Váratlan ajándék Esterházy Péter népes olvasótáborának A megrendülés segédigéi című emlékező könyv. Nem sokkal azután, hogy családtagjai, barátai, közeli ismerősei elkísérték utolsó útjára az írót, a Noran Libro Kiadó elegáns kötetben hoz hatvanöt búcsúszimfóniát.
A megrendülés emlékkönyve ez, ahogy a bevezetőben Kőrössi P. József, a kiadvány összeállítója és szerkesztője írja. „Az utolsó, ehhez hasonló sokk utoljára talán Ady halálakor érte ezt az országot meg ezt az irodalmat – így Kőrössi. – Utána még Ottlik halálával, egy másik, de szűkebb körünkben, az már kosztolányis sokk. Később weöressándoros is volt. Nyelvi sokk. Mindig a mi lesz velünk sokkja.” Majd megállapítja: „Esterházy Péter lett a legnagyobb nyelvi sokkoló magyar, a legnagyobb sokkoló hazafi, aki akkor is sokkolt, ha hallgatott. Olyan lett ő, akihez – lassan száz évvel Ady halála után – ismét igazodni kell.”
A hatvanöt írásból huszonkettő a kötet számára készült, a többi különböző lapokban, folyóiratokban, internetes portálokon jelent meg röviddel Esterházy Péter halála után.
Jeles írók, költők, irodalmárok, szakírók és művészek fogtak tollat, hogy emlékezzenek, de bekerült a könyvbe az Élet és Irodalom és Várszegi Asztrik gannai búcsúztatója is. „Soha nem a történést írta meg, alá vagy fölé fogalmazott – adta közzé az ÉS. – Minden mozdulata esemény volt. Te jó ég, hogy miféle tartással lépett át ezen az utolsó esztendőn is!” Személye és alkotása egyik legnagyobb csodálója a püspök, a pannonhalmi főapát szerint: „Írása egyszerre volt briliáns irodalom és egy nemzet nyelvének megdicsőülése. Péter nemcsak a vér, hanem a lélek és a szellem arisztokratája is volt. Tény, hogy elment közülünk, de tény az is, hogy mostantól jobban van velünk, mint korábban.”
Gazdag a könyv, nagyon gazdag. Kétszázhúsz oldalán többségükben azok szólalnak meg versben, esszében, rövidebb és hosszabb lélegzetű írásban, akik személyes kapcsolatban álltak Esterházy Péterrel. S mivel emlékező a könyv, a szerzők zöme él is a lehetőséggel. Emlékeznek. Maradandó élményeket idéznek fel. „Pár éve odaadtam neki a 66-os esseni Beatles-koncert lemezfelvételét, amelyen anno ő is ott volt.” (Benedek Szabolcs)
Sokat utaztunk együtt. Toszkán kirándulásunkra előre kinyomtatott éttermi kalauzzal jött, hogy ki ne hagyjuk a legjobbakat. (Dés László)
Lehetetlen elbeszélnem közös napjainkat a szegény Dunánál, az egész utazást, le egészen a Deltáig, gyermekkori fogságom beszántott faluját is útba ejtve. Nem láttam még magam, felnőtt férfi, aztán kitámolyogva a sötét nyolcvanas évekből, ilyen éles tükörben azóta sem. Közelsége és tapasztalata jótékonyan homályossá tette mégis önmagam látását, hogy visszatartson az önsajnálattól.” (Visky András)
Nagy kép > Esterházy Péter és Dés László előadóművész a Könyvhét megnyitóján, Budapesten 2016. június 9-én. Fotó: Mohai Balázs
- A teljes cikk az eredeti környezetében >Emlékkönyv Esterházy Péterről