Ferber Katalin, aki a Librariusnak tudósít a Berlináléról, így értékelte a díjat:
Mivel egyike vagyok azoknak, akik az elmúlt évek egyik legszebb és egyúttal legfontosabb filmjének tartják Enyedi Ildikó alkotását, hadd egészítsem ki a néhány napja e filmről írt rövid ismertetésemet azzal, hogy nem pusztán a színészek játéka, még csak nem is a remek operatőri munka miatt nyert ez a film, hanem talán azért, mert mindannyiunk életének legfontosabb terhéről és egyúttal öröméről beszél ez a film.
Arról, hogy bármennyire vágyunk az igazi bensőséges kapcsolatra, legtöbbünk esetében ennek mi magunk vagyunk az akadályai. Erről persze többnyire nem tudunk, kapaszkodunk a körülményekbe, a megszokottba, görcsösen félünk kilépni a napi rutinjainkból (holott nekünk van ezekből leginkább elegünk), mert az új, legyen bármennyire vágyott és vonzó, nemcsak a legnehezebb, de a legfenyegetőbb is.
Tartozni valakihez és megőrizni önmagunkat: ez a legbonyolultabb és egyúttal legörömtelibb része életünknek.
Ezt értette meg velünk Enyedi Ildikó csodálatos filmje.
Gratulálunk!
