Március 27-én a New York Művész Páholyban Tolnai Ottó-estet tartottak, ahol nemcsak a szerző új regényéről, a Szeméremékszerekről volt szó, hanem arról is, hogyan születnek a hajnali írások. Juhász Anna vendégei Tolnai Ottó mellett Bakos Petra irodalomtörténész és Grencsó István zenész voltak.
Tolnai Ottó napjai elég munkásan telnek, pár napja még Szegeden vett részt egy irodalmi konferencián, majd ugyanitt tartott irodalmi estet Nagy Józseffel, de azóta volt már hajókiránduláson Magyarkanizsánál és Palicson is járt pesti kirándulása előtt. Tolnai Ottó életének legfontosabb helyszínei benne is vannak ebben a pár napban, a helyekhez való kötődés pedig az egyik fókusza volt ennek a beszélgetésnek.
„Vannak helyek, amik fontosabbak lettek számomra, mint azt az ember gondolná. Ezen sokszor tűnődtem, hogy miért alakult ez így. Ez a kisebbségi író lényegi problémája: arról van szó, hogy a kisebbségi író annyira kisebbségi, hogy nincs saját helye. Az ő világa egy megkérdőjelezett világ. Ezért annyira fontos nekem az is, hogy az új regényemben leírtam minden kis utcát, házat, fát, követ, mohát, ami körülvesz.”
Bakos Petra irodalomtörténész a Symposion ifjú szerkesztőjeként találkozott először Tolnaival. Előtte pár évvel kapta fel a fejét a tévében a Mi volt kérded a legszebb Dániában című versre, és mivel lemaradt a költő nevéről, másnap a könyvtárban a megmaradt sorok alapján próbálta megkeresni a költemény szerzőjét. A Symposion szerkesztőjeként járt először Palicson és Tolnai legendás otthonában, a Homokvárban, amely élmény teljesen átalakította a Tolnai-olvasását.
Juhász Annában felötlött a kérdés, hogy ilyen személyes élmény nélkül hogyan érdemes Tolnai Ottó „olvasmányos és szívünkig érő” szövegeit olvasni. Bakos Petra szerint egy a fontos: az olvasó „veszítse el magát” Tolnai szövegeiben. Szerintem nem feltétlen kell időrendi sorrendben olvasni a műveket, sőt a legújabb, Szeméremékszerek című regényfolyamának első része, A két steril pohár is jó kiindulópont. Egy dolog viszont fontos: ha az olvasói reflexeinknek megfelelően csattanós történetet, vagy más, kötelezőnek gondolt elvárásokat várunk a szövegtől, akkor óhatatlanul csalódni fogunk.
A Szeméremékszerek Bakos szerint egy kóborlás története, mely során az olvasó a szerzőt saját élettörténetében, mélyrétegeiben és saját városában kíséri el. Az olvasónak rá kell bíznia magát a szövegfolyamra és nem kell megijedni, ha időnként vissza kell lapoznunk: Bakos Petra szerint ezek a visszalapozások átszövik a Tolnai-olvasást. Aki már jól ismeri Tolnai Ottó műveit, az ezt az érzést is ismerni fogja, valamint azokat a tereket is, amik alapvetően határozzák meg a Tolnai-univerzumot.
Tolnai Ottó nagy kedvvel mondta el új verseit, de ugyanilyen hévvel mesél bármiről: legyen szó akár Csáth Gézáról; az új regényének a felütéséről; vagy éppen Danilo Kiš szerb író Ady Endre miatt tett zarándoklatáról a New York Kávéházban. Juhász Annát az izgatta, hogy mi az, ami íróként, költőként el tudja indítani az alkotást.
„Az íráshoz jó hangulat kell. Majdnem minden hajnalban felkelek, kávét, teát iszom, és elkezdek dolgozni, vagy olvasok egy kicsit. Aztán egyszer beindul a szöveg egy mondattal, vagy kipattan egy verssor: ha ezek jól működnek, akkor az egész világ bekapcsolódik. Aztán meghallom, hogy kaparászik az ablaknál egy rigó, vagy jönnek a vadszőlő bogyóját gyűjteni és mikor kinézek, szinte belátni a torkukba, ahogy énekelnek. Én is ilyen kis énekes szeretnék lenni: egyszer meg is írtam, hogy úgy szeretnék énekelni a verseimben, ahogy az ökörszem sóhajt.”
