Milos Forman megszokott köreit futja a New York-i Central Parkban. Ott lakik a 150-es szám alatt, a harmincadik emeleten. A kilátás tökéletes. Remek kondiban van, gond nélkül lefutja a napi adagot. Erő és kitartás dolgában mindig is jól állt. Már tízéves gyerekként összeomolhatott volna, amikor mindkét szülőjét elveszítette. Poděbradyban, a nehéz sorsú és társadalmilag „nem megfelelő” származású gyerekek bentlakásos gimnáziumában is lelki beteggé válhatott volna – írja Szabó G. László az ujszo.com cikkében a Forman vs. Forman című film kapcsán.
Helena Třeštíková idén Cannes-ban, majd Karlovy Varyban bemutatott Forman vs. Forman című százperces dokumentumfilmjének nyitó képsorán, amikor a Central Parkban rója köreit, már sikeres amerikai filmrendező, aki tudja:
A boldogság túlságosan absztrakt. Nem is létezik. Örömmel várok valamit, ami majd boldoggá tesz. De abban a pillanatban, amikor már megszereztem, elértem, megkaptam, amire vágytam, csalódott vagyok. Az út, amelyet meg kellett tennem érte, sokkal több örömmel járt, az volt az igazi boldogság. A tökéletes boldogság szerintem nem más, mint szabad lehetősége a boldogság elérésének.
Věra Chytilová, a hatvanas évek cseh új hullámának másik jeles képviselője volt az, aki rá tudta beszélni Formant, hogy látogasson vissza vele egykori szálláshelyére, a Chelsea-be, egy ugyanolyan szobába, mint amilyenben egykor ő szőtte álmait másfél éven át, mielőtt első kint készült filmjét, az Amerikában megbukott, Cannes-ban 1971-ben nagydíjat nyert Taking Offot megrendezte. Női rafinériával még arra is képes volt rábeszélni őt, hogy öltsön pizsamát, feküdjön be az ágyba, és úgy mesélje el az első (magányos) New York-i karácsonyát, amely ehhez a szállodához kötötte.
- A teljes cikket az ujszo.com oldalán találod.
