Nemrégiben pattant ki a hír, hogy a titkosszolgálatok magánéleti információkkal zsarolva kívántak beszervezni egy újságírót. A történetnek még számos eleme nem ismert a nyilvánosság előtt, de amit tudni lehet, az is bőven elég ahhoz, hogy nyilvánvalóvá váljon: a titkosszolgálatok nem működhetnek folyamatos és tényleges parlamentáris kontroll nélkül. A BM illetékesei úgy állítják be, mintha a magyar titkosszolgálatok működése maga lenne a megtestesült tökély. Mindez meglehetősen prepotens hozzáállás, leszámítva azt, hogy ettől feltételezhetően a Magyarország ellen dolgozó titkosszolgálatok vezetői röhögőgörcsöt kapnak – elég ha csak a „Mucuska-ügyre“ vagy az orosz szolgálatok által folyamatosan végrehajtott aktív intézkedések tömegére gondolunk.
Egy bon mot szerint a titkosszolgálat a „második legősibb mesterség“. Ez a mondás történetileg könnyen igazolható, azonban legalább ennyire könnyen találhatunk arra is bizonyítékokat, hogy a titkosszolgálatok politikai felügyeletének elmulasztása és a folyamatos ellenőrzés hiánya katasztrófák sorozatához vezethet.
Ugyanúgy, mint az orvosok vagy más hierarchikus szakma gyakorlói,
külső kritika hallatán itt is rendre összezárnak a sorok, és államtitokra hivatkozva rendszeresen elsikkasztják az érintettek felelősségét.
Jelen botrány feltehetően csak a jéghegy csúcsa. Mindezt azzal is igazolni tudom, ahogyan az Alkotmányvédelmi Hivatal egy másik ügyben eljárt, és amelynek teljes dokumentációja birtokomban van. Főhősét nevezzük M. Ferencnek.
M. Ferenc egy gépgyárban dolgozott középvezetőként, és hozzá tartozott a gépgyár kezelésében lévő lőtér felügyelete is. 1977-ben a vállalattal folyamatos kapcsolatban álló belügyes tiszt megkísérelte beszervezését kémelhárítási vonalon. Minderre pár napos gondolkodási időt is adott az érintettnek. M. Ferenc néhány nap múlva már két kémelhárító tiszttel találkozott, akik személyi adatait kérték tőle, valamit javaslatot a leendő fedőnévre.
A beszervezés alanya azonban megmakacsolta magát és azt mondta, szívesen együttműködik, de ezt a hivatásos állomány tagjaként szeretné, ezért küldjék őt a Rendőrtiszti Főiskolára. Ez az ötlete nem váltott ki lelkesedést partnereitől, akik ez után látszólag dolgavégezetlenül távoztak a vállalati irodából.
M. Ferenc ettől kezdve évtizedeken át abban a hitben élt, hogy az állambiztonsághoz nincsen semmi köze.
Húsz évvel a rendszerváltás után azonban eljutott hozzá az információ, hogy őt az állambiztonság ügynökként tartotta nyilván.
Legnagyobb megdöbbenésére az Állambiztonsági Szolgálatok Történelmi Levéltárából egy úgynevezett 6-os kartont is kapott, amely szerint ő 1991-ig „Vadász Péter” fedőnéven az állambiztonság hálózati személyeként tevékenykedett.
- A telejes cikk a 444! oldalán > A ködösítés és hazudozás nem csak a rendszerváltás előtti időszakban zajlott, hanem most is
