Salát Gergely (szerk.): A kínai alkotmány – Typotex Kiadó, 2015 – PANTA-sorozat / sorozatszerkesztő Jany János – 220 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963-2798-59-2
Vannak olyan könyvek, melyek aktualitása a megjelenés pillanatában nem nyilvánvaló, vagy, mert már túlhaladt rajtuk az idő, vagy, mert még nem tűnik eléggé aktuálisnak… s aztán, amikor aktuálissá válik, akkor – rosszabb esetben – nem jut eszünkbe, jobb esetben pedig elkerekedő szemmel csodálkozunk: mások, a téma avatott ismerői „előre dolgoztak”.
Nagyjából így jártam, amikor „kis késéssel” kezembe vettem az A kínai alkotmány című könyvet. Persze, aki figyeli a gazdasági és politikai történéseket, az nem lepődik meg, hiszen látható és érezhető, hogy a keleti nyitás kapcsán a Kínai Népköztársaságnak nagyobb szerep jut, mint a Brunei Szultanátusnak. Főleg, mert a Magyar Kormány partnerkeresése összhangban áll a kínai célokkal és tervekkel. Arról még – reméljük – korai lenne beszélni, hogy ez az együttműködés hosszú távon milyen eredményekre vezethet. (Nekem, a híradások alapján elsőre az elefántról és az egérről szóló viccek jutnak eszembe: „Hallod, hogy dübörgünk!”)
- A magyarok irtják az amazóniai őserdőt és ölik az őslakókat
- Azt hiszed, tudod, mikor tört ki a második világháború?
- A mesés India – mesék nélkül
Ezzel együtt biztos, hogy Kína figyelmet követel és/vagy érdemel. A kínai alkotmány, mint kötetcím elsőre ijesztőnek tűnhet, hiszen ez nyilván olyasmi, ami a kelet-kutatókat és a jogászokat, illetve a két előbb említett csoport keresztmetszetét érdekelheti. Pedig egy frászt! A kínai alkotmány, bár nem tér el a címben megjelölt témától, mégis közérdeklődésre tarthat számot!
„Kína a világ egyik legrégebbi történelmű állama. Az ország különböző népei közösen ragyogó kultúrát és dicsőséges forradalmi hagyományokat teremtettek…”[A Preambulum első mondatai]
Egyrészt az alkotmány szövege, mely a kötet végén található, megérdemli, hogy böngésszük: például a Preambulum – ha nem is konkrét tartalmában, de hangnemében – összehasonlítható a mi Alaptörvényünk hasonló szakaszával. Másrészt a kötet tanulmányai olyan hátteret adnak, mely a laikus olvasó számára is érthető és befogadható… és érdekes. Háttérként szolgálhatnak ahhoz, hogy számunkra idegen kultúrák megértésére törekedhessünk. (Érdemes lenne végre tudomásul venni – vagy az illetékesekkel tudomásul vetetni? – hogy a világ sokkal tágasabb és színesebb, mint azt sokan gondolni szeretnék…)
Kína és a kínai jog – ezért a kínai alkotmány – attól igazán érdekes, hogy a távol-keleti jogfejlődés teljesen eltér attól, amit mi itt Európában hajlamosak vagyunk adottnak venni. Mifelénk nem kell jogásznak lenni ahhoz, hogy tisztában legyünk azzal, mennyire meghatározó a római jog, illetve az, ami abból az évszázadok során átplántálódott a mai Európába. Sőt, aki még nem is hallott a római jogról, az is eszerint gondolkodik. Na, ez az, aminek Kínában nyoma sincs, a kínai jogtudomány egészen más alapokról indult, s éppen ezért egészen másfajta utat járt be. Ráadásul még arra sincs okunk, hogy lefitymáljuk a különbözőségeiket, hiszen – akárhonnan is nézzük – azokon az alapokon több ezer éve képes létezni és működni egy hatalmas államalakulat.
A legkomolyabb eltérés abból adódik, hogy Kínában – szinte napjainkig – sokkal kisebb szerepe volt a klasszikus értelemben vett, leírt jogoknak. Ami persze egyáltalán nem jelenti a működés szabályozatlanságát, sokkal inkább azt, hogy a mindennapi életet megfelelően szabályozták a hagyományok és a szokások. Hosszú évszázadokon keresztül a kínaiak zömének életében nem volt közvetlenül jelen az állam. Sőt maga az állam is törekedett arra, hogy a lakosokat igyekezzen elriasztani a pereskedéstől…
„…például azzal, hogy a tárgyaláson a felperest is a társadalmi rend megbontójaként kezelték, s például megbotozhatták.”
A kötet tanulmányai nem csak történeti szempontból világítják meg a kínai alkotmányt, de kitérnek a hatályos verzió jellemzőire, vagy éppen az emberi jogok kérdésére. Utóbbi szintén olyasmi, amit nem egyszerű innen, Európából megérteni.
S hogy mit adhat az olvasónak ez a könyv? Szellemi kalandot, s annak felismerését, hogy vannak olyan témák, melyek csak addig tűnnek ijesztőnek, míg el nem kezdünk foglalkozni velük…
