Nagyszabású őskori ünnepi rituálék bizonyítékait találtak a nagy-britanniai Stonehenge-nél, melyek alapján ott lehetett a szigetek legkorábbi tömeges ünnepeinek központja.
Brit kutatók 113 sertéscsontot vizsgáltak meg, melyeket négy késő újkőkori helyszínen (Durrington Walls, Marden, Mount Pleasant, West Kennet) találtak.
A kutatók szerint a vendégeknek lakóhelyükön nevelt állatok húsát kellett magukkal vinniük, így származhatnak az ott talált disznómaradványok távoli helyekről – írja a BBC.com.
Az izotópos elemzések eredménye szerint a feltárt disznócsontok többnyire Skóciában, Anglia északkeleti részén és Nyugat-Walesben, valamint Nagy-Britannia számos más helyén nevelt állatoktól származnak.
Richard Madgwick, a Cardiffi Egyetem tudósa vezette kutatócsoport szerint
„ezek az összejövetelek a sziget első nagy közös kulturális eseményei, melyekre Nagy-Britannia minden tájáról sereglettek az emberek és az otthon nevelt és oda szállított állatok húsából lakomáztak”.
Madgwick kiemelte: „viszonylag könnyű” lett volna sertést találni az ünnepség közelében, így meglepő, hogy az állatok nagy távolságokból származtak, hiszen ehhez a résztvevők hatalmas erőfeszítéseire volt szükség. Valószínűleg előírták, hogy a lakomák résztvevőinek a magukkal kellett vinniük a sertést, nem szerezhették be helyben.
A leghíresebb brit őskőkori műemlék, az angliai Wiltshire-ben álló Stonehenge mintegy ötezer éves, a világ egyik csodájaként tartják számon. A régészek szerint a szezonális mezőgazdasági ciklusok inspirálhatták arra a neolitikus kor emberét, hogy hatalmas, 25 tonnás homokkövek sorba rendezésével kövesse a Nap mozgását.
