– Valld be, hogy nem tudsz Zebra nélkül élni – mondja nevetve Shado.
– Nem is próbáltam még, az az igazság – feleli Kisgé. (Hartay Csaba pultosprózája)
Fotó: www.zebraclub.hu
1998 júniusa. Shado és Kisgé együtt dolgoznak a Zebra klub pultjában. Épp egy másnapos vasárnap délelőtti beszélgetés folyik közöttük.
– Kikészültél? – kérdi Kisgé.
– Á, fenét, egész jól vagyok. Fél tízkor benyomtam egy forró csokit, hozzá egy izmos szendót, tök fasza minden. Nemsokára betolok egy gyógysört is.
– Azt muszáj. Jól van, csak benéztem, gondoltam, megleslek már, milyen a fejed a tegnap éjszaka után.
– Faszt, valld be, hogy nem tudsz Zebra nélkül élni – mondja nevetve Shado.
– Nem is próbáltam még, az az igazság – feleli Kisgé.
– De maradjál még, délig ide senki sem jön be, nem is értem, Béláék mi a fasznak erőltetik ezt a reggel kilences nyitást.
– Oké, maradok egy kicsit, fecskendezz nekem egy kólát háromdecisbe, köszike.
Shado beugrik a pult mögé, a kólaautomata alá dugja a poharat, majd óvatosan teletölti.
– Szóval, a tegnap rohadt kemény volt. Ennyi minden egy éjszakában, beszarás, nem?
– Az. Még nem is volt időm feldolgozni – Shado óvatosan leteszi Kisgé elé a poharat, majd leül vele szemben az üres rockkocsmában.
– Az a faszi, bazmeg, a piros Malbival. Azt hittem, sikerül neki kijutnia, a rohadék – Kisgé nagyokat kortyol a jéghideg üdítőjéből.
– Igen, ha nincs itt Krisztián, akkor meglép a geci, de végül csak kiszedtük belőle a pénzt. Hőbörgött itt, hogy 315-ért drága a Marlboro. Na és? Szabadáras vendéglátóhelyen a cigi, kapja be, vegyen a kisboltban, ha ennyire nem tetszik neki a rendszer. De bazmeg, azért volt vagy fél öt, mire ágyba kerültem. Azt hittem, kinyúlok. Verettem neki a piákat is, rendesen, tegnap valahogy mindenki meg akart hívni, el is fogadtam – mondja mosolyogva Shado.
– Jól bírjuk, azt mondják, harminc alatt minden ilyen bulit ki lehet bírni. És ugye hogy igaz, hogy a pult mögött is lehet partizni? – kérdi Shadótól Kisgé.
– Takarodjál már, ez a ti hülyeségetek, régi zebrásoké, persze, ki lehet bírni, nem egy világháborús frontvonal, de azért szívesebben ücsörögnék, mint itt álldogáljak a pult mögött hat-nyolc órán át, baszki.
– Jól van már, láttam, hogy fel voltál pörögve, ment a táncolás a pult mögött, akármit mondasz, látszik, hogy élvezed ezt a melót. Tényleg, csajjal mi volt?
– A szőke, kerek mellű?
– Jaja.
– Semmi, azt mondta, ha nem dolgozom, felhív a koleszba. Pár napon belül beütöm, ne aggódj – meséli nevetgélve Shado.
– Nem akarok benned csalódni, ezzel leszel igazi klubtag, te kis pöcs – ugratja Kisgé Shadót.
– Ja, és tegnap nem csak a szőke csajszi volt, hanem az a három másik, tudod, akik itt illegették magukat nekünk. A fekete, a rövid hajú, az is kurva jól nézett ki – sorolja Shado.
– Sok jócsaj mozog itt, és a pultost mindegyik figyeli, nekem elhiheted – mondja elégedetten Kisgé.
– Fene tudja, lehet, hogy a leendő feleségeink is itt partiznak esténként, csak nem tudjuk, kik azok.
– Mit beszélsz? Meg akarsz házasodni, hülye vagy te? – förmed rá Shadóra Kisgé.
– Akar a faszom, csak annyit akartam ezzel mondani, hogy bármi lehet, hülyegyerek.
– Tényleg, nem is kérdeztem még, versesköteted, hogy áll?
– Csalán Jóska összerakta, nemsokára megy a nyomdába, penge lesz, majd meglátod. Mindenképp itt akarjuk a bemutatót a Zebra emeletén. Béláék szerinted megengedik?
– Simán. Örülnek, ha jön a közönség. Meg neked ez a verses téma is vonzza a jó picsákat, kár is tagadni.
– Az biztos, hogy nem hátrány.
Közben nyikorogva nyílik a Zebra ajtaja, belép egy középkorú hölgy egy öltönyös fószerral, körbenéznek, lépkednek párat a recsegő hajópadlón, majd halk viszláttal ki a klubból, le a lépcsőn.
– Mi a picsa? Nem tetszett ez az elit bár, nyanya? – kérdi gúnyosan Shado, majd Kisgével felnevetnek.
– Faterod? Mit szól?
– Mihez?
– Hát, a melóhoz – vágja rá Kisgé.
– Örül. Semmi súrlódás. Anyu kicsit már hisztisebb, hogy reggel ötkor járok haza, néha elázva, néha elmélázva, de le vannak nyugodva, hogy nem tőlük kunyerálom a lóvét, hanem megkeresem. Ez azért kurva lényeges. 21 vagyok, és most nyitottam magamnak bankszámlát, királyság.
– Azért ilyen fasza borravalókkal, mint a tegnapi, lehet is – kacsint Kisgé.
– Így is kell, kurva nagy forgalom és pörgés. És akkor nekünk is több csurran-cseppen.
– Telekbuli? Mikor? – vált témát Kisgé.
– Jövő szombat. Ott lesznek Hedgéék, azaz Masó, Mázsa, Kispityu, Laca, Ádám. Meg még a faszom tudja. Jó sokan leszünk – nyugtázza Shado.
– Húúú, bazmeg. El tudom képzelni, mi lesz ott, mekkorát fogtok őrültködni.
– Á, csak a szokásos, jó italok, fasza hangulat, ahogy kell.
– Kismeló?
– Melkóra gondolsz?
– Aha – válaszolja mosolyogva Kisgé.
– Ja, a múltkorira célzol, amikor kijöttek a zsaruk a telekre? Hát, az kibaszott kemény volt. Ez a marha Kismeló elküldte az egész túlpartot a horgász kurva anyjukba – Shado rázkódik a röhögéstől.
– Ez mekkora: a horgász kurva anyátokat, nagyon hülye – ismétli széles mosollyal Kisgé.
– Én meg még megkérdeztem a kiérkező rendőröktől, hogy isznak-e valamit. Morcosan rávágták, hogy nem.
– Apádat nem ismerték? – kérdi Kisgé.
– Nem a faszt, még fenyegettek is, hogy felhívják az öreg Salamont. Szerencsére sikerült lebeszélni őket erről az akciójukról.
– Mérnem szól itt semmi zene?
– Elég volt tegnap éjjel a hangzavarból, azért. De tegyél be valamit nyugodtan – válaszolja Shado.
– Az instrumentál Beastie Boys?
– Ott van, de csak halkan. Az pont jó lesz a tegnapi után, semmi vadulás.
Kisgé beugrik a zenepultba, betolja a cédét, majd alap hangerőn megszólalnak a hangszerek.
– Még, mondjuk egy Korai Öröm, amit el tudok képzelni így, vasárnap délelőtt – mondja hátradőlve Shado.
– Na, én szerintem lépek, hallgassad csak, Shadika, majd ötkor jövök, kisegítelek, nyomjuk a vasárnap estét, lazába, ahogy illik.
– Oké, faszikám, én itt leszek, pár serkentő gyógyitallal a gyomromban – nyújtja a kezét Kisgé felé Shado.{jcomments on}
