A Szerk. avatar
2018. április 13. /
, ,

Wes Anderson Kutyák szigete mintha a mai Magyarországról szólna – Az Élet és Irodalom 2018/15. számából

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

FEUILLETON

Vajda Mihály Az átjutás könyve címmel írt esszét Per Olov Enquist Példázatok könyve – Szerelmes regény című művéről.

„Az átjutás, és ez az a fajta megváltás, amely nem valami transzcendens jövőre utal, az után következik be, hogy akaratlanul kihallgatja már rák-halálára készülő Valborg nagynénje vallomását. „… megbizonyosodtam róla, hogy nincs ott semmi, csak üresség.” – mondja Valborg. „Üresség és sötétség. Az ember ne várjon semmi mást. Ezt mondta el suttogva Birger bácsinak. Mert ő tudta. Ott és akkor, közvetlenül a határ előtt. Engem nem fogtok térdre kényszeríteni. … nem térdelek le senki előtt. És nem Birger bácsira gondolt. Volt hozzá bátorsága!”

De az ő igazi megváltása, az átjutás – s ez az, amiről az Egy másik élet hallgatott, mert megígérte a nőnek, hogy soha senkinek el nem mondja – szeretkezése tizenöt éves korában egy ötvenegy éves nővel, a Larssonék házában, a gyalult deszkapadlón. „Miután elhagyta a legbelső, titokzatos és fantasztikus legbelső teret, nem vetette életfogytig tartó rabságra, nem csinált belőle rabszolgát, aki az út végén a mennybe vagy a pokolba kerül. És amivel nem járt semmiféle nagy elköteleződés, csak megváltás és szabadság.” „Hát ez volt az, amiről álmodott, és tudta, hogy ilyet, ami itt és most történik a Larssonék konyhájában a simára koptatott deszkapadlón, még nem élt át soha. Ez itt maga volt az Énekek éneke, az örökkévalóság, az idő, talán az idő teljessége, ennél erősebben ezt soha nem fogja átélni, de mindenesetre részese volt a legnagyobb dolognak, ha úgy vesszük. Ez volt a nagybetűs élet, ez, itt, most … hogy átjutott! hogy hirtelen övé lett a megváltás kegyelme! hogy ilyen az, amikor valaki megvilágosodik és üdvözül! Átjutott. Ez volt maga az élet.” Hogy ezt az életre felszabadító élményt egy egész élet követi, melyben jó és borzalmas váltogatják egymást, az mit sem számít. Csak az számít, hogy megváltatott és szabad.”

INTERJÚ

Az elfojtósdi rongálja a lelket címmel Zoltán Gáborral Grozdits Károly beszélgetett.

„Egy fontos és tanulságos esete a létezésnek, nem több és nem kevesebb. Olyasmik, amiket az Orgiában leírtam, most, amíg beszélgetünk, is történnek a világban. Erre általánosságban hajlamos az ember” – állítja Zoltán Gábor a nyilasok XII. kerületi véres ténykedéséről. Erről szól a 2016-ban megjelent Orgia, új esszéregénye, a most megjelenő Szomszéd pedig a történet hátterével, előzményeivel és következményeivel foglalkozik.

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Károlyi Csaba „A magyartanulás rögös útján” címmel írt recenziót Oravecz Imre A rög gyermekei III. Ókontri című kötetéről.

„Mit állít ez a regény az óhazáról? Nincs bent vécé és túl meleg a dunna. Nem Santa Claus hozza az ajándékot, hanem a Jézuska. A csonka ország tisztviselői, papjai, pártemberei szörnyűek. Bürokráciája borzasztó. A demokrácia nem működik, a liberálisokat nem tekintik magyarnak. Miközben nem ura az ország magának, hol Hitler, hol Sztálin diktál. Lakói nem polgárok, nincs semmiféle adófizetői tartásuk. A paraszt büdös, az állampolgár kiskorú. Küszködni nem érdemes, mert a kíméletlen komcsik úgyis mindent elvesznek. De itt vannak a rokonok, a hagyományok, Arany László meséi, a magyar nyelv és a magyar anyaföld. Elég ennyi? Ki a jó magyar? Aki nem játszik demokráciásdit. Ám ha az embernek saját háza van Rácfalun, felesége, gyerekei, földjei, munkája, feladata van – akkor mit tegyen?
Mindaz, amit ez a regényfolyam a demokrácia, a liberalizmus, a kapitalizmus és a migráció védelmében állít, megfontolandó. Miként az is, amit a magyar ember természetrajzáról mond. De az is, amit általános antropológiai tanulságként fölkínál: az ember a természettel együtt értelmezendő. Férfitörténet ez, melyben a női princípium leginkább az anyaföld. Az amerikás nézőpont azonban árnyalja a képet. Egy jól működő társadalom más fényben mutatja a magyar parasztot.”

KETTEN EGY ÚJ KÖNYVRŐL

Két recenzió járja körül Radnóti Miklós levelezésének Különben magyar költő vagyok című első kötetét.

Fűzfa Balázs: Betűkben a világ?

„Egy olyan korban, melyben az elektronikus levelezés átveszi a kommunikáció legnagyobb részét, szinte felfoghatatlan, mennyi örömmel és érdekességgel ajándékoz meg bennünket egy ilyen kötet. Bíró-Balogh Tamás igényes és pontos munkája révén olyan „titkok”-nak jutunk a nyomára, melyekről sejtelmünk sem volt. (Vajon mit és hogyan fognak kutatni ötven, száz év múlva a filológusok? A papírlevelek eltűnésével végképp le kell mondanunk majd az [ön]dokumentálás egy igen jelentős információforrásáról?)
Némely levelüket mindketten, Fifi és Radnóti is belemásolták naplóikba, hogy így is megőrizzenek fontosnak tartott gondolatokat. Vagy egyszerűen eleve másolatot készítettek leveleikről. Ma mindez egy kattintásba kerül, ugyanakkor azonban szinte bizonyosak lehetünk benne, hogy pár hét vagy néhány hónap múlva eltűnik gépünkről az e-mail szövege. Nos, Radnótiék levelezéskultúrája jellemezhető azzal a talán ki nem mondott, ám mégis tudatos igényükkel, hogy szövegeikből rekonstruálható legyen majd az életük.”

Branczeiz Anna: A leveleim én vagyok

„Nemcsak Radnóti verseit kapcsolhatjuk a levelekhez, hanem Fanni naplóját is. A 131. levél Buday Györgynek szánt soraiból például kiderül, hogy Fifi tíz napig betegeskedett, Fanni naplójából pedig az, hogy ekkor két hónapos terhes volt, de elvetette a magzatot, ami lelkileg és fizikailag egyaránt megviselte. Az 1936 októberében kelt 152. levélben Radnóti megköszöni Sík Sándornak, hogy nagyobb összeget kölcsönzött Járkálj csak, halálraítélt! című kötetének megjelenési költségeihez, és megígéri, hogy decemberben visszaadja a pénzt. Erről Fanni is ír naplójában, akárcsak decemberben arról, hogy „[s]zépen visszaadtuk Síknek is a száz pengőjét. Szegény már ugyancsak nélkülözte, a nagy adakozásban egész pénz nélkül maradt.” (A Síknek küldött levelek „fiúi szeretettel” vagy „fiúi tisztelettel” záróformulái egyébként ismerősen csenghetnek a dedikációkból: a neki írott és a tőle kapott üzenetekből egyúttal valóban kiérezhető a fiúi szeretet és az atyai gondoskodás.) A 180. levelet szintén olvashatjuk párhuzamosan Fifi naplójával, innen tudható, hogy Radnótit nagyon felzaklatta a Tinivel, kamaszkori szerelmével való találkozás, amiről a Pillangó című novellát is írta.”

VERS

A versrovatban ezen a héten Kántor Péter és Szerényi Szabolcs verseit adjuk közre. Ízelítőül álljon itt Szerényi Szabolcs egyik verse a három közül:

Panelnyár

Ahogy töredékesnek látsz
mindent, úgy ereszkedik beléd,
úgy érleli magát minden percben
végső, aszott formája felé.

Előbb a felismerés,
hogy nem látni tejesembert (milkman)
botladozni a házak (houses) közötti térben,
nincs többé kisbolt a sarkon (corner),
a postás verítéktől sötét inghajlata,
az oszlopokat (columns) díszítő
nyomtatott hirdetőlapok.

A túloldali épületablakok mozaikos,
morbid szögletessége térdre kényszerít.
(Klímaberendezések, liftaknák, déli forróság,
háztetőre száradt gilisztakötegek.)

Áttetszik a túlfél üressége, kérlelhetetlen,
mert visszatükrözi ezét.

PRÓZA

A héten Kukorelly Endre, Somogyi Feri, Kőrössi P. József és Novák Zsüliet prózája mellett
Szív Ernő tárcája szerepel.

Részlet Kukorelly Endre Cé cé cé pé című szövegéből:

„(1.13) A földszinten, szemben a csendőrékkel egy kiöregedett prosti lakott, a Maci néni. Maci volt a házban a vöröskeresztes, tőle vett (K) apja vöröskeresztes bélyeget. Volt olyan, hogy egy bérházban valaki vöröskeresztes. Vásárolni kellett vöröskeresztes bélyeget. Egy másik hajdani hivatásos is lakott a házban, Irma néni, a harmadik emeleti folyosó végén. Mindig a konyhájában tett-vett, csak a konyhaajtót használta, az előszobaajtót nem. (K) húga sokszor átment hozzá. (K) is. Kaptak lekváros kenyeret. Ha nem volt lekvárja az Irmának, akkor zsíros kenyeret. De tisztességesen meg volt kenve a kenyér zsírral. Gyerekei nem voltak, nagyon szerette (K) testvérét. És (K)-t. A barátja betörő volt, ezt nagyjából mindenki tudta róla, nem sokat lehetett szabadlábon, ha kiengedték, ott dekkolt, és (K) húgát tanítgatta olvasni. Miskának hívták, heverészett az ágyon hanyatt, mutatta neki a betűket az újságban. ’Na, ez milyen betű? Mö betű. Mö. Mondjad!’ ’Mö.’ A Magyar Nemzetet olvasta a Miska. (K)-ék is a Magyar Nemzetet járatták. Volt papagájuk. (K)-éknak is volt papagájunk.”

FILM

Stőhr Lóránt a Titanic Filmfesztiválról írt.

„A Kutyák szigete allegorikus mese formájában ad humoros kritikát egy magát demokratikusnak feltüntető, agymosásra épülő korrupt rezsimről. Andersonnak valószínűleg fogalma sem volt róla, hogy a kitalált japán városállamról szóló szellemes meséje pontosan illik az Orbán-rendszerre.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is.

Megosztás: