Gyors döntés eredményeként, egy héttel a forgatás előtt került be Martin Šulík filmjébe, A tolmácsba Jiří Menzel – írja az ujszo.com.
A történet két idősödő férfiről szól, akiket a véletlen hoz össze, s mint kiderül, a második világháború tragikus eseményei mindkettőjük családjának sorsát megpecsételték.
A szerep vállalására felesége vette rá, mondván, Menzel jó ideje nem csinál semmit, nem ír, nem forgat, csak lébecol. A felkérés ezért is lepte meg:
Felhívott, hogy találkozni akar velem. Nem tudtam, mit akar. Később elmondta, lenne ez a szerep, de a német miatt nem mertem elvállalni. Aztán Olinka, a feleségem rábeszélt. Megelégelte, hogy már hosszabb ideje csak lébecolok, nem csinálok semmi érdemlegeset. Nem forgatok, nem írok, tehát nem dolgozom.
Menzel legutóbb Budapesten a Magyar Állami Operaházban rendezte a Cosi fan tuttét, amelyről akkor azt nyilatkozta, remek dolog olyat csinálni, amit nem tud (értsd: amihez nem ért). A magyarázat:
Minek bonyolítsam az életemet azzal, hogy folyton kitaláljak valamit? Minden ott van a librettóban. Különben sem szeretem azokat a rendezőket, akik „rendeznek”. A színpadon a színész a fontos. Vagy az énekes. Ott nem a rendezőt kell látni. Van két komolyzenei csatornám a tévében. Rengeteg operát látok. Azokat az előadásokat szeretem, amelyekből nem érzem, hogy az énekeseknek instrukciót kell végrehajtaniuk.
Menzel, annak ellenére, hogy lébecol, sziporkázó interjút adott az ujszo.com-nak.