Szabó Magda a színházban ma népszerűbb, mint valaha. Elsősorban a Régimódi történetet és Az ajtót játsszák gyakran. Utóbbi most a Spirit Színházban került színre. A darab két női főszerepe kitűnő, minden színésznő szívesen elvállalná. Nagyváradi Erzsébet Molnár Annát, az írónőt játssza. Nem először bújik Szabó Magda bőrébe, akihez különleges kapcsolat fűzte.
– A Nemzeti Színházban 1999-ben mutattuk be a Régimódi történetet. Az is önéletrajzi ihletésű darab – meséli Nagváradi Erzsébet. – Meczner János rendező azt találta ki, hogy Magda anyukáját Jablonczay Lenkét és a nagymamáját, Gacsáry Emmát is én játsszam. A történet lényegében Lenke életéről szól, és Magda először furcsállotta, hogy ezt fiatal, kezdő színésznőre bízták. Az egyik főpróbára bejött, épp azt a jelenetet próbáltuk, amikor Lenke házassága válságba jut. Nagyon izgatott voltam, mert élő szerzővel még nem találkoztam, addig főleg klasszikusokat játszottam.
Megnéztem magamnak, hogyan is néz ki – az én lányom. Aztán a szünetben hátrajött hozzám, a nyakamba borult, és azt mondta, ő már sok Régimódi történetet látott, de én vagyok az első színésznő, aki hanglejtésemben, gesztusaimban még valahogy az arcomban is teljesen az édesanyjára emlékeztetem. Magda akkor 82 éves volt, én 28, de onnantól kezdve ő engem anyukámnak szólított, én pedig kislányomnak.
– Nehéz elképzelni nagyobb dicséretet egy színésznek.
– Kaptam tőle premierajándékot is: az anyukája csipkekendőjét hozta el nekem. 2014-ben a Gózon Gyula Kamaraszínház igazgatója, Szabó Ágnes fölkért engem egy önálló estre. Czeizel Gábornak volt egy félig kész anyaga Szabó Magda önéletrajzi írásaiból és verseiből. Aztán én is átolvastam a verseket, és kiválasztottam jópárat. Ebből egy kétfelvonásos monodráma született. Agyigó lett a címe, így becézte férje, Szobotka Tibor Szabó Magdát. Az előadás töretlen sikeréhez nagy mértében hozzájárul Kutik Rezső gitárművész. Nekem is nagy meglepetés volt, hogy milyen nagy az igény egy ilyen verses estre. Az első rész a gyerekkorról szól, a második pedig a szerelemről és a szerelem elvesztéséről. Akkor ezt a csipkekendőt kitűztem, hogy ott legyen a színpadon Magda és Lenke lelke. 2016-ban pedig fölhívott Perjés János, a Spirit Színház igazgatója, hogy szeretné megcsinálni Az ajtót és természetesen rám gondolt Molnár Anna, azaz Magda szerepében. Természetesen ezt is Czeizel Gábor rendezte.
– Az ajtó eredetileg nagyszínpadra íródott, sok szereplővel.
– Deres Péter fantasztikus dramaturgiai érzékkel 4 szereplőre húzta meg a darabot. Ez egyáltalán nem vált kárára, így még inkább előtérbe kerül a két főhősnő harca. Óriási sikerrel játszuk. December 21-én lesz az 50. előadásunk.
– Mitől ennyire élő és népszerű Szabó Magda manapság?
– Minden regényében olyan archaikus figurák szerepelnek, hogy az olvasó vagy a néző könnyen magára ismer. Fantasztikus, kemény nőalakokat írt meg, hatalmas ívekkel, érzelmi amplitúdókkal, amit eljátszani is nagy kihívás.
– Az ajtóban is két nő áll a középpontban.
– Két külön világ, két külön gondolkodás összeütközéséről, és aztán összeéréséről van szó. Az élet és a halál értelméről. Hogyan gondolkodik erről, egy vidéki, természetközeli, és egy városban élő, a természettől szinte teljesen elszakadt ember. Juliska néni, vagyis Emerenc 20 évig élt Magdáékkal, aki úgy végrendelkezett, hogy egy sírba temessék férjével és Juliska nénivel, illetve hamvainak felét vigyék le Debrecenbe, ahol született és felnőtt.
– Pár hónapja Hegyi Barbarával találkoztam egy könyvbemutatón, aki izgatottan mondta, hogy Az ajtóban fog játszani. Az írónőt? – kérdeztem. Nem, mondta szinte fölháborodva, Emerencet! Önnek nyilvánvaló volt, hogy melyik szerepet akarja?
– Az életben Juliska néni huszonévesen került Magdáék szolgálatába… A regényben viszont idősebbnek ábrázolja. Elképesztő emberi tapasztalata így talán hitelesebbnek tűnik. Az én szerepem korban hozzám közelebb áll. Nem lepődtem meg a felkérésen.
– Ilyen darabban a partnerrel is különleges viszony alakul ki?
– Korábban nem dolgoztam Barbarával. Az ember már az első próbákon fölveszi szerepének a nagyjábóli karakterét. A próbák során ezt élesíti, színezgeti, alakítja. Ilyenkor inkább a szerepek gyürkőznek egymással. Mindkettőnknek meg kellett szülnünk a karakterünket. Nagyon nehéz próbafolyamat volt, de az én Molnár Annám most már nem lenne érvényes az ő Emerence nélkül, és ez fordítva is igaz. Más színházban nőttünk föl, ő a Vígben, én a Nemzetiben, de ez nem jelentett problémát. Nagyon hasonlóan dolgozunk.
Van egy dobozkám, abban gyűjtögetek mindenféle emlékeket. Eddig csak rakosgattam, most belenyúltam, mert elhívtak a Szabó Magda Hogy volt?-ba. Rengeteg levelecskét találtam, és megtaláltam a csipkekendőhöz tartozót is
„Édesanyám, ha már feltámadtál, kísérjen Jablonczay Lenke csipkekendője végig az utadon!”
Milyen furcsa a mi pályánk, a sorsunk! Vannak színészek, akikre ráragad egy-egy költő, író. Én Magdával azonosultam, és ez szép ajándéka az életemnek.
