A dzsungel könyve – Manó Könyvek, 2017 – illusztrálta Quentin Gréban – 104 oldal, keménytáblás kötés, 330mm x 240 mm – ISBN 978-963-4034-04-9
Az 1865-ben született Rudyard Kipling biztosan nem gondolt arra, hogy legmaradandóbb és legnépszerűbb műve az 1894-ben megjelent A dzsungel könyve lesz. Sokoldalú és sokszínű szerző volt, akinek életpályája önmagában is figyelmet érdemelne, de tudjuk, a világ – és benne a népszerűség – nem így működik. 1907-ben, amikor volt már lengyel, spanyol, norvég, német és két francia Nobel-díjas, ő lett az első angol nyelvű szerző, akinek odaítélték az elismerést.
Kipling Indiában született, de keresztnevét egy Staffordshire-ben található tóról kapta, mert szülei ennél a tónál találkoztak először. Angliában tanult, majd Indiában kezdett újságíróskodni, de aztán bejárta az egész világot. Például hosszabb időt töltött az Amerikai Egyesült Államokban, és többször megfordult Dél-Afrikában is. Eközben folyamatosan alkotott, versei novellái, regényei sorra jelentek meg. Volt olyan év, amikor hat novelláskötete került piacra… Írt XXI. században játszódó sci-fit, és versei közül többet is megzenésített Edward Elgar… Végtelen hosszan lehetne sorolni élete kalandjait, és külön fejezetet érdemelnének személyes tragédiái is. Tényleg érdemes elmélyedni a Kipling-sztoriban. De, mégis megmarad a legfontosabb kérdés:
Mitől lett Maugli története ennyire népszerű?
A dzsungel könyve időről-időre filmvászonra kerül, készült belőle színpadi adaptáció, sőt, egészen kitűnő magyar musical is, Dés László, Geszti Péter és Békés Pál feldolgozásából Hegedűs D. Géza rendezésében. A könyv magyar kiadásai is számosak, s szinte minden mai felnőtt gyerekkori könyvespolcán ott volt valamilyen formában. Az illusztrált kiadások felfoghatók valamiféle korlenyomatként… éppen ezért nem biztos, hogy érdemes őket a mai gyerekek kezébe adni.
Abban viszont valószínűleg nincs közöttünk vita, hogy ez egy olyan örök történet, ami a mai gyerekeknek is örömöt szerezhet. Élményként láthatatlan kapocs lehet nem csak az azonos generációba tartozók, de a legkülönbözőbb korosztályok tagjai között. (Valahogy úgy, ahogy egy évszázaddal ezelőtt mindenki idézni tudta, miként kezdődik görögül az Odüsszeia.) A folyton és egyre gyorsabban változó világban talán minden korábbinál nagyobb szükség van arra, hogy létezzen/megmaradjon egy közös alap. A dzsungel könyve pont ilyen. Akkor is, azzal együtt is, ha a Manó Könyvek által kiadott szöveg egy gyerekek által könnyebben – sőt, könnyen! – befogadható verzió, Tóthfalusi Ágnes hangulatos fordításában, és Quentin Grebán rajzaival.
Quentin Grebán. Érdemes megjegyezni az illusztrátor nevét, mert a könyv szépségét az igényes kivitelezésen túl a rajzoló érzékenysége, és a képek finom esztétikuma adja. Az illusztrációkban nyoma sincs az amerikai rajzfilmekből ismert lehengerlő harsányságnak, ezek a képek még a feszültséggel teli helyzetek – van ilyen bőven – ábrázolásakor is harmonikusak és lágyak. Szerethetők. És bevezetnek egy olyan mesevilágba, ahol a mai kor zaklatottságának pont annyira nincs szerepe, mint a régebbi korok furcsaságainak. Maugli története időn kívüli, és végre akadt egy illusztrátor, aki tudott ezzel valamit kezdeni.
Ha létezne egy ideális családi könyvtár, ami generációról-generációra épül, és a Kipling-könyv különböző kiadásai egymás mellett sorakoznának, akkor mutatkozhatna meg igazán, hogy a mostani kötet mennyire szép. De, mert ilyesmi nem nagyon akad, ezért el kell fogadnunk, hogy ez a mostani kötet összehasonlítgatás nélkül is méltó arra, hogy a mai gyerekek életének része legyen. Érdemes…
