Egy háromszáz éve elfeledett D-dúr mise és a Fibonacci számok alapján rekonstruált brácsaverseny is szerepel a Pannon Filharmonikusok áprilisi koncert-naptárában. Pergolesi és Bartók művei közül olyan különlegességeket választottak a Pannon Filharmonikusok, melyek egyenként is zenei szenzációnak számítanak.
Giovanni Battista Pergolesit a 18. század zseniális szerzőjeként tartja számon a zeneirodalom. A D-dúr mise egyik korai darabjának számít, a feltételezések szerint akkor készíthette, amikor 1731-ben elhagyta a nápolyi konzervatóriumot, ahol hegedűjátékot és zeneszerzést is tanult. Bár korának legsikeresebb zeneszerzője, a nemzetközi elismertség egészen a halála utáni időszakig váratott magára. Bellini egy alkalommal kijelentette, hogy ha olyan szép dallamokat tudna írni, mint Pergolesi, akkor nem bánná, ha zeneszerző társához hasonlóan ő is fiatalon halna meg.
Művei között operák és oratóriumok egyaránt szerepelnek. A D-dúr mise az egyházi művek közé sorolható, zenetudósok segítségével sikerült 2016-ban összeállítani a komplett művet, melyet több darabban találtak meg. A kor szokásos egyházi zeneműveinek sorából életigenlésével emelkedik ki. Giulio Prandi karmester, aki több európai helyszínen vezényelte már a művet, így nyilatkozott egyszer:
„Az egyházi zene abban a korban, ez különösen igaz Pergolesire, a lélek színháza volt. Nem opera. Vagyis nem teljesen az – inkább az érzelem színháza. Erre a misére ez maximálisan igaz, hiszen az emberekhez szól. Mert a zene az a nyelv, amely egyenesen és mélyen az ember lelkéig hatol.”
A D-dúr mise a Kyrie és Gloria tételeket dolgozza fel, és a barokk hagyománynak megfelelően olyan részletességgel teszi, melynek következtében a zenemű önállóan is megállja a helyét. A darab kottája háromszáz évre merült feledésbe. Magyarországon Pécsett lesz először hallható, 2019. április 17-én, a Húsvéti oratórium elnevezésű hangversenyen, Paolo Paroni karmester vezényletével, olasz vendégművészek közreműködésével.
Pergolesihez hasonlóan Bartók Béla zseniálisnak tartott alkotásainak sorát is a betegség szakította véglegesen félbe. Élete utolsó időszakában az USA-ban, a Columbia Egyetemen egy népdalgyűjteményt gondozott, és e mellett komponált és koncertezett is. A befejezetlen Brácsaversenyt 1945 nyarán írta, William Primerose brácsaművész felkérésére. A műből hátramaradt tizennégy oldalnyi vázlat tanúsága szerint többször is módosította eredeti terveit. Lendvai Ernő zeneteoretikus foglalkozott egy könyvében azzal a kérdéssel, hogy Bartók műveiben az egyes zenei gondolatok ütemsorrendjét a Fibonacci számok hosszúságú szakaszok felhasználásával tagolta. A Pannon Filharmonikusok április 11-i, Zeneköltők Társasága elnevezésű koncertjén hangzik fel a mű, melyet Rakos Miklós rekonstruált. A zenetörténeti kutatót, – aki hegedű-és brácsatanár is – kérdeztem a műről, és az azzal kapcsolatos munkájáról.
– A Brácsaverseny megírására való felkérést Bartók először nehezen fogadta el, mert úgy gondolta, hogy a brácsa nem alkalmas szólóhangszernek. Miért vállalhatta el végül mégis a megírását?
Amint Primrose Bartóknak írt, január 22-i keltezésű leveléből kitűnik, Bartók ekkor már eldöntötte, hogy elfogadja a skót brácsaművész felkérését, és megírja a Brácsaversenyt. Ezért akarta látni január végén Berlioz szólóbrácsára és zenekarra írt, négy tételes művének partitúráját, amely Paganini felkérésére készült. Január 22-i levelében Primrose azt írja Bartóknak, hogy a brácsa már „nem nyugdíjas hangszer” vagyis nem nyugdíjas hegedűsök hangszere, ezért nyugodtan írhat bármit, nehéz futamokat is. Március közepén Primrose stúdió-koncerten játszotta Walton brácsaversenyét. Erre Bartók szeretett volna elmenni, de mivel március 8-tól 18-ig beteg volt, valószínűleg rádión hallotta. Bartók biztos volt abban, hogy Brácsaversenye jó kezekben lesz Primrose-nál. Ő inkább a saját egészségi állapota miatt aggódott, hogy egyáltalán végig tudja-e írni a művet. Július közepéig nincs adat arról, hogy foglalkozott volna a Brácsaversennyel. Július közepén már készült „kétségbeesett levelet írni” Primrose-nak, hogy a zavaró körülmények miatt sehogy sem tud előbbre jutni, de aztán eszébe jutott néhány ötlet. Ekkor sikerült ugyanis felvázolnia a versenymű témáit. Bár ekkor még „embrionális állapotban volt a mű”, ő már tudta, hogy 4-5 hét alatt, vagyis szeptember elejére elkészülhet a mű „fogalmazványa”, a particella, vagyis a partitúra-szerű elrendezésben lejegyzett kompozíció-vázlat. Ígéretét meg is tartotta. Szeptemberben akarta elkészíteni a zenekari partitúrát – ez már csak rutinmunka lett volna számára – , de szeptember közepén kórházba kellett mennie, ahol szeptember 26-án meghalt.
– Így Bartóknak már nem volt lehetősége arra, hogy befejezze a megkezdett művet. Bár Primerose-nak azt írta, már „csak” a hangszerelés van hátra, a 14 oldalnyi fennmaradt vázlat nem teljesen ezt tükrözi. Elképzelhető, hogy valamilyen oknál fogva nem a valós helyzetet tárta Primerose elé?
Amikor szeptemberben Bartók kórházba indult, Serly Tibor megkérdezte tőle, készen van-e a Brácsaverseny? Bartók így válaszolt: „Igen is, meg nem is.” Ez annyit jelentett, hogy kompozíciós szempontból sikerült végigírnia a 610 ütemes versenyművet. Bár a kézirat első látásra meglehetősen kuszának tűnik, mégis megállapítható az, hogy Bartók fejében akkor már teljesen összeállt a mű. Tehát ez volt a valós helyzet, és tudta, hogy az egyes részek hogyan formálódnak egységes egésszé. Azonban letisztázni már nem tudta, és a zenekari hangszerelés, a partitúra elkészítésére sem maradt ideje. Szeptember 8-án megírta Primrose-nak, hogy: „a Brácsaverseny fogalmazványa elkészült”. Közben dolgoznia kellett a III. zongoraversenyen is, amelynek utolsó 17 ütemét Serly Tibornak kellett befejeznie, Bartók útmutatása alapján.
– A matematika és a zene nagyon szoros összefüggésben áll egymással. De hogyan kapcsolható össze a Fibonacci számok Bartók zenéjével?
Az aranymetszés a természetben és a művészetben az asszimetria és a szimmetria között teremt természetes egyensúlyt. A Fibonacci-számsorozatban az egymást követő számok aránya az aranymetszéshez igazodik, és benne mindegyik szám az előző két szám összegével egyenlő: 1 2 3 5 8 13 21 34 55 89 144 233 377 610 stb. Az általam rekonstruált Brácsaverseny 610 ütemből áll, vagyis a 610. ütemben végződik. A versenyműben a fontos határpontokat a Fibonacci számok jelzik. A főtéma az 5. ütem előtt hangzik el. A Prológus vagyis az előhang 13 ütemes. Az 1. tétel kidolgozási részét elindító főtéma-variáció a 89. ütemben zárul. Az 1. tétel kadenciája (a 3 ütemes bevezetéssel együtt) 21 ütem terjedelmű, és a 144. ütemben végződik. A lassú tétel témája a 233. ütem előtt hangzik el. Az Allegretto 55 ütem terjedelmű, amit 2 + 2 ütemes főtéma-variáció követ. A Finálé gyors részének elején 21 ütemes „friss tánc” (téma-variáció) szólal meg, amely a 377. ütemben zárul.
– Bartók valóban ösztönösen alkalmazta zenéjében a számsort, mint ahogy azt több helyen is állítják?
Bartók 1937-ben így nyilatkozott zeneszerzői tevékenységéről: „Az én zeném ösztönös megérzésen, intuíción alapul”. A Brácsaverseny esetében a bartóki gondolkodásmód legjobban a „megsejtés”, az intuíció oldaláról közelíthető meg. Akkor leszünk képesek igazán behatolni Bartók utolsó alkotói periódusának mélységeibe, ha a tudatos megközelítés mellett tágabb teret engedünk a megsejtésnek. Bár általában ő ösztönösségről beszél, úgy tűnik, nála ösztönösség és tudatosság kéz a kézben járnak.
– Milyen hangszeres felállásban hallható majd a darab az április 11-i koncerten?
Amikor 2016 január elsején lejártak a szerzői jogok, azt követően jelentettem meg helyreállított struktúrával Brácsaverseny-átdolgozásomat brácsára, zongorakísérettel. Ezt a verziót 2019. február 28-án mutatta be Szűcs Máté Szegeden, az Egyetem Zenei Intézetének nagytermében, Klebniczki György zongorakíséretével. Ennek videó-felvétele egy héttel ezelőtt került fel a YouTube-ra:
A Brácsaverseny zenekari hangszerelését Kecskés D. Balázs zeneszerző készítette el 2017-ben. A mű ezen a koncerten hangzik el először zenekari kísérettel Szűcs Máté előadásában, a Kodály Központban. A Pannon Filharmonikusokat Hámori Máté fogja vezényelni.
– Mi jellemzi ezt a Bartók művet? Eltér-e valamiben Bartók ismert műveinek stílusától, van-e valami olyan jellegzetessége, ami csak erre a darabra jellemző?
A Brácsaverseny megszólalásakor a sámán-táltos áldozati rítusok dobütéseit felidéző főtéma a magasabb erőkkel lép kapcsolatba. A Táltos az ősök szelleméhez fordul, hogy a hősi múltból merítsen erőt. A versenymű elején felhangzó Prológus – mint a görög tragédiák esetében – már előre vetíti a várható eseményeket. A Prológus komor hangulatban zárul, és nehéz idők közeledtét jelzi. Az ősi népdalainkban rejlő emberi érzések, hősi küzdelmek mellett a versenyműből elővillannak Bartók életének élményei, küzdelmei is. A Brácsaverseny végén felhangzó, erőtől duzzadó táncsorozat üzenete már messze túlmutat az akkori történelmi eseményeken, Bartók személyes tragédiáján. Bartók 1945 májusában ezt írta fiának, hazája sorsának alakulásáról: „Úgy látom, csöbörből vödörbe estünk.” És néhány hét múlva elkezdte írni a Brácsaversenyt, zenei végrendeletét. Utolsó műve konok eltökéltséget sugároz: nehéz küzdelmek várnak ránk, de ha a gyökereinkbe kapaszkodunk, az ősök szelleme segíteni fog.
