A képen: A zalavár-zalaszabari töltés a Kis-Balatonon 2018. december 29-én. MTI/Varga György
„A XVIII. század végéig nem tettek különbséget a Kis-Balaton és a Balaton között, ugyanis ez a terület valamikor még a tó öble volt. Az öböl fontos szerepet játszott abban, hogy a Zala itt tudta lerakni a hordalékait. A XX. század közepére azonban ezt a szűrő funkcióját fokozatosan elvesztette, ami nagyban tudható be a különböző emberi beavatkozásoknak. Ilyenek voltak például: a Sió zsilip megépítése 1864-ben, a XX. század elején a Zala meder kialakítása és a Zala árvízvédelmi töltéseinek megépítése. A Sió zsilip üzembe helyezését követően jelentősen csökkent a Balaton vízszintjének ingadozása (amely előtte az 5-6 métert is elérte). Először az öböl helyén egy lápos, nádas terület alakult ki, ahol a Zala „beleveszett” a mocsárba. A meder kialakítását és főképpen a töltések megépítését követően a Kis-Balaton területének nagy része fokozatosan szárazra került. A hajdani öbölből két kicsi nyílt vízfelület (a Vörsi és Zalavári víz), valamint egy nagyobb (~1400 ha) összefüggő nádas maradt, amely azonban elzárva a folyótól már nem szűrhette meg a Zalán érkező vizet.”
