Csepella Olivér: Nyugat+Zombik – Corvina Könyvkiadó, 2017 – 264 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963-13-6474-3
A NYUGAT+ZOMBIK képregényre már annyit vártunk, hogy igazában le is tettünk arról, hogy megjelenik. Három év telt el azóta, hogy Csepella Olivér felizgatta a magyar kulturális közéletet a sajátos tervvel, hogy képregénybe álmodja a Nyugat nagy íróinak legdurvább éjszakáját, Babits születésnapját.
Ha drága „Torgyándoktor” még élne, most dőlne a karjába, s kezdene patakvért vizionálni, mert ilyen formában tényleg nem szokás előrántani a magyar kulturális élet ikonjait.
Nem elég, hogy a főhősök – Babits, Ady, Tóth Árpád, Kosztolányi, Móricz, Karinthy és Csáth – felismerhetővé „rajzolódtak”, de ráadásul még a karakterjegyek is stimmelnek. Valószínűleg tényleg ilyenek voltak, így évődtek és játszottak egymással nyugatosok a New York Kávéházban… Akkor viszont már tényleg csak az a kérdés, hogy
miként viselték volna, ha törzshelyük zombi-apokalipszis színterévé válik?
Én magam biztos vagyok abban, hogy egy sarokasztal mögé húzódva, szűkölve várták volna a halált (tisztelet a kivételnek!). Csepella Olivér viszont hőssé, harcos hőssé, zombikat aprító harcossá nemesíti a magyar irodalom vezéralakjait! Ha innen nézzük, nincs miért felháborodni, sőt, ennél kedvezőbb színben nehéz lenne feltüntetni a szobrokká, körterekké és utakká nemesült betűvetőket, kiknek vetéséből mai világunk jobbik fele sarjadt.
De akinek ez nem elég, az irodalmi utalások és idézetek tömkelegét találhatja a véresnél is véresebb jelenetek szövegbuborékaiban. (A kötet végén megtalálható a felhasznált szövegek impozáns jegyzéke.) Nem csodálkoznék, ha a NYUGAT+ZOMBIK hatására lesz, aki leporolja az eredeti versesköteteket… vagy legalább a neten rákeres arra, hogy miként szól egy-egy vers a maga eredeti teljességében.
Nem gondolnám, hogy bármi bántó is lenne a történetben, s tényleg nincs gond azzal sem, ahogy Babits egy asztalon meghágja Katát, a pincérnőt, aki bár nem író-költő, de mégis javít valamit a szereplők ivararányán… Kata hiányában a feministák lázad(hat)nának a képregény ellen, hiszen a másik nőalak cseppet sem hízelgő a női nemre nézvést.
S ha mindez nem elég a kíváncsiság felébresztéséhez – bár biztos vagyok abban, hogy a három éve várakozók már magukévá tették a kötetet –, akkor talán érdemes szót ejteni arról is, hogy túl a csúnya szavakon, a genitáliákon és a gyilkolászáson még valamiféle üzenet is hordoz a mű.
A NYUGAT és a ZOMBIK konfliktusának alapját a múltból előbukkanó, jövőért aggódó őssámán adja, aki meg akarja menteni a magyarokat a kipusztulástól… Ebben az összefüggésben pedig tényleg csak hab a tortán, hogy az írók a jövőből – a mi jelenünkből, ha tetszik: tőlünk – kapnak segítséget. Kell ennél több? Ízlelgesse mindenki saját szájíze szerint, de könyörgöm:
