Kornyej Csukovszkij: Doktor HŰ De Fáy [Корне́й Ива́нович Чуковский: Доктор Айболит] – Manó Könyvek, 2019 – fordította Apostol András és Rigó Béla – 120 oldal, keménytáblás kötés – ISBN 978-963-4036-36-4
Корне́й Ива́нович Чуковский (1882-1968) az orosz/szovjet kultúra izgalmas figurája, aki a rendszerváltással bekövetkező „nagy szovjettelenítés” egyik vétlen áldozata. Az újságírói pályát még a cári Oroszországban kezdte, s ekkoriban tett szert az angol nyelv ismeretére és az angol irodalom szeretetére. 1907-ben már Walt Whitman verseit fordította oroszra, s bár nagy feltűnést keltett, irodalmi és kritikusi tevékenysége sem a cári Oroszországban, sem pedig az azt követő rendszerben nem élvezhette a hatalom szimpátiáját. Nyilván ezért (is) fordult a gyermekirodalom felé…
Ennek köszönhető Doktor Hű de Fáy létrejötte, s annak a tendenciának, hogy az orosz/szovjet irodalomban – ezt, mi magyarok főleg a mesék tekintetében tapasztalhattuk – nagy divatja volt az átiratok készítésének. Nem fordítások ezek, annál sokkal szabadabban kezelik az eredeti történetet, megváltoztatják a szereplők nevét, s gyakran a karaktereket is. Manapság lehet, hogy sokan plágiumot kiáltanának, pedig akkoriban a mesék ilyesfajta oroszosítása bevett szokás volt. És nem is rossz szokás, hiszen az így létrejövő mesék sok esetben legalább annyira értékesek, mint az eredetiek.
„A doktor körülnézett. A majmoknak se vasuk, se kövük. Ugyan miből készíthetnének hidat?
Ám a majmok nem vasból, nem kőből, hanem élő majmokból alkottak hidat. A folyó partján nőtt egy magas fa. Ebben kapaszkodott meg az egyik majom, a társa pedig az ő farkába csimpaszkodott. Mint valami élő lánc, sorakoztak egymás után a majmok a folyó két magas partja között.
– Itt a híd, most aztán szedd a lábad! – kiáltozták a doktornak.
A doktor megragadta Uhh Ubult, és végigfutott a majmokon, kinek a hátán, kinek a fején tapodva. A doktor után pedig szaladtak az állatok…”
Ez a helyzet a szovjet Dolittle doktor kapcsán is. Nem véletlen, hogy 1947-től kezdve több magyar fordítása is megjelent. Ezek közül talán a legsikeresebb a Manó Könyvek által most újra megjelentetett verzió. Csukovszkij meséje – és hozzá Viktor Csizsikov illusztrációi – nagyon is szerethetők, s a formátum pont az, amivel szívesen elücsörögnek a mai gyerekek is. Pont úgy – és pont annyira szívesen – amennyire azt mi is örömmel tettük/tehettük a nyolcvanas években.
Doktor Hű De Fáy értékei ma is vitán felül állnak, Csukovszkij kedves humora, a mese gördülékenysége és a gyermeki fantáziát megmozgató történetek ma is hatnak. S az sem utolsó, hogy – éppen a birodalom összeomlása miatt – ezt az alapanyagot nem nyelte le Hollywood… úgy, ahogy azt Hugh John Lofting (1886 – 1947) eredeti, „eredetibb” hősével tette.
A Doktor Hű De Fáy történetét elmesélő Csukovszkij-kötet politikai színezettől, pártállástól, nemzeti elfogódottságoktól függetlenül ma is jóleső olvasmány. Nem csak azoknak, akik gyerekkorukban olvasták.
