Kilencvennégy évesen elhunyt Charles Aznavour örmény származású francia sanzonénekes, zeneszerző és színész – jelentette az AFP francia hírügynökség a zenészlegenda sajtószóvivőire hivatkozva, a halálhírt később a kulturális minisztérium is megerősítette.
A francia sanzon utolsó óriása vasárnapról hétfőre virradóra halt meg dél-franciaországi, mouries-i otthonában. Az énekes japán turnéjáról tért vissza. Nyáron számos koncertjét lemondani kényszerült, miután márciusban elesett és kettős kartörést szenvedett.
Ő volt a legismertebb francia énekes külföldön, több mint 100 millió lemezt adott el 80 országban.
Aznavour 1924. május 22-én született Párizsban örmény szülőktől Shahnour Varenagh Aznavourian néven. Kisgyermek korától vonzotta a színészi pálya, tízévesen már mulatókban lépett fel, gyermekszínészként is dolgozott, közben zeneszerzést tanult, zongora-, szaxofon- és gitárórákat vett. Már elmúlt 30 éves, amikor a Moulin Rouge-hoz került, s tagja lett a francia sanzon legnagyobb egyéniségét, Edith Piafot kísérő együttesnek, az énekesnő indította el zenészi pályáján.
A francia Frank Sinatraként is emlegetett Aznavour kezdetben saját dalait adta elő, de nem igazán aratott sikert, a rádiók tíz évig nem voltak hajlandók lejátszani túl merésznek minősített szerzeményeit. Csak az ötvenes évek végén lett ismertebb szélesebb körben, és 1957-től elkezdett filmezni is. Utóbbi hozta meg számára az igazi hírnevet, pontosabban a francia újhullám rendezői által rá osztott szerepek. 1960-ban André Cayette Átkelés a Rajnán (Rajnán túl) című filmje főszerepéért Cannes-ban elnyerte a legjobb férfi alakításért járó díjat. Világszerte nagy sikert aratott a vásznon Truffaut Lőj a zongoristára és Cocteau Orfeusz testamentuma című filmjeinek főszerepében.
Magyarországon is bemutatták az 1962-ben készült Az ördög és a tízparancsolat, az 1965-ös Egymilliárd a billiárdasztalban, az 1974-es Tíz kicsi indián, az 1979-es Bádogdob, valamint az 1982-ben bemutatott Kisvárosi fojtogató című filmjét. Több mint hatvan alkotásban láthatta a közönség, színészi teljesítményét nagyra értékelték még a kritikusok is, igyekezett egyszerű, de hatásos eszközökkel játszani.
Ő magát zeneszerzőnek tartotta, aki énekel is. Több mint 600 dalt komponált, sanzonénekesként pedig bejárta az egész világot, a francián kívül számos idegen nyelven is előadta dalait. Rengeteg szerzeménye közül talán a legismertebb az angol nyelvterületen is listavezetővé vált She, a Dance In The Old Fashioned Way, a La Mamma, a Comme des étrangeres, a Sur ma vie, a Ce jour tant attendu, Isabelle. Hangja nem volt túl erős és hangterjedelme is korlátozott, de szenvedélyes előadásmódja és jellegzetes hangszíne azonnal felismerhetővé tette énekét.
Több mint száz lemeze jelent meg, ezekből több mint százmillió példány kelt el, az életművét felölelő, 2014-ben kiadott gyűjtemény 32 CD-lemezt foglal el. Aznavour írt operettet, musicalt és filmzenét is, pályatársai közül énekelte többek között Juliette Gréco és Gilbert Bécaud számait, előadói stílusa másokra is hatott.
A „sanzon Napóleonját” (rajongói nevezték el így alacsony termete miatt) 1995-ben a Francia Akadémia zenei díjjal tüntették ki, két évvel később filmművészi pályájának elismeréseként tiszteletbeli César-díjjal, a legrangosabb francia filmes kitüntetéssel jutalmazták.
A nők nagy rajongója élete során háromszor nősült, házasságaiból három fia és három lánya született. Örmény származására mindig büszke volt, az 1988-as több mint húszezer áldozatot követelő örményországi földrengés után gyűjtést indított a túlélők megsegítésére, ennek elismeréseként 1989-ben megkapta a becsületrendet.
Örményország nemzeti hősként tiszteli, Jerevánban 2011-ben róla elnevezett és részben róla szóló kulturális központot adtak át. Az énekes 2008-ban felvette az örmény állampolgárságot is, a következő évben Örményország svájci nagykövetévé nevezte ki, valamint az örmények állandó képviselője lett az ENSZ genfi központjában és az UNESCO-nál.