Szilágyi-Herman Erzsébet – Bod Péter: Barátom Kim Ir Szen – Szépmíves Könyvek, 2017 – 268 oldal, kemény kötés védőborítóval, színes képmellélettel – ISBN 978-615-5662-49-2
Az emberi sors kifürkészhetetlenségéről és a Sorsról, mint legjobb forgatókönyvíróról szóló közhelyes kijelentések igazságát támasztja alá a történet, melyet Szilágyi-Herman Erzsébet elmondása alapján Bod Péter írt meg. Önmagában az is érdemes lenne, megérdemelne egy könyvet, hogy egy magyar nő, egy ’56-os emigráns miként kerülhetett az észak-koreai dinasztialapító diktátor környezetébe. De ez a történet ennél az évekig tartó baráti kapcsolatnál több. Sokkal több. Hiszen – fontos előzményeivel és kapcsolódásaival együtt – végigvezet minket a XX. századon, s a benne felbukkanó történet Franciaországgal, Svájccal és Észak-Koreával túlnyúlik a magyar ugaron.
Kicsit „habosítva” hollywoodi forgatókönyv is lehetne!
Regény, de cseppet sem lányregény az, amit a magyar masszőrnő végigélt. Élete első, magyarországi szakasza tipikus, és még véletlenül sem utal arra, hogy később milyen kunkorokkal hová kanyarodik. Erzsébet, édesapját korán elveszítve, édesanyjával nehezen megférve próbált kitörni a sorsának szánt falusi-paraszti létből. Így került először Budapestre, majd egy rövidebb nyírségi tartózkodás után Sztalinvárosba, ahol már ápolónő volt, s ahonnan, ebbéli minőségében, majdnem eljutott a Koreában ekkoriban (1950-1957) működő Rákosi Mátyás Kórházba.
A külföldre jutás végül – több sikertelen kísérlet után – 1956-ban, a forradalom első napjaiban sikerült, de Erzsébet disszidálási kísérletek közben elveszítette vőlegénye nyomát. A fiatalember már korábban átjutott a határon, s eltűnt valahol Európában. Az ekkor huszonhét éves nő Svájcban telepedett le, s hirdetés útján talált rá későbbi férjére, a harmincöt évvel idősebb Szilágyi Józsefre.
Szilágyi élettörténete – ha lenne, akinek van „tehetsége” kinyomozni a részleteket – megérne egy külön kötetet, hiszen az is lenyűgöző, ami a feleség emlékeiből kibontakozik. A jelenlegi kötet kapcsán talán azt érdemes kiemelni, hogy újságíróként dolgozó férje oldalán Erzsébet találkozhatott Picassóval, járhatott Friedrich Dürrenmatt dolgozószobájában és Oskar Kokoschkánál:
Erzsébet vörös haja – mint tudjuk, nem festett – szinte megbabonázta a festőt. A vendégek igyekeztek úgy tenni, mintha nem vennének semmit észre ebből a kitüntető érdeklődésből. Erzsébet az interjú közben fényképezett, ez férjével előre megbeszélt feladata volt, mert a készülő cikk igényelte a fotókat. Teával és aprósüteménnyel kínálták a vendégeket, majd a művész felesége – egy német nő – bekiabált a konyhából:
– Kokoschka, gyere mosogatni!
A vendégek meglepetten néztek egymásra, annyira nyilvánvaló és egyértelmű volt Kokoschka megalázásának szándéka. A feleség észrevette, hogy férje szótlanul, de annál feltűnőbben érdeklődik a vörös hajú Erzsébet iránt. Ezt nem hagyhatta, legyen az érdeklődés a találkozás körülményei miatt bármilyen ártatlan is. Mintha büntetni akarta volna férjét a vendég nőn felejtett szeme miatt. A férfi engedelmesen felállt és kiment a konyhába.
Erzsébet, miközben férjével Lausanne-ban élt, és annak idős édesanyját ápolta, részmunkaidős ápolónőként dolgozott, akupunktúrát, majd nyirokmasszázst tanult. Ez utóbbi volt, ami miatt később a megözvegyült asszonyt megkereste egy észak-koreai diplomata. Ennek köszönhető, hogy az asszony 1987 és 1992 között rendszeresen vendégeskedett és dolgozott a távol-keleti kommunista államban, ahol nyirokmasszázsra tanította a kiválasztott helyi lányokat, és kezelt egy „idősebb urat”.
A kezelések megkezdésekor az asszonynak fogalma sem volt róla, hogy kinek a gyógyítását bízták rá. S ahogy lassan bontakozott ki előtte a diktátor személyisége és a diktatúra kirakat mögötti működése, úgy került – nincs ezen mit szépíteni – baráti viszonyba az általa kezelt Kim Ir Szennel.
A kezelések kezdetén az idős diktátor – valószínűleg – már járni sem tudott, de az Erzsébet által alkalmazott terápiás eljárásnak köszönhetően állapota gyorsan javult.
A hivatalos látogatásra érkezett afrikai politikus [a ghánai elnök] azt mondta Kim Ir Szennek, hogy sokkal jobban néz ki, mint öt évvel korábban. – Maga megfiatalodott – idézte [Kim Ir Szen a] vendégét, aki komolyan érdeklődött, hogyan érte el ezt Észak-Korea mindenható ura. Arról már nem számolt be, hogy elmondta-e a vendégnek, hogy egy nyirokmasszázs specialistának köszönheti állapota látványos javulását, amely, ezek szerint, sokkal többet jelentett mozgásszervi betegségének sikeres kezelésénél.
Ha innen nézzük a történetet, s a kezelések alatt kialakult barátságot, amibe belefért például a közös horgászgatás is, akkor a Nyírcsaholyból elszármazott asszony meghosszabbította Kim Ir Szen aktív életét. Nyugodtan állíthatjuk, hogy ebben az összefüggésben
Szilágyi-Herman Erzsébet a világpolitika láthatatlan, de fontos alakítója.
Fura, hogy a nagybetűs történelem gyakran megőrzi azoknak a nevét, akik merényletet kísérelnek meg egy-egy politikus ellen, de ugyanez nem mondható el azokról, akik – ha ez lehetséges – a gyilkossággal ellentétes működést fejtenek ki…
