Csak egészen kis részét szeretem a karmesteri hivatásnak, ez pedig a zene
– mondta a The Guardian című brit lapnak Fischer Iván, akivel abból az alkalomból közölt interjút az újság szombati száma, hogy a Budapesti Fesztiválzenekar koncertje is szerepel a világ egyik legjelentősebb komolyzenei fesztiválja, a BBC Proms szeptember 10-ig tartó programján.
A magyar karnagy elmondta, kényelmetlenül érinti a hivatásával járó „ragyogás, a hatalom és a hierarchia”. Beszélt arról is, hogy pályafutása során soha nem célok lebegtek a szeme előtt, amelyeket el akart érni.
Ha bármit is elértem a karrieremben, az véletlen volt
– mondta a berlini Konzerthaus főzeneigazgatója, aki augusztus 26-án lép fel a londoni Royal Albert Hallban a Budapesti Fesztiválzenekarral, Mozart Requiemjét adják elő.
A 65 éves művész felelevenítette, hogy 25 évesen nyert karmesterversenyt, utána sorra kapta a felkéréseket, de már akkoriban is csak a zene érdekelte igazán. Az elmúlt évtizedben visszatért a komponáláshoz, és azt mondja, bárcsak korábban próbált volna nagyobb egyensúlyt teremteni a vezénylés és a zeneszerzés között a munkájában.
Fischer Iván beszélt a világszerte ismert zenekarokkal való együttműködésről is.
Az emberek szerint a karmesterek szeretik nagy együttesek előtt lengetni a karjukat. Én nem tartozom ebbe a klubba. Az úgynevezett nagy zenekarok ragaszkodnak bizonyos zenei értékekhez, például a hangzásukhoz, mert úgy vélik, ez a védjegyük. Így a karnagynak csak vajmi kevés befolyása van egy nagy együttesre, amelyek épp ezért olyan karmestereket vonzanak, akik csak lengetik a karjukat, de nem változtatnak semmin
– fejtette ki, hozzátéve, hogy szívesebben vendégeskedik olyan zenekaroknál, amelyek nyitottak az ötleteire.
A Budapesti Fesztiválzenekarról elmondta, a hosszú távú munkában hisz.
Ismerjük egymást kívül-belül, teljes a bizalom.
Intenzíven és inkább a vonósnégyeseknél tapasztalható bensőségesebb stílusban dolgoznak.
A lap, amely Magyarország legjelentősebb kulturális exportcikkének nevezte a zenekart, emlékeztetett arra, hogy a budapesti Fővárosi Közgyűlés csökkentette az együttes támogatását. Ezzel kapcsolatban Fischer Iván elmondta: a támogatás legnagyobb részét az államtól kapják, és ez változatlan maradt.
Nagyon örülök, hogy a kormány fenntartotta ezt a mintegy négymillió euró értékű támogatást.
Tudják, hogy a zenekar milyen értéket jelent Magyarországnak. Amit viszont érdekesnek talált a lap szerint, az a kormány és a főváros közötti véleménykülönbség ebben az ügyben.
Az egyik érti az értékeket, a másik nem
– mondta. Megjegyezte azt is, hogy Magyarországon lehet vitatkozni, az ember felemelheti a hangját valami ellen, lehetnek eltérő vélemények, és ő bírálni is fogja azokat a dolgokat, amelyekkel nem ért egyet.
Elmondta, hogy a Budapesti Fesztiválzenekar életre szóló szenvedély számára, a jövő zenekarainak laboratóriumaként is tekint rá: rugalmasságot és nyitottságot kínál. Egyéniségekkel, nem pedig „behódoló, egyenruhás katonákkal” akar dolgozni. Azt szeretné, hogy az együttes bármit képes legyen eljátszani.
A zene jövője szempontjából jobb egy olyan szimfonikus zenekar, amely más stílusokat is be tud fogadni
– mondta az újító szellemiségéről ismert művész, akit későbbi utódlásáról is megkérdezett a lap a Fesztiválzenekar élén.
Mindig nehéz, ha az alapító karmester a személyes víziói alapján épített fel egy zenekart. Valakinek majd át kell vennie a munkát, és remélem, hogy ő mindent másképp fog csinálni
Elmondta, hogy nem akar majd beleszólást utódjának kiválasztásába.
Fischer Iván érzi annak iróniáját,hogy az általa fémjelzett zenekar – amelyet Kocsis Zoltánnal azért hozott létre több mint 30 éve, mert elégedetlen volt a „nagy” együttesekkel – maga is a világ élvonalába tartozik.
Nagy örömömre volt, hogy betörtünk ebbe a klubba
– utalt arra, hogy a tekintélyes Gramophone magazin a legjobb tíz zenekar között tartja őket számon. Reméli viszont, hogy nem olyanok, mint a többiek:
kísérletezőnek és örökké változónak kell maradnunk.
