”.
A forgatásra a szűkös költségvetés miatt nagyon kevés idő, mindössze 19 nap állt rendelkezésre, ezért a felvételek előtt rengeteget próbáltak, improvizációra nem volt mód.
„Mivel elég sokat készültünk, és irodalmi alapanyagból dolgoztunk, nem is merült fel, hogy eltérjünk a forgatókönyvtől. De akár elő tudtuk volna adni színpadon, annyira kész volt minden”.
A szereplőválasztásról elmondta: a női főszereplőt, Klárát alakító Szőke Abigél profizmusa lefegyverző volt számára.
„Imponált, hogy akarta ezt a szerepet, a forgatás előtt a 45 kilójából hármat le is adott, hogy eljátszhassa, s végül az is mellette szólt, hogy a kamera nagyon szereti az arcát”.
Öt évet ölel át a film, és az első képektől az utolsóig a szemünk láttára nő fel a kamaszlány.
„Ez a szédületes átalakulás Kund Barbara sminkesnek, Lengyel Rita jelmeztervezőnek és Károlyi Márk fodrásznak is köszönhető, fantasztikus munkát végeztek. Klára szerepe nagyon nehéz és összetett szerep, előfordul, hogy jelenet közben vált öregasszonyból kamaszlányba”.
A férfi főszereplő, az Aldót játszó Hajduk Károly mellett az döntött, hogy jó párost alkottak Abigéllel a vásznon – mondta, hozzáfűzve, hogy a két színész korábban A martfűi rémben már játszott együtt.
Az 1948 és 1953 között játszódó film díszlettervezője a közelmúltban elhunyt Rajk László volt, aki tanácsaival is segítette a rendezőt.
„Az a pillanat, amikor a szomszédot éjszaka elviszi az ÁVÓ, és a zajra az ágyból kiugró Aldó egy perc alatt előveszi a bőröndöt, a cipőt és menetkész, neki köszönhető. Neki a szomszédban a csöngetés az bőrönd, kabát, mert nem tudod, hogy Gulág lesz-e vagy csak egy éjszaka. Végtelenül gáláns, nagy tudású emberről beszélünk, aki szuperprodukciók után vállalta el ezt a filmet. Nélküle nem tudtuk volna megoldani. Egy nagy művelődési házat rendezett be: délelőtt a mozi volt, délután az árvaház folyosója, este a táncterem. Neki köszönhetően rengeteg pénzt és időt takarítottunk meg, és nem látszik a filmen”.
A film egy gyermek születésével kezdődik, hogy megismerjük Aldót, aki nap mint nap világra segít egy életet, miközben az ő gyermekei már nincsenek.
„A szülő nő a feleségem volt, állandó munkatársam, Lisztes Linda, aki minden munkámban részt vesz mint a legszorosabb alkotótársam. A kádjelenetben a kislányom játszotta Klára húgát, és az egyik árvaházi gyerek, aki a csomagot bontja, a fiam volt”
– árulta el Tóth Barnabás.
A rendező arról is beszélt, hogy az eddigi fogadtatás minden álmát túlszárnyalta.
„Nehezen indult be a film, de az amerikai forgalmazó bekapcsolódása meghozta az áttörést. Ennek is köszönhető, hogy Telluride-ban volt a világpremier. Nagyon jó amerikai kritikákat kaptunk, de a csütörtöki miskolci magyar premier a CineFesten még ezt is felülmúlta. A teltházas vetítésen a közönség végignevette a filmet”
– mesélte.
„Ez a film természetesen nem vígjáték, itt a történelmi kontextus és a történet kifutása miatt nem komédiáról beszélünk, éppen ezért külön jólesett, hogy a közönség végig együtt élt a filmmel”.
A további fesztiválszereplésekről elmondta, hogy két hét múlva utazik a filmmel a dél-koreai Puszanba, aztán Chicagóba.
Az Akik maradtak az NMHH Médiatanácsának Magyar Média Mecenatúra Programja támogatásával készült 120 millió forintos költségvetésből. A forgatókönyvet Tóth Barnabás és Muhi Klára írta, az operatőr Marosi Gábor, a producer Mécs Mónika és Mesterházy Ernő, a zeneszerző Pirisi László volt. Hajduk Károly és Szőke Abigél mellett a további szerepekben Nagy Mari, Simkó Katalin, Horkay Barnabás, Lukáts Andor, Zsurzs Kati, Jordán Adél, Stefanovits Angéla és Igó Éva látható.
