Mesék feleségekről és férjekről – válogatta és az előszót írta Csóka Judit – Corvina Kiadó, 2018– 364 oldal, keménytáblás kötés – ISBN 978-963-1365-31-3
Nem is olyan régen a mesék még nem – nem elsősorban – gyerekeknek szóltak, ahogy a mesélés sem csak szülő és gyerek viszonylatában létezett. Sőt… Ha korrektek akarunk lenni, azt kell mondanunk, hogy elég kevés olyan dolog akadt, ami direkt a gyerekeknek szólt. A mesék éppen ezért a kellemes időtöltésen túl egyéb haszonnal is rendelkeztek: belőlük és általuk tanulni lehetett. Egymástól. S ez a tanulás nem is akármilyen volt, hiszen egy-egy mese után nem kellett külön elmondani, hogy mi volt a történet tanulsága. Ezt a hallgatók – jó esetben – maguktól, reflektálatlanul is értették, éppen azért mert a mese szükségszerűen kötődött a valósághoz, és nem valami távoli és érdekes elmeszülemény volt.
A népmese – amíg él és forog az adott közösségben – még ennél is biztosabb támaszkodót/kapaszkodót jelent. Hiszen az, ami érdektelen, vagy csak pillanatnyilag érdekes, a továbbmesélés során nyilván lekopik, s az, ami valamiért fontos, még jobban beépül. A történet szinte organikusan épül-alakul, egyszerűsödik és bonyolódik. Szerencsés esetben az, aki felgyűjti és írásban rögzíti a mesét, egy ideálishoz közeli állapotban akad rá.
De ez nekünk nem elég, hiszen nem egy archaikus társadalomban élünk, s tetszik vagy sem, ezek a mesék már/még nem a mi meséink, értelmük és jelentésük felfejtése már nem működik/működhet készségszinten (zsigerből). El kell rajta gondolkodni, a mélyére kell hatolni ahhoz, hogy szórakozásnál többet nyújtson. Ezen a ponton kapcsolódhatnak be a játékba az olyan modern dolgok, mint a lélektan. Ami alapjaiban ugyanarról szól, s ugyanazt szolgálja, mint a mese: a jobb létünket, az önismeretünket. Ami – valljuk be – hagy némi kívánnivalót maga után, hiszen a múltból hozott eszközöket (például a meséket) már nem tudjuk működtetni, az új eszközök (például a pszichológia) pedig a többség számára gyanúsak.
„A legtöbb bajba jutott házaspár nem keres külső segítséget. Egyrészt azért, mert úgy gondolják, hogy az ő történetük senkire nem tartozik. Másrészt azért sem, mert az állami egészségügyben a pszichoterápia csak nagyon korlátozott számban és időtartamban érhető el, ha egyáltalán elérhető. A magánszférában pedig borsos árat kell érte fizetni, és ezt sokan nem engedhetik meg maguknak. Harmadrészt pedig, ha az egyik fél szeretné is a külső segítséget igénybe venni, a másik mereven elzárkózik, mert nem hiszi, hogy egy pszichológus segíteni tudna.”
– vázolja mesegyűjteménye bevezetőjében Csóka Judit a kiábrándító, egyáltalán nem népmesei helyzetet, aminek eredményeként a házasságok jelentős része válással végződik. Jungot idézi, aki szerint:
„Égetően szükséges a pszichológiai ismeretek terjesztése, amelyből az emberek megérthetnék, milyen irányból fenyegeti őket a legnagyobb veszély”
S bár ez nyilván az élet számtalan területére igaz, ez a könyv, a mesék segítségével, most a házasság kérdéskörét, az erről összegyűjthető régi tudást járja körül. Mértékletesen és okosan. (A régit úgy értem, hogy kipróbált.)
A kötet összeállítója, Csóka Judit nyilván tisztában van azzal, hogy az emberek többségének feláll a szőr a hátán a „pszichodumától”, s esetleges idegenkedésüket és gyanakvó távolságtartásukat nem lehet szakzsargonnal csökkenteni. Ezért jók a mesék. Ezért is jók a mesék.
A mesékből szivárog a tudás. Egy tematikus mesegyűjteményből pedig – végigolvasva a meséket – már nem csak szivárog, de csordogál a fel- és megfejthető tudás, ami segíthet a hétköznapokban. Persze, ehhez odafigyelve, gondolkodva – mélázva? – kell olvasni. Akár többször is. Sőt, talán érdemes az előszót a végére hagyni, s megnézni azt, hogy olvasás közben mire megyünk a szerző által megadott támpontok nélkül. Izgalmas és értékteremtő játék lehet Csóka Judit könyvével bíbelődni. S közben rácsodálkozni arra, hogy a világ minden tájáról összegyűjtött mesék mennyire sokszínűen, mennyire életszagúan, mennyire másként képesek ugyanarról beszélni.
Ez egy tematikus mesegyűjtemény, felnőtteknek szól. De a gyerekeknek sem lesz tőle semmi baja. Sőt, az a bizonyos szivárgás talán(!) olyan belső épülést okozhat, aminek ma még beláthatatlanok a következményei…
…hiszen a hetedhét országra szóló lakodalmat követően a mesehősök is szembe kerülhetnek problémákkal, amiket meg kell oldaniuk, s akkor boldogan élnek, míg meg nem hallnak.
