A nagysikerű díszbemutató után megosztotta szombaton a külföldi kritikusokat Mundruczó Kornél Jupiter holdja című alkotása a 70. cannes-i filmfesztiválon. Az újságírók méltatják a magyar versenyfilm nagyszabású és látványos képi világát és rendezői virtuozitását, a politikai és misztikus mondanivalót illetően ugyanakkor megoszlanak a vélemények.
A cannes-i Fesztiválpalota Lumiere termében hosszú percekig állva tapsolta a közönség a világpremieren a magyar film alkotógárdáját.
Az első francia és nemzetközi kritikák többsége megjegyezte, hogy Mundruczó Kornélnak rendezői tehetsége okán Hollywoodban a helye, Richard Linklaterhez, Alejandro González Inárittuhoz, Steven Spielberghez, Ridley Scotthoz hasonlítják az alkotás formai megoldásait.
A Le Figaro szerint
az akciójeletekben nem lehet nem elképedni Mundruczó rendezői virtuozitásától, s ugyanilyen vizuális meglepetést okoz azzal, ahogy megoldja a szürrealista levitációs jeleneteket… A főhős súlytalansága, az alig burkolt krisztusi parabola viszont nem tudja elrejteni a nehéz üzenetet, már csak azért sem, mert Mundruczó Kornél egy zsánerfilm műfaji jegyein keresztül beszél a súlyos migránsproblémáról.
A Le Monde szerint
Mundruczó egy homályos és alaposan kidolgozott allegória első kövét dobta be a cannes-i versenybe azzal, hogy egy, a rendőrség által megölt illegális szíriai bevándorlót feltámaszt és Krisztusként lebegtet a víz felett.
A cikkszerző Jacques Mandelbaum szerint Mundruczó Tarr Bélához és Nemes Jeles Lászlóhoz hasonló esztétikai érzékenységről tanúskodik.
A radikális filmes, a Jupiter holdjában ugyanakkor olyan területre viszi a nézőt, ahova nem biztos még, hogy ha szeretné is, tudja követni.
A Libération úgy látja, hogy
Mundruczónak azonkívül, hogy mindannyian az apokalipszis felé rohanunk, nincs igazán mondanivalója a korunkról, csak elképeszti a nézőt olyan technikai megoldásokkal, amelyekkel gyorsan bejuthat Hollywoodba.
Didier Péron kritikus szerint a néző olyan állapotban jön ki a vetítésről, mintha
egy mosógép használati utasítását próbálta volna meg a gépen ülve elolvasni, miközben az centrifuga programban működik.
A The Guardian elismert kritikusa, Peter Bradshaw szerint
nehéz a filmet műfajilag behatárolni: nem egyértelmű, hogy az alkotás a menekültellenes paranoia szatírája, vallási parabola a bűnről és megváltástörténet, vagy pedig a szuperhős-mítoszt feldolgozó szerzői film.
A kritikus szerint a Jupiter holdja
nem hibátlan film, de a csillagokba tör.
A Variety film lap „lenyűgözően forgatott migránsthrillerként” értékeli a filmet, amely nem fogalmazza meg egyértelműen azt, amit mondani szeretne.
A Screen International „furcsa keveréknek” tartja az alkotást, amely olyan, mintha Az ember gyermeke című filmet vegyítették volna egy X-men-filmmel. A Hollywood Reporter úgy látja, hogy a film történetvezetése nem ugyanolyan kreatív és gyönyörű, mint a rendezői megvalósítás, és így a mondanivalója zavaros marad.