Két színházi előadás összevetése, személyes élményekbe oltva. 1. Trafó: jan. 26: Shakespeare: Ahogy tetszik, Hoppart társulat és Nézőművészeti Kft. 2. Örkény színház: febr.2: Bohémélet. [Csanda Mária írása]
Hogyan kerül az ember a színházba? Például együtt liftezik Scherer Péterrel, aki éppen próbára megy, és érdeklődik tőle a darabról. Nem színházépületben, mert az alkalmi társulások, nevezetesen a Nézőművészeti Kft. a Hopparttal karöltve ott próbál, ahol tud, és helyet kap. A darabra is vadászni kell, néhányszor játsszák a Trafóban Shakespeare Ahogy tetszik történetét huszadik század végi köntösben, huszonegyedik századi áthallásban.
Egy héttel később az Örkény Színházba hív ismerős, ahol a Bohéméletet láthatjuk Aki Karuismäki 1992-es filmfeldolgozása alapján. Adódik az összehasonlítás, együtt gondolás. Nézőművészet.
Míg a Shakespeare-darab száműzetésben élő ifjai reneszánsz életfilozófiával, a Bohémélet társadalom peremén egzisztáló művészfiataljai a XIX. század dickensi sötétségével és romantikus love-sztorijával operálva visznek a gazdagság-szegénység, számítás-önzetlenség, barátság-szerelem hullámhegyein és völgyein két felvonáson át. Előbbin még ott a tojáshéj – a Hoppart társulat néhány éve végzett főiskolásokból áll, Koltai M. Gábor ugyancsak ifjú rendező. Az Örkény színházas Bohéméleten a már klasszikusnak mondható Ascher Tamás keze nyoma, minden lendületes, tele ötletekkel, színészi sziporkákkal. A Trafó-beli Shakespeare játék mégis a komolyabb, sötét elemekkel, míg az Örkényben játszott diákosabb, a szomorú végkifejlet ellenére könnyedebb előadás.
A Trafóban már megszokhattuk a kortárs irodalmat, feldolgozást, és a cikkíró itt láthatta a legendás Royal Shakespeare Company társulatát, azóta is csodálkozva, hogy bejutott a A vihar előadására. Technikai feltételeknek, filmet felhasználó háttérnek a híres angolok számára ez a játszóhely felelt meg, és innentől nem kérdés, hogy színház a Trafó, reméljük, Bozsik Yvette igazgatása is helyet hagy neki.
Scherer Péter mellett Mucsi Zoltán a közismert színész, minden megszólalása unikum Jaques szerepében. Lendületes a kezdés, tíz percen át a közönség soraiból előszivárgó színészek mai fiatalok problémáit sorolják, meg-nem-értettséget, saját maguk meg-nem-értését idesorolva, a világ ellenségességét, beleértve metrón érő mizériákat. Meglepetés a 80-as évek zenéje, ami végigkíséri az előadást, s úgy látszik él, a nemrég látott Műcsarnokbeli Bizottság- kiállítás ráerősít erre. A darab nem ég végig a kezdeti hőfokon, de nem ül le sokszor, csillognak a szövegek, amiket akár jó felolvasószínházban szívesen hallanánk. Érdekesek az alakok, kiemelkedik szerepe szerint is a Rosalindát játszó Roszik Hella, különös szépségével, dacos érzékenységével nekünk Juliette Binoche-t idézte.
Az Örkény-beli darabban mindenki kvalitásos, a több szerepet, ráadásul kutyát-papagájt, festményt nagyon szellemesen eljátszó színészek mindegyike bravúrosan teljesít. Összeszokott társulat műve, látszik minden percükön.
Mindkét előadásban élőzene, a Hoppartosok zenés előadásokra szakosodtak amúgy, a már említett Bizottság mellett ebben a darabban Sziámi, Európa kiadó zenéket gitároztak, énekeltek, fuvoláztak, doboltak, jól áll nekik. Az Örkényben kis zenekar muzsikál a háttérből üdítően, illeszkedve a dramaturgiához, francia sanzonokat, hiszen az alapul szolgáló Henri Murger regény mégiscsak francia. Maguk a színészek is előadnak végül egy Mozart opera finálét és annyira jól, hogy legalábbis az Erkel színházban érezzük magunkat, ahol a nagyközönség számára adták az operákat és adják majd, ha felújul minden remény szerint.
A Bohémélet frappáns, kidolgozott, jó színház, a Shakespeare előadás esetlenebb, ugyanakkor bensőségesebb, húsbavágóbb. Mintha a szereplők életkorát tekintve valóságról, s nem játékról lenne szó fiatalkori száműzetést/kivonulást mutatva. Reméljük, lesz még előadás, vagy ha nem, születik újabb e társulásban a Hoppart és Nézőművészet között. Szurkolunk nekik.
Az Örkényben játszott darab már egy éve megy, de jó kis színház ez, most is teltházzal, sok fiatallal a közönség soraiban. A Trafóban ugyancsak teltház ment, a közönség átlagéletkora huszonöt év, e cikk írója már kilógott, akinek a Bizottság valódi főiskolás kori élmény. Így maradhatunk fiatalok, miközben megy az élet, visz a lift, ha szerencsénk van, Scherer Péter is beszáll.
William Shakespeare: Ahogy tetszik. Trafó, január 26. csütörtök. Szereplők: Barabás Richárd, Friedenthal Zoltán, Herczeg Tamás, Katona László, Kiss Diána Magdolna, Kovács Krisztián, Mucsi Zoltán, Roszik Hella, Scherer Péter, Szabó Márta, Szilágyi Katalin. Rendező: Koltai M. Gábor
Aki Karuismäki: Bohémélet. Örkény Színház, február 2. csütörtök. Szereplők: Epres Attila, Debreczeny Csaba, Csuja Imre, Hámori Gabriella, Takács Nóra Diána, Szandtner Anna, Terhes Sándor, Bíró Kriszta, Máthé Zsolt, Polgár Csaba. Zenészek: Murányi Márta, Újházi Gyöngyi, Herczeg Tamás, Matkó Tamás, Nevelő János. Rendező: Ascher Tamás
A Hoppart (Ahogy tetszik) fotósa: Szabó József,
az Örkény fotóké: Gordon Eszter
link: http://www.trafo.hu/hu-HU/ahogy_tetszik
{jcomments on}
