A Könyvhétre jelenik meg Nyerges Gábor Ádám Számvetésforgó című verseskötete, amit Tarján Tamás ajánl az olvasóknak, utána a Himnusz a nedvességhez a szemben című verset olvashatjátok.
A szerzőt jól ismerem: olvasóként a költő-szerkesztőt, tanárként a diákot, kollégaként az egyetemi demonstrátort, gyakornokot. Legalább is azt hittem: jól ismerem. Megjelenésre összeállított újabb versgyűjteménye azonban bozótos-bozontos soraival ugyancsak eltérített e tévhitemtől. Már az eléggé kacifántos cím asszociatív telítettsége is jelzi a „nagy dobás” egyébként természetes szándékát. Nyerges Gábor Ádám olyannyira nem szeretné megismételni lírikusi bemutatkozását, hogy e terjedelmes „kéz”iratban egyrészt letudja mindazt, amivel adósnak érzi magát (például Orbán Ottó életműve és alkotásai iránti tiszteletét), és előre is száguld, olyan tájakra, amelyeket inkább úgy a negyedik kötet tájára lehetne teljes kidolgozottságukban „elterveznie”.
Formakultúra? Nem hiányoznak a klasszikus versalakok – dekomponált formákban sem, és – biztos, ami biztos – a szinte előzmény nélküli versbeszéd változataitól nyernek jó társaságot. Ciklusosság? Nyerges gondos tagolással siet olvasója segítségére – holott valójában a rendezetlen rendet tisztességesen össze kell ráznunk, hogy igazi kötet-önmagát megjelenítse a szöveg. Hagyomány? A költő buzgón tagadja, hogy annál buzgóbban igenelhesse. Azokon a pontokon, amelyeken a tradíciót nem tekinti a fiatalság, fiatalosság kikezdésének.
Dzsungeles versanyag. Az ilyen gyűjteményeket addig kell megjelentetni, amíg lüktet bennük az újdonság klorofilja, amíg első látásra is érződik: ott ragyog felettük a tehetség verőfénye.
Vagy tartózkodóbban mondjunk csak annyit: a kötet jó.
Tarján Tamás
Dedikálás: 2012. jún. 8. 15:00, Liszt Ferenc tér
http://www.facebook.com/pages/Sz%C3%A1mvet%C3%A9sforg%C3%B3/363625560340853
Himnusz a Nedvességhez A Szemben
Ó, Nedvesség A Szemben,
víz, mi több, sós víz, cseppjei nyűgtöl
vörös-tenger-szemnek!
Ki megfakasztod még e szeplős márványarc
mögött is a langy taknyot, ki pikírt hangját
édesen elcincítod, ki, ha máshol elő nem
jöhetsz, tán egyenesen a szívbe folysz, s
most ott higítod szívében a hajszín balzsamot!
Ki formátlan verseimen, melyekben szép szavak,
de rím se sok, csak ő van mindig, egyre csak ríkatod,
fájdalmát, mint elhasznált bőrön a kelést
újra és újra túlfakasztod, s önmagával öntözöd
most e fintorra tervezett szép rókaarcot, ki
lépre mész, mikor hatásra vadászom, ki, ha még
lejjebb jutsz, egész testében itathatod át,
kibe több szavam nem jutott! Te, kitől, bár ha
valószerűbb, hogy allergia, mégis napokig
fel-felszipog még steril lelkéből a benne kövült
giccs, s mint a folyvást málló cseppkőbarlangok,
oldod ki belőle, mi egyébként csak bajnak volt!
Kitől megenyhül, s szóba, egyenesen annak közepébe,
az elválasztójelhez áll, kifeszíti hólágy karjait,
s úgy susogja, hová vájná ki nem festett karmait,
kitől eszében becsiccsenthet a szív, s kiszívod
epéjéből a csicsergő szépet, kis kezét esetlen
kezembe adod s nyirkaink egybeizzasztod.
Ki lelkének szeplő-neuronjait hűs
elektrolitként át-átfutod, mikor már eléggé kong
belül minden, bánod is te, hogy képzavar, a
vészharangot megfújod, ki midőn éles szeme fájó
sorokhoz érne, mintha teljes orcája lenne, fátyol
mögé bújtatod, ki mögül nem láthatom, gyulladás
vagy bú van ott!
Te kacér, elsózott szem-csepp, kit midőn oda születéskor
először becseppentnek, már mint kismadár fészkelsz meg,
hogy szirénaként jelezd, ha mint a Rotschildnak a viccben,
fáj, s vigyék is már innen, akit nézni sem bírsz, hogy szenved.
Te kiszáradás ellen való primadonna testnyirok, ki belőlem
is patakzol, ha felsirok, mikor mint mesebéli lámpást,
eléggé dörzsölöm már a tárat, van ez így még máshol is,
s bár úgy tetszik, nem is oly nagy e különbség, hisz az arc
mindig ott van, ahol épp nedvedzik.
S lásd most, ó, Nedvesség A Szemben, a rezgő pillák alól
less most ide reám, ahogy a gép előtt dolgozok, feszülő
ereimet nézd a homlokon, ráncaimat a feszülő pontokon,
ahogy erőlködöm, ahogy most már úgy írom, hogy többet
miattam ne jöjj elő, hogy aszályként szárítsd e szemeket,
cseppenként, amint csak bírod, mert ahogy most nekem tűnik
e nő, jön még rád, ó, százszorszép Nedvesség A Szemben,
jön még rád, ó, ennél még százszorta is nedvesebb idő.
