Mese felnőtteknek szerelemről és halálról. A hétköznapok beszűkült tudattartamáról és végtelen, gazdag lelki terekről. Hogyan jeleníthető meg mindez egy bábos szemével a színpadon? Szenteczki Zita rendezővel a Macskaherceg című előadás kapcsán beszélgettünk.
Az előadásról készült képeket nézve, meglepett, hogy bár bábrendezőként emlegetik Önt, itt mégsem láttam bábokat, viszont nagyon különleges fejdíszeket kaptak a szereplők. Milyen elgondolás állt a választás mögött?
A Gimesi Dóra által írt mesében a szereplők nagyrészt varázslények: Alinka, a főszereplő tavasztündér, ő rügyezteti, virágoztatja ki a fákat, van egy keresztanyja, aki tölgyfahölgy, Leopold az orgona lelke, aztán ott az alakváltó Macskaherceg, hol macska, hol ember, és a megszemélyesített Halál. A fejdíszek tehát a számunkra láthatatlan varázsvilágot szimbolizálják. A koszorú maga, egyszerre jelképezi az esküvőt és a halált, mindkettő fontos szerepet kap a történetben. A fejdíszeket Michac Gábor tervezte.
Izgalmasak a mesebeli átváltozások, de milyen mozzanatokon keresztül sikerült a feszültséget, a drámai súlyt megtalálni, kiélezni?
A Macskaherceg megígéri Alinkának, amikor összeházasodnak, hogy nem változik át többé Macskaherceggé, ugyanis a csapodársága, elkóborlása a macskaénjéhez tartozik. Ezért a Macskaherceg leveszi a macskagúnyáját, hogy ember maradjon, Alinka pedig a gyerekkori tündérkoszorúja helyébe egy felnőttet kap. Hegymegi Máté koreografálta az előadást, melynek formanyelve a koszorúkkal és a három drótkockával eleve elég stilizált: amikor összeházasodnak, van egy násztánc, amely egy egész évet felölel, tehát a mozgással megmutatjuk az idő múlását is. Ám amikor elkezd kitavaszodni és a tavasztündérnek egyre több dolga akad, akkor a Macskaherceg az első adandó alkalommal éjszaka visszaváltozik macskává, és elkóborol. Alinka, miután hazaér és nem találja otthon a Macskaherceget, elmegy a boszorkányhoz és átkot mond, ezáltal viszont elveszíti a tündérséget. Az átváltozások tehát nagyon drámaiak. Ezt hangsúlyozza a zene is, mely Tarr Bernadett munkája.
Mi volt fontos az Ön számára a karakterek összjátékában?
A karakterek annak ellenére, hogy elvontak, játszhatóak. Így írta meg az alapmesét is Gimesi Dóra, és Nagy Orsolya az adaptáláskor erre még jobban ráerősített. Furcsán hangzik, hogy Leopold egy orgonának a lelke, de ettől még ugyanúgy egy embernek van ábrázolva, egy menthetetlen önsorsrontónak, aki plátóian szerelmes Alinkába. Valamennyien esendő emberek és nagyon humorosak is, épp ezért tudok mindenkivel azonosulni. A Macskaherceg sem egyoldalúan rosszfiú, hanem érthető az ő csapongása is; Alinka átka túlságosan hirtelenharagú. Valahogy minden szereplőnek egyszerre van igaza, és ez a megértés számomra fontos volt.
A darab emberek-tündérek átváltozásait vonultatja fel. Mit érzett árnyoldalnak az emberi létben a tündérihez képest?
A nagymama, aki a tölgyfa, az elején elmeséli azt, hogy a világból már nem látjuk a csodákat, az apró szépségeket, vagy a természetet. Például attól kezdve, hogy Alinka elveszíti a tündérségét és emberré változik, már nem tartja bele az arcát a simogató szélbe. Zsörtölődő zongoratanárnő lesz, aki azt a képességét veszíti el, hogy kitekintsen a garzonlakása mögül, míg előtte az egész világot kirügyeztette.
Korábbi munkáira visszatekintve, melyik az a motívum, ami a leginkább érdekli, még ha ezt különféle előadásokban is kell kidomborítania?
A szerelem és a halál összefonódása, illetve sokat foglalkoztat az a kérdés, hogy van-e egy külső igazság, vagy mindenki saját igazsága egyszerre létezik.
Kit tekint példaképnek, van-e kedvenc bábosa, akár hazai, akár külföldi viszonylatban?
Kortárs kedvenc képzőművészeim vannak, akik bábosak. Többek közt Eva Aeppli, aki testetlen, bársony és géz bábokat csinál, vagy Ilka Schönbein, aki maga készíti a bábjait, írja és játssza a saját történeteit. A bábot azért szeretem, mert nagyon tud sűríteni. Azokat tartom jó bábnak, amelyek elrajzoltak, és nem próbálják másolni a valóságot. Felerősítenek egy-egy karakterjegyet, és elrajzolják azt, karikatúrák vagy egyszerűen csak jelek.
Kitől tanulna szívesen, melyik külföldi műhelyhez csatlakozna tapasztalatszerzés céljával?
Majd szeretnék elmenni egy kicsit a Bread and Puppethez az USA-ba. A társulatot Peter Schumann vezeti, politikai bábszínházat csinálnak. A báb különösen alkalmas a groteszkre, úgy érzem, izgalmas politikai szatírákat lehetne itthon is készíteni bábokkal. Itthon egyelőre a felnőtt bábelőadás is nagyon kevés, sajnos a nagyon jó felnőtt bábelőadások is csak rövid időt élnek meg a hazai Bábszínházakban, mert egyszerűen a bábszínházaknak még nincs elég kiterjedt felnőtt közönsége. Néhány éve a Budapest Bábszínháznak az volt a szlogenje, hogy a báb nem korosztály, hanem műfaj, amivel teljesen egyetértek. Nagyon fontosnak tartom, hogy a báb műfaját minél szélesebb közönségekhez eljuttassuk.