William H. McRaven: Vesd be az ágyad [Make Your Bed: Little Things That Can Change Your Life…And Maybe the World.] – Partvonal Kiadó, 2018 – fordította Kötő Irma – 168 oldal, kartonált kötés – ISBN 9786155783180
Az ilyen-olyan amerikai filmek és sorozatok tele vannak aktív és leszerelt SEAL-kommandósokkal, akik az esetek többségében az igazság bajnokai, akik önmagukat nem kímélve megmentik az ártatlanokat. És néha a világot is. Olyan világ ez, amiről a lelkes médiafogyasztók mindent tudni vélnek… de a legritkább esetben fordul elő, hogy erről a világról első kézből tájékozódhatunk. McRaven, mint volt SEAL-kommnadós, arról a világról mesél, melyet mi csak a filmekből ismerünk. És nem csak mesél, hanem
életvezetési tanácsokat ad. Melyeket saját értékrendje és tapasztalatai hitelesítenek.
Szinte hallom a szkeptikus ciccegést, s nem is kárhoztatom azt, aki kételkedik – magam is így voltam ezzel a könyv elolvasása előtt. McRaven olyan értékek mellett tör lándzsát, melyek a hétköznapjainkban (sajnos) csak erősen leromlott formában vannak jelen. A kitartás, a bajtársiasság (barátság), a hibák belátása és a bátorság mind-mind olyasmi, amit nem becsülünk eléggé, pedig ezekkel – jó célra felhasználva – tényleg meg lehet(ne) változtatni a világot.
(A könyv megírásához az inspirációt egy texasi egyetemen megtartott tanévzáró beszéd adta. A kötet végén megtalálható ennek a beszédnek a leirata is.)
A Vesd be az ágyad című könyv legfontosabb momentuma az, amiről az életvezetési tanácsadók általában diszkréten hallgatnak, és ami itt, fejezetcímként így jelentkezik:
Az élet nem igazságos – de tarts ki, és haladj tovább!
A kiérdemesült SEAL-kommandósnak – harminchét évig szolgált a SEAL kötelékében – már a kiképzés során megtanították az igazságot arról, hogy mi nem igazságos. Hiszen az élet tényleg nem igazságos, s a titok nem is feltétlenül abban rejlik, hogy milyen lapokat osztottak nekünk, hanem abban, hogy mihez kezdünk ezekkel a lapokkal. Mit csinálunk, amikor jól felépített terveink kártyavárként dőlnek romba? Mit csinálunk, amikor nagy és váratlan – hétköznapi megfogalmazásban: feldolgozhatatlan – veszteség ér minket? Vagy mit teszünk, amikor „csak úgy” leszünk szívatás áldozatai?
„… hasra vágom magam a parti homokban, és addig forgolódom, míg meg nem győződöm róla, hogy egyenruhám egyetlen darabja sem maradt tiszta. Amikor ebben biztos vagyok, felállok, a kezemet mélyen a homokba dugom, és a homokot felszórom a fejem felett a levegőbe – így tudom garantálni, hogy utat találjon minden egyes porcikámhoz.
A reggeli torna alatt valamilyen módon »súlyosan megsértettem a SEAL-kiképzési szabályzatot«. A büntetésem tehát az, hogy bevetem magam a hullámokba, majd beforgatom magam a homokba, azaz »cukros süti« lesz belőlem.[…]
– Mr. Mac, van valami elképzelése, miért lett cukros süti ma reggel? – tette fel a kérdést teljesen nyugodt hangon [a kiképző].
– Nem Martin hadnagy – feleltem kötelességszerűen.
– Azért, Mr. Mac, mert az élet igazságtalan, és minél előbb megtanulja ezt, annál erősebb ember lesz.”
A négycsillagos tábornok, aki végigharcolta az elmúlt évtizedek háborús övezeteit és közben – végigjárva a parancsnoki szinteket – emberek életéről és haláláról döntött, nem túl szofisztikált, de annál meggyőzőbb. Nincs benne semmiféle túlmisztifikálás, vagy sumákság. Amit állít, az – egy bizonyos értékrenden belül – feltétlenül igaz: két pont között a legrövidebb út az egyenes, s ha a kitűzött cél eléréséhez hegyeket kell elhordani, akkor az is a feladat része! És erre a feladatra fel lehet készülni!
A könyvben található szlogen-szerű életbölcsességek önmagukban szomorúan csonkák lennének, de így, személyes történetekkel alátámasztva alkalmasak arra, hogy mindenki kimazsolázzon belőle valami fontosat, s ezzel megváltoztassa a saját életét…
…és talán a világot is.
***
Ha valaki a fenti írásból, vagy a könyvből azt a következtetést vonná le, hogy értelme lenne visszaállítani Magyarországon a sorkatonai szolgálatot, az nagyot téved. Egyrészt a SEAL-kommandósok önként jelentkeznek az emberpróbáló kiképzésre, és önként vállalják a megaláztatást és a szenvedést is. Másrészt egy olyan szisztéma szerint dolgoznak, melynek nem csak értelmes felépítése, de határozott, jól körülírható, és célja van…
