Catherine Leblanc – Eve Tharlet: Elég nagy vagyok már? [Too big or too small?] – Manó Könyvek, 2018 – fordította Szabó T. Anna és Dragomán Pali – 32 oldal, keménytáblás kötés – ISBN 978-963-4034-34-6
Nem sírom vissza azokat az időket, amikor szilenciumra ítélt jelentős írók írtak – jobb híján – gyerekkönyveket. Nyilván annak is megvolt a maga bája, ahogy a mai, „globális fogyasztói társadalom” is kitermeli a maga szépségeit. Aminek a mesekönyvek piacán örülhetünk, az az uniformizáltság teljes hiánya és a sokszínűség/sokféleség diadala, ami – jó esetben – minőséggel társul. Tényleg mindenkinek és bárkinek lehet megfelelő gyerekkönyvet találni! (Persze, ez nem jelenti, hogy mindent/bármit meg kell venni.) Vannak könyvek, melyek szabadon szárnyaló, dús fantáziájú világokba vezetik a gyerekeket, s úgy bűvölik őket könyvszeretetre, hogy közben új és még újabb világokat nyitnak meg. Vannak, amelyek hagyományokat és régi legendákat tesznek a mai gyermekek számára befogadhatóvá. Hogyan beszélhetne közös nyelvet felnőtt és gyerek, ha nincs benne mindkettejükben a hétfejű sárkány, Jancsi és Juliska…?
Catherine Leblanc által megírt, Eve Tharlet által megrajzolt, Szabó T. Anna és Dragomán Pali által lefordított, Manó Könyvek által kiadott és általam elolvasott Kismackó-történetek egy egészen más, fentebb nem említett kategóriát képviselnek. Az első kötet kapcsán jeleztük, hogy olyan könyvről van szó, mely emlékként biztosan túlnyúlik a gyermekkoron. Kellemes, otthonos, biztonságos emlékként. Olyasmiként, ami mosolyt csal az emlékező felnőtt arcára. Olyasmiként, amit szívesen vesz majd elő a mostani gyerek (jövőbeli szülő) a majdani gyermeke kedvéért.
Így volt ez az első kötettel, a másodikkal, és van most, a harmadikkal is. Pedig a könyv szövege kevesebb betűt tartalmaz, mint ez a cikk eddig a pontig: . Mégis fontos, mégis pontos… mert Kismackó megint olyan kérdésekkel szembesül, amivel minden gyermek: Mi az, amit még nem tehetek? Mi az, amit már nem tehetek?
Cumisüveg, kés-villa, autóvezetés… Ehhez túl kicsi/nagy vagy!
„Kismackó nagyon haragos.
Bármit csinál, a szülei túl kicsinek vagy túl nagynak tartják hozzá. Ebből aztán elege van!”
Nincs olyan, aki gyerekként ne találkozott volna ezzel az érzéssel, s nincs olyan, aki szülőként ne érezne együtt az ilyesféle problémán bájosan – de tök komolyan! – kesergő gyermekkel. Mit lehet tenni ilyen esetekben gyermekként? S miként segíthetünk szülőként?
Kismackó magától rájön, és rá is mutat arra, hogy ez nem egy múlandó állapot, és ennek a felismerésétől könnyebben viselhető, sőt mókás lesz/lehet az egész probléma (az egész világ).
Több tanulsága van ennek a néhány oldalnak, mint pszichológiai segítőkönyvek oldalezreinek, s az sem véletlen, hogy a szöveg nem sajtcetlin jelent meg. hanem szépen illusztrált, órákig böngészhető képektől hemzsegő – de mégis kellemesen szellős – kötetben.
A kevés néha több a soknál! Ehhez a könyvhöz nem lehetsz túl kicsi…
…és túl nagy sem.
