Az Élet és Irodalom új számát rövid részletekkel ajánljuk.
FEUILLETON
Láng Zsolt: Hervay Gizella temetése
Hervay Gizella 1983-ban halt meg Budapesten, kolozsvári temetésének viszontagságairól szól az esszé:
„Gáll Ernő csak másnap reggel érkezik haza Bukarestből, és a reptérről egyenesen a szerkesztőségbe viteti magát. Amikor belép a szobájába, észreveszi a kartondobozt, megnézi közelebbről, és teljesen paffá lesz. Nem ért semmit, megijed. Behívja a mindenest, kikérdezi, idegesen toporog. Telefonálni nem mer, a dobozhoz hozzányúlni nem mer, a szobából kimenni nem mer. Kiles a dohányszagú függöny mögül, szemerkél a hideg őszi eső. Később behívja Szilágyi Júliát, volt feleségét, aki jóban volt Hervayval. Mit csináljunk? A helyzet valóságos voltát mérhetetlen döbbenetük hitelesíti. Át kellene csempészni az Utunk szerkesztőségébe, mégiscsak ők az Írószövetség Lapja, mondja Gáll Ernő. Szilágyi Júlia azt feleli, nem lehet ide-oda dobálni, tavaly halt meg, és még mindig nincs eltemetve. Ha már egész életében folyton lepasszolták, legalább most ne tologassuk.
Gáll Ernő még aznap együtt ebédel néhány pártposztot betöltő íróval, és hosszas egyeztetés után kérvényt intéznek a városi pártbizottság kulturális osztályához, továbbá a bukaresti Írószövetséghez, hogy Hervay hamvait volt férje, Szilágyi Domokos mellé temethessék a Házsongárdi temetőbe. Később szólnak Domokos Gézának is.
Eleinte egyik szerv sem helyesli a temetést. Hervay több mint öt éve áttelepült Magyarországra, magyar állampolgár lett, azon kívül rég elvált Szilágyi Domokostól, közös gyereküket látogatóba sem szívesen engedte az apjához…”
KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Szilágyi Zsófia: Hacsak fel nem támasztja
A kritika Benyovszky Krisztián: A Morgue utcától a Baker Streetig – és tovább című kötetéről szól:
„Benyovszky, aki mostanra a magyar krimikutatás megkerülhetetlen alakjává vált (elsősorban A jelek szerint című 2003-as, illetve a Bevezetés a krimi olvasásába című 2007-es köteteinek köszönhetően), olyan tanulmányait gyűjtötte ezúttal össze, amelyek valamilyen módon Edgar Allan Poe és Arthur Conan Doyle műveihez kapcsolódnak. Akár úgy, hogy a műveiket, illetve hőseiket vizsgálja (mondjuk A holló című vers magyar fordításait vagy Sherlock Holmes nevének utalási tartományát), akár olyan módon, hogy alkotásaiknak és regényalakjaiknak valamilyen továbbírását, transzformációját, újjászületését tárja fel.”
VERS
A szám versrovatában Acsai Roland és Zilahi Anna versei kaptak helyet.
Most Acsai Roland egyik versét mutatjuk meg:
Tücsökciripelésig
Medúzák lebegnek körülöttünk
Hópelyhek helyett,
És a zsebemben lapuló
Kagylóból zúgnak a tengerek.
Az égen csillagfüvek
Hajladoznak a napszélben
És egy holdhal világít.
Hány évig tartott elúszni idáig?
Éles fogú hullámok között?
Sóval a szemben és a szájban?
Dagályban és apályban?
Cápák és csillagok között.
Hány évig tartott elúszni
Eddig az édességig?
A fatörzseket fűrészelő
Kabócazúgástól a tücsökciripelésig.
PRÓZA
Berta Ádám, Csikós Attila, Kováts Judit és Markó Béla szépprózája mellett a héten Szív Ernő tárcája szerepel a lapban.
Részlet Kováts Judit Szemet szemért című novellájából:
„Elsi soha nem álmodott arról az éjszakáról, és nem álmodott Dobsináról, a szüleiről, rokonairól, barátairól, pedig nagyon szerette volna legalább álmában látni őket. Először nővére temetésére kapott beutazási engedélyt. A vízuma három napig volt érvényes. A temetőhöz nem kellett volna végigmennie a városon, de Elsi végigment. Városháza, templom, iskola, a patak partján a régi kisablakos, keskenyudvaros, zsindelyes bányászházak, sorban egymás után. Köztük annak a négy szlovák katonának a háza, aki ott volt Přerovban. A pumpás kútnál szembetalálkozott a négyből kettővel. Nézte őket, azok nézték őt. Elsi erősen koncentrált, hogy ne szaporázza meg a lépteit, és sikerült neki. Túlment rajtuk egy szó vagy halvány biccentés nélkül. Ez meg mit keres itt?, hallotta, ahogy összesúgnak a háta mögött.”
AZ ÉS KÖNYVE MÁRCIUSBAN
Sipos Balázs írt kritikát Vajda Mihály Rejtekutak a posztmodernben című gyűjteményes kötetéről:
„A vajdai/heideggeri beszédmód előfeltétele, misztikus biztosítéka a lét. Az ember belevetettségként, faktikus kontingenciaként (alaptalanságként, esetlegességként) tapasztalja meg. A hátborzongató otthontalanság jéghideg, szorongásteli állapota Vajda szerint az alapállapot, minden egyéb: származtatott. Mivel a lét mint lét kizárólag tapasztalatilag hozzáférhető, fogalmilag viszont „nem vehető birtokba”, a stratégia innentől fogva abban áll, hogy ennek a – kizárólag a személyes belátáson alapuló – szférának az alapján mindazt, ami ezen „felül”, létezőként „jelenik meg”, delegitimálja, mint a létet mint létet meghamisító, a lét mint lét eredendő állapotát elleplezni igyekvő „ideológiát”. A stratégia a maga nemében zseniális. A lét minden létező diskurzus aláaknázására alkalmas pokolgép. Ha az egész „modernitás” – ma is velünk lévő – alapproblémája, hogy a lét elfeledett/kimondhatatlan, okkal bélyegzünk mindent, ami állít valamit, a létet már eleve elvétő, azt meghamisító ideológiának.”
ZENE
Fáy Miklós: Gould gatyájából
A kritika Rafał Blechacz Bach-lemezéről szól:
„Nagyon-nagyon tetszik a lemez. Hallgatom napok óta, egyrészt ámulattal, másrészt derűvel, hogy lám, mondhattak akármit, nem lett kevesebb a jó zenész, nem lett kevesebb azokból, akik az életüket adják a billentyűkért, és mindazért, amit ezek a billentyűk ki tudnak fejezni. Hallgatom újra és újra, és csak lassan jövök rá, hogy valami kis dolog hiányzik. Hogy éppen azért olyan könnyű újra meg újra meghallgatni, mert nincs benne semmi ijesztő. Semmi misztikus, semmi szenvedő, semmi olyan, ami fölkavarná az ember lelkét, amitől nem tudna elaludni.”
FILM
Báron György: Az eltűnt király
Kritika A fehér király című filmről, amely Dragomán György regényéből készült, és amelyet Alex Helfrecht és Jörg Tittel rendezett:
„Az egyszeri néző, ha nem olvasta a könyvet, nem érti a film címét, ám ha csak ennyit nem értene, nem volna semmi gond. Azon érdemes eltűnődni, hogy mi mindent nem értettek meg még az elsőfilmes rendezők a könyvből. Félő, ennek puszta felsorolása meghaladná e recenzió kereteit: maradjunk annyiban, hogy semmit.”
TÉVÉ
Grecsó Krisztián: Negyedóra a zsarnokságról
A tévéjegyzet Majtényi László hétfői parlamenti beszédéről szól:
„De ha értjük Majtényi szavait, akkor nem kezdünk el megélhetési ellenzékről beszélni, mert a programadó, proaktív fellépés nekünk, »tanult embereknek«, is szólt, legyünk pedagógusok, újságírók, festőművészek és még sorolhatnánk, saját mondatainkba fásult, rémült értelmiségiek, mert Majtényi tizenöt perce, éppen a nevetséges korlátok között elért szabadsága és hatása miatt, nekünk is lehetett hidegzuhany. Megérthettük, bennünk mekkora kárt okozott ez a hét év, milyen botrányosan mélyen fogadtuk el, hogy így van, ahogy, nyugodtunk bele, hogy »ez ellen nincs mit tenni«, és mára jórészt egyetlen szórakozásunk maradt: egymást figyelni, ki mennyire sározza be magát, vagy kinek a produktív hozzáállását, tenni akarását lehet kollaborációnak minősíteni.”
Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu
