A Pannon Filharmonikusok a 2016/2017-es évadban szünetelteti Segítség, komolyzene! című sorozatát, mert új családi programot kíván fejleszteni a 8-14 éves korosztály számára. Célja, hogy a digitális korban élő gyerekeknek úgy mutassa meg a komolyzene gazdagságát, az élőzene-hallgatás fontosságát és közösségteremtő erejét, a családi szabadidő eltöltésének e formáját, ahogy az számukra a legnagyobb élményt nyújtja. A program alapján a Pannon Filharmonikusok pályázatot hirdetett Ne érd be konzervvel! címmel, a legjobb ötlettervek beküldői természetesen ajándékban részesülnek (a felhívást teljes egészében itt olvashatod el). A pályázatra gyerekeket, fiatalokat csapatban, szülőket, nagyszülőket egyénileg vagy párban, pedagógusokat pedig egyénileg várnak a szervezők. Mi alapján válogatták ki a pályázat zsűritagjait? Hogyan tudnák a szülők és a pedagógusok megszerettetni a gyerekekkel a komolyzenét? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekről beszélgettünk Graf Orsolyával, a Pannon Filharmonikusok marketing- és kommunikációs vezetőjével, a pályázat kiötlőjével.
– A pályázatok benyújtásának határideje márciusban jár le, addig még sok idő van. Gondolom, volt valamilyen előzetes felmérés a kiírás előtt. E szerint mire számítanak?
Természetesen. Folyamatos volt számunkra a visszajelzés, hogy a fiatalokat megszólító koncerteken ki ezt, ki azt élvezte, kritizálta, tartotta jónak vagy esetleg rossznak. A fiatalok megszólítása a pedagógusok és minden kulturális szakterület számára folyamatos kihívás, ezért is gondoltuk, hogy megkérdezzük az érintetteket. Azokat, akiknek a koncertek szólnak, azokat, akik a jegyet megveszik, és azokat is, akik a mindennapokban a fiatalok zenei oktatásával foglalkoznak. A márciusi határidőt azért tartottuk jónak, hogy azoknak is legyen ideje elmenni egy-egy ilyen eseményre, akiknek esetleg még nem volt élő tapasztalata, de a pályázat kíváncsivá tette őket, és megosztják velünk a véleményüket.
– A pályázati anyagokat háromtagú zsűri bírálja majd el. Mi alapján választották ki a zsűritagokat? Milyen szempontokat vesznek figyelembe?
A zsűri egyik tagja a zenekar igazgatója, aki nagycsaládos apukaként mint érintett, egykori zenetanárként pedagógusi szemmel, zenekarigazgatóként pedig az előadóművészet oldaláról is meg tudja ítélni egy ötletről, hogy az csupán jó geg lehet egy koncert során vagy valóban építi a hallgatóságot amellett, hogy élményt nyújt. Fükéné Walter Mária tehetségtámogató pedagógusként a mindennapjait a gyerekek fejlődésének tanulmányozásával és segítésével tölti, Vass András karmester pedig a zenekar korábbi Segítség, komolyzene! sorozatát vezette évekig, így gyakorlati tapasztalata van a színpadon megvalósítható ötletek megítélésében. Az elbírálás szempontja a pályázat alapossága és kreativitása, valamint a gyakorlatiasság. Egy ötlet annál jobb, minél inkább megvalósítható, és nem csupán álom.
– Vajon mi lehet az oka, hogy a gyerekek zömének prekoncepciói vannak a komolyzenével szemben, miért nem varázsolja el őket ösztönösen? Hol tart most ebben a kérdésben a tudomány?
A kisgyerekeknek nincsenek prekoncepcióik, ha a szüleik szeretik és fontosnak tartják a komolyzenét és kultúrát, a kicsik automatikusan a saját korosztályuknak megfelelő szinten fogyasztóvá válnak a szülőn keresztül. A nehézség a kiskamasz korban kezdődik el, ahol a kortárs csoport befolyása elkezd nőni, és a „sok lúd disznót győz” elvén a korábban komolyzene fogyasztó kisgyerek a társas hatásra kezdi cikinek érezni azt, és a szülők nem vállalják fel a konfliktusokat a duzzogó gyerekekkel. Ne feledjük, a komolyzene felnőtt közönsége nincs többségben a társadalomban, így a klasszikusok kedvelőinek gyermekei egy olyan kortársi környezetben nőnek fel, ahol a többség a komolyzenét nem hallgató családokban nevelkedett. A komolyzenét művelőknek a gyerekeket megismerve azt kell folyamatosan kitalálniuk, hogy az adott korosztály hol tart, mi fontos neki, mi van rá hatással, és ezek figyelembevételével hogyan lehet közvetíteni számára a komolyzene lényegét. Abban az ingergazdag vizuális világban, amiben élünk, és abban a tempóban, ahogy a gyerekeket is információ éri, nagyon nagy feladat lecsendesülni, és dominánsan egy érzékszervünket, a fülünket használni. Ez nem a komolyzene hibája, nem annak létjogosultságát kérdőjelezi meg. Nekünk kell megtalálni az utat ahhoz, hogy megmutassuk a gyerekeknek hogyan kell megnyugodni, és mire lehet figyelni zenehallgatás közben. Ugyanakkor nekünk is alkalmazkodnunk kell az ő igényeikhez a programok hosszával, a vizuális illusztrációkkal, a bevonással, a közös élmény lehetőségével.
– A fiatal korosztály ízlését nyilván nagyban befolyásolja az iskolai zeneoktatás is. Milyen állapotban van ez az egyébként nagyon szép időket megélt oktatásunk?
Az iskolai zeneoktatás nem a komolyzene hallgatásának élményére, hanem az ismeretanyag, az intellektus és az énektanulás során a hallás fejlesztésére helyezi a hangsúlyt. A gyerekek nem az iskolában szeretnek meg olvasni a kötelező olvasmányélményeik során, és nem az ének-zene órán szeretik meg komolyzenét. Ezt vagy otthonról hozzák, vagy olyan élmények hatására fejlődnek ki, amelyeket iskolai kereteken túl nyújtanak nekik. Ezt adhatja pedagógus is, de ritkán alakul ki a tanórákon. Az iskolában e témában a gyerekek alapműveltsége fejlődik, ami fontos. A mi célunk, hogy a szabadidő eltöltésének e minőségi formáját közvetítsük a gyerekek felé. Legyen a fejükben, hogy szombaton este nem csak a számítógép előtt lehet ülni, hanem egy koncertteremben is. Lehet, hogy gimnazistaként moziba viszi inkább valaki a barátnőjét, ugyanakkor, ha kisgyerekként elültetjük benne a kultúra iránti tiszteletet és minőség iránti igényt, biztos vagyok benne, hogy a moziban sem a nívó nélküli filmeket választja majd, felnőttként pedig talán beül a bérleteseink közé.
– Kulturális érdeklődés szempontjából fontos lehet az otthoni minta is. Ha a szülők nyitottak a komolyzenére és az élőzenére, nagy valószínűséggel a gyermek is a bűvkörébe kerül. Önnek milyen személyes élményei vannak ezzel kapcsolatban?
A kisgyerekek mindenképpen elbűvölődnek, bár köztük is van különbség a gyerek saját érdeklődése szerint. A programjainkon van, aki 3 évesen tátott szájjal és nyugodtan végighallgatja a vonósnégyes kamarakoncertjét, míg a másik azonos korú kisgyerek egy maratont fut le közben. Meggyőződésem, hogy nagyon fontos a minta, de nem elég. A gimnáziumi korosztály számára a szülő, mint követendő példa veszít jelentőségéből, de a szerepe és felelőssége a kultúrafogyasztás fenntartásában nem csökken. A hangverseny-látogatás nem csupán a zenéről szól. Gyakorló szülőként látom, hogy a saját kamaszaim szívesen beülnek évi kb. 5 koncertre, de nekem kell kiválasztani, hogy szerintem mi lesz megfelelő, nekem kell emlékeztetni őket az időpontra, majd elvinni és hazahozni. Sokkal jobban élvezik, ha én is be tudok ülni velük, ha virtuóz a darab, amit játszik a zenekar, ha veszek nekik a büfében sütit, és ha találkozhatnak ismerősökkel a szünetben. Épp azt élvezik, akit mindenkinek szeretnénk megmutatni: a közös élményt, az alkalmat, a társaságot és a számukra megfelelő zeneválasztást. Amit pedig a legfontosabbnak tartok, az a türelmes és következetes szülői magatartás. A kamaszokhoz nem egymás zenéjének a kritizálásán keresztül vezet az út, hanem a különböző zenei stílusok létjogosultságának megértésén át. Így fordulhat elő, hogy a fiam nemrég azt mondta az apjának: „Na jó, Haydnt nem übereli, az biztos, de én a rajzoláshoz mégis LyreLeTempset szeretek hallgatni, mert felpörget.”
– A jegyeladások alapján körülbelül milyen arányban képviselteti magát a 8-14 éves korosztály a Pannon Filharmonikusok koncertjein és mennyire elégedettek a számokkal?
Ebben az évadban éppen szüneteltetjük az ennek a korosztálynak szóló Segítség, komolyzene sorozatot, hogy a következő évadra alaposan előkészítsük a megújítását és friss anyaggal álljunk a korosztály elé. Többféle tervünk van, és a kiírt pályázat ötleteire is kíváncsian várunk. Egy uniós pályázat előkészítésén is dolgozunk, melynek keretében számos iskola és óvoda informális programjainak tervezése zajlik. Tehát számok tekintetében most nem vagyunk elégedettek, de a zajló folyamatokkal mindenképpen. A Ne érd be konzervvel szlogen épp arra kívánja felhívni a pályázók figyelmét, ami a konzerv és egy finom vasárnapi ebéd különbsége. Mindkettőnek megvan a helye – egy kiránduláson egyszerűbb bekapni egy májkrémes szendvicset, mint háromfogásos menüt enni – de a konzerv nem helyettesítheti a terített asztalt, a családot, a szeretettel főzött ételeket és a desszertet. Az okostelefonon hallgatott zene csak a hangokból áll, ami természetesen hibátlan és gyönyörű is lehet. Egy koncert átélése azonban olyan valós fizikai élményeket nyújt, amelyek túlmutatnak a zenén. Társas kapcsolatokat épít, érzelmek megosztására ad lehetőséget. Ezek átélése hosszú távon a fiataloknak épp olyan fontos, mint maga a zenehallgatás.
