Az emberi tevékenység nyomán drasztikusan csökken a Föld növény- és állatvilágának sokszínűsége, ami komoly fenyegetést jelent a világnépesség élelmiszer-, ivóvíz- és energiaszükségletére.
A Kolumbiában tanácskozó kutatók négy regionális ENSZ-jelentést tettek közzé az amerikai kontinens, Európa és Közép-Ázsia, Afrika, valamint az ázsiai-csendes-óceáni régió növény- és állatvilágának állapotáról.
A világ 129 országának kormányai által jóváhagyott jelentések szerint a környezetszennyezés, a klímaváltozás és a mezőgazdasági termelést szolgáló erdőirtás is egyre súlyosbodó fenyegetést jelent a természetre.
„A biológiai sokféleség a világ minden táján hanyatlik. Ez az aggasztó tendencia pedig mindenhol veszélyt jelent az emberek életminőségére”
– írta a kutatók az elmúlt három év vizsgálatait összegezve.
Robert Watson, a tanulmányok egyik szerzője szerint az egyre gyarapodó emberiségnek több élelmiszerre, ivóvízre, energiára és földterületre van szüksége, mindezt pedig a biológiai sokféleség rovására próbálják előteremteni maguknak a társadalmak. A szakértő szerint kulcsfontosságú természetes élőhelyek darabolódnak fel, invazív fajok árasztanak el területeket, vegyszerek kínozzák a növényeket és az állatokat, eltűnnek a szennyező anyagokat eltakarító vizenyős területek és mangrove erdők, túlhalászattól szenvednek a világ természetes vizei.
Hozzátette azt is, hogy az ember okozta klímaváltozás súlyosbodik, és a globális felmelegedés hamarosan olyan pusztító hatással lesz a biológiai sokféleségre, mint az eddig felsorolt tényezők együttvéve.
A jelentések legfőbb megállapításai közé tartozik, hogy 2050-re az amerikai kontinens a jelenleginél 15 százalékkal kevesebb növénynek és állatnak fog otthont adni. A túlhalászat miatt a század közepére nem marad a kereskedelmi halászat kiszolgálására elegendő halállomány az ázsiai-csendes-óceáni régióban.
Európában és Közép-Ázsiában a vizenyős területek száma a felére csökkent 1970 óta. A térségben egy fő ökológiai lábnyoma 5,1 hektár, szemben a rendelkezésre álló 2,2 hektárral. (Az ökológiai lábnyom azt fejezi ki, hogy adott technológiai fejlettség mellett egy emberi társadalomnak mekkora mennyiségű földre és vízre van szüksége önmaga fenntartásához és a megtermelt hulladék elnyeléséhez.) A friss mutatók szerint továbbá a kizárólag Európában honos fajok immár több mint negyede fenyegetett.
A század végére Afrika elveszítheti néhány madár- és emlősfaj állományának a felét. Szerte a világon egyre több állat és növény válik fenyegetetté, az Afrikában élő elefántoktól kezdve a ritka európai mohafélékig.
Néhány fejlődő országnak új irányelvekre lesz szüksége a környezet megóvása és az olyan globális célkitűzések teljesítése érdekében, mint a szegénység és az éhezés felszámolása 2030-ig.
Az aggasztó adatok mellett a jelentések néhány sikertörténetről is beszámolnak. Az 1990 és 2015 közötti időszakban 22,9 százalékkal nőtt az erdővel borított területek aránya Kínában és Északkelet-Ázsia több másik országában is. Az amerikai kontinensen és az ázsiai-csendes-óceáni régióban is bővültek a parkok és egyéb védett területek.
A környezetvédelmi erőfeszítéseknek hála pedig egyebek között az ibériai hiúz, a szibériai tigris és az amuri leopárdok populációi is megmenekültek a kihalástól.
