Minden boszorkányság a test vágyaiból ered, amely a nőben határtalan. A nők ingadozóbbak hitükben, mint a férfiak, könnyebben befogadják a külső hatásokat, azonkívül fecsegők, és képtelenek eltitkolni egymás elől gonosz fortélyaikat, s minthogy gyengék, titkos eszközökhöz folyamodnak, hogy nyerhessenek…. A havivérzés idején annyira telítve vannak nedvekkel, hogy fortyog a vérük. Lélegzéskor mérgező pára árad ki az orrukból és szájukból, és bárkit megbabonázhatnak. Hitük gyenge, és ez vezet a boszorkánysághoz.
Malleus Maleficarum
Tekintetes bíróság,
a nevem Kökényné Nagy Anna, esküszöm az élő Úristenre meg a szent Bibliára, hogy igazat mondok. Az úr ezerhatszázhatvanharmadik esztendejében születtem, kétszer megözvegyültem. Jaj, dehogy kérem, tekintetes Podhradszky főbíró uram, nincs az én kezem az elhalálozásukban, nincs abban semmi boszorkányság. Az első urammal rettentően szerelmesek voltunk, tizenhat évesen vett el, de ő még nálam is jobban szerette a boritalt. Ács volt a lelkem, leszédült a templomtoronyból, nyakát törte, nagyon megsirattam. Aztán kénytelen voltam elszegődni, mert az uram családja nem akart egy haszontalan, éhes szájat etetni.
Mennyi ideig és hány esztendeig?
Később nőül mentem Kökény uramhoz, aki ivót vitt Makón. De mikor már elvett, akkor is öregecske volt, köszvényes, egy év után kilehelte a lelkét. Ezért költöztem ide, Szegedre, a bánattól nem volt maradásom. Hogy azokban az iratokban, amit a makói városi elöljáróság átküldött, nem ez áll? Hogy kiűztek onnan is boszorkányság vádjával? Ugyan már, tekintetes bíró uram, nem kellett engem űzni, elszöktem magamtól. Ha az ember lánya bába, gyerekecskéket segít világra, hamar megvan a baj. Főleg, ha spórolnak, sajnálják azt a libát vagy a tyúkocskát, meg öreget, rágósat adnak csak, ami már letojt, nem való semmire, főleg nem az én mozgó fogaimnak. Szóval, amint mondottam, Makón későn hívtak, meghalt már a gyerek az anyja hasában, három napja vajúdott szerencsétlen asszony, már kifordult a szeme fehérje, egy hangja sem volt. Hogy megátkoztam a szegedi polgárokat, ha nem engem hívnak bábának, akkor megbánják még? Dehogy, én nem átkozódom, csak figyelmeztettem őket, ha soká küldenek értem, már késő bánat, eb siralom lesz. Ezt a korcsmáros is tanúsíthatja.
Micsoda szándékkal és alkalmatossággal?
Ez rettentően fáj, könyörgöm, hagyják abba! Mindenható Istenem, segíts meg! Hogy ne könyörögjek az Úrhoz, mert tegnap még a Miatyánkot sem tudtam elmondani hibátlanul, hiába próbálkoztam háromszor? Hát remegtem a félelemtől, amikor a csuklyás hóhér kifeszített a nyújtófára, még a tulajdon édesanyám nevét sem tudtam volna megmondani, kérem alássan, ne bántsanak!
Van-e ördög szövetségérűl való valami jeled?
Jaj, kérem, ne szorongassák a hüvelykemet, mindjárt eltörik! Könyörgöm, tekintetes urak! Hogy még a hajam is vörös, mint a boszorkányoknak rendesen? De én festem hennával, hogy fiatalabbnak látszódjam, mert még szerettem volna férjhez menni, a bábaság veszélyes foglalkozás, láthatják, öregségemre egy kis nyugalmat akartam, söprögetni, meg kotyvasztani a tűzhelyen. Dehogy bájitalt, nem ismerek én olyat. Szóval a hennától vörös a hajam, ha gondolják, megmutatom, felhúzom ezt az inget, és meglátják, hogy a szőröm fekete. Ja, csak volt, mert a hóhér leborotválta az összeset tegnap. Persze vannak rajtam foltok, melyik öregecske bőre nem foltos? Pedig tudok rá egy jó kenőcsöt, a tyúk, leginkább kotlós ganéját, mert az erős, kell összekeverni zsályával, rákenni teliholdkor a foltokra, fogyó holdig ismételgetni, teljesen elhalványul. Szívesen készítek a tekintetes uram feleségének is, csak engedjenek ki innen. A hegeket meg elkapartam, bolhás ez az ing, amit rám húztak a tömlöcben. Honnan szereztem a hennát? Még a török időkben vettem először a piacon. Jaj, de fáj! Nem, nem ismerek senki törököt, és nem adtam el az esőt, a harmatot, a föld zsírját és a halakat a törököknek.
Kicsoda téged arra ösztönzött?
Hogy ismerem-e a tekintetes régi főbírót, Rózsa Dánielt? Hát mindenki ismeri Szegeden! Katona meg Borbola uram azt vallotta, hogy együtt masíroztam vele a boszorkányszombaton, én doboltam a lókörmön szamárlábcsonttal, meg mi asszonyok, a Rózsa nagyságos úr hátára ragasztott farkát csókolgattuk, így hódoltunk az ördögnek? A sátánfajzat Borboláék meggárgyultak! Hogy most elismertem, az ördög alattvalói voltak? És a beismerésem lajstromba vették? Utána meg nyargalásztunk Rózsa uramon, meghágtuk, szodomistaként paráználkodtunk vele? De Rózsa uram elmúlt már nyolcvan is, hágja meg az öreg ördög, meg a nagyságos neje, Széll Zsuzsánna. Mit mondtam, hogy Rózsa a sátánnal szentségtelenkedett meg a felesége is? Nem tudom aláírni a vallomást, mert eltört a hüvelykem. Tesznek helyettem keresztet a papirosra?
Minő mágikus mesterségről mesélt?
És mivel tegnap a súlyvizsgálaton könnyűnek bizonyultam, biztosan üreges a csontom, ez is azt mondja, boszorkány vagyok. Kérem. alássan, de én egy hatvanöt éves öregasszony vagyok, akinek az utóbbi időben, mint bárki más póri népnek ebben az átkozott városban, alig volt mit ennie. Hogy én átkoztam el a várost, adtam el az esőt hét évre a töröknek, ezért van aszály? Esküszöm a Bibliára, egy szem törököt nem ismerek! Hogy holnap vízi próbát tesznek rajtam, ha elmerülök, ártatlan vagyok, ha fenn maradok, végleg bebizonyosodik, boszorkány, én hoztam a szerencsétlenséget a városra a mesterkedéseimmel, az ördöggel való kereskedésemmel, mert a török a sátán fattya, azért tudott százötven évig a nyakunkon ülni?! Aztán a szigeten elégetnek mindnyájunkat, már vágják a fát a máglyákhoz? Könyörgöm, tekintetes uraim, de én tudok úszni! Nem fogok lemerülni, tudok úszni! Tudok úszni.
Szeged, 1728. június hava
Kérdések feltevének őfelsége, III. Ferdinánd király törvénykönyve, a Praxis Criminalis 60. cikkelye szerint
