Mindenki nem csak az, aminek látszik
Népszerű életrajzi sorozatának legújabb kötetét mutatta be a Móra kiadó
A dolgok külső burka mögött gyakran sok minden más is rejlik. Ebben a szellemben kutatta Béres József hosszú éveken át a növényvilág titkait, és ebben a szellemben íródott a Móra kiadó gyerekbarát életrajzi sorozatának legújabb kötete: A fiú, aki egy cseppet sem adta fel.
Szívet melengető látvány, ahogy meglett emberek, a sajtó szigorú képviselői elmélyülten bújnak egy mesekönyvet. Annál inkább szívesen teszik ezt, mivel a könyv lapjai számos emléket felidéznek: mindannyian voltunk gyerekek, és szerettünk volna egykor – akárcsak történetünk hőse, Béres József – „vadócba rózsát oltani.” A mesekönyv azonban, noha bravúrosan idézi vissza képeiben az ‘50-es, ‘60-as, ‘70-es éveket, mégsem a nosztalgiára épül, sokkal inkább a jövőbe mutat.
A könyv címében rejlő szójáték nemcsak főhősünk híres találmányára, a Béres cseppre utal, hanem azokat a bennünk rejlő szellemi erőforrásokat is előhívja, amelyekből meríteni tudunk a nehézségek idején. Így voltak ezzel a könyv alkotói is, akik korántsem magától értetődő módon „szülték meg” a most közösen bemutatott művet. Egy kommunikációs igazgató, aki meséket ír. Egy illusztrátor, aki agrármérnök. Egy kutató, aki rajzol.
Hogy Lovász Andreát, a beszélgetés moderátorát és egyben a kiadó főszerkesztőjét idézzem: mindenki nem csak az, aminek látszik. De akkor hogy lesz ebből mégis könyv a végén?
A sajtóbemutató házigazdájának, Regéczy-Béres Melindának a fejében fogant meg először az ötlet: szerette volna képeskönyvvé kerekíteni nagyapjának, Béres Józsefnek mesébe illő történetét, amit már sokan, sokféleképp feldolgoztak, de eddig mindig csak a felnőtt közönség számára. Az ötlet kicsírázott, majd Lovász Andrea és Edinger Katalin bábáskodása alatt a Móránál szárba szökkent. A gyermekek számára befogadható lépték mellett is meg akarták tartani azonban azt a kutató elmére jellemző látásmódot, amely Béres Józsefnek sajátja volt.
Eldőlt tehát, hogy a mese szövegét olyasvalakire kell bízni, aki maga is jártas a főhős által művelt tudományokban. Így lett a könyv írója Bodor Attila környezetkutató, a Szegedi Tudományegyetem biológusa, az olajfaló baktériumok szakavatott ismerője. Ugye, milyen izgalmasan hangzik? Pláne, hogy Bodor a gyümölcsfák kérgét rágcsáló cserebogárlárvák nézőpontját éppoly zökkenőmentesen tudja a magáévá tenni, mint az aggódó falusi cipészmesterét, aki történetesen főhősünk édesapja.
A komoly és a tréfás, a mesés és a tudományos szépen megfér egymás mellett a könyvben: a korszak nagy válságai olyan módon kerülnek említésre, amely a gyermeki elme befogadóképességét nem haladja túl, a felnőtt olvasó számára pedig akár még humorforrás is lehet (lásd: seregélyek).
A különleges történethez persze különleges rajzok is dukálnak, amelyeket Káposztás Juditnak, a kötet illusztrátorának köszönhetünk. Judit — micsoda véletlen — maga is a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen végzett, csakúgy, mint annak idején, sok viszontagság után Béres József. Az illusztrátor szintén remekel a különböző nézőpontok váltogatásában: ha kell, lemerül az olvasóval a föld alá, a szelíden mosolygó krumpligumók közé, vagy éppen ijesztő békaperspektívából ábrázolja az asztalánál ülő „teljhatalmú” titkárnőt, háttérben az elmaradhatatlan zöld futókával és a pártjelvényekkel.
Gegek és szituációs humor, összetartás és szeretet: négy szóban így tudnánk összefoglalni, hogy miért érdemes elolvasni A fiú, aki egy cseppet sem adta fel-t.
A könyv bemutatójára egy igazán méltó helyszínen, a III. kerületi Béres székházban került sor. Az épület különlegessége, hogy az irodák mellett helyet ad a Béres József hagyatékából származó különleges tárgyak gyűjteményének is, így a sajtótájékoztatót rövid tárlatvezetés követte.
Hamarosan megpillanthattuk többek között a híres mikroszkópot, melynek darabjait annak idején Béres úgy guberálta össze a szemétből, hiszen akkoriban nem lehetett könnyen hozzájutni egy ilyen drága és különleges eszközhöz. A gyűjtemény igazi varázsát az adja, hogy sugárzik belőle Béres élet- és emberszeretete. Az őt támogató barátok és művészek névsora sokat elmond a feltaláló derűs humánumáról, pozitív személyiségéről. Nagy Lászlót, Illyés Gyulát, Csoóri Sándort és Kósa Ferencet éppúgy barátai között tudhatta, mint Mészáros Géza festő- és grafikusművészt, aki például az előadóteremben látható csodás rostreliefeket is készítette.
Itt tényleg minden egyes tárgynak története, lelke van: a Gagarin érem például arra emlékezteti a látogatót, hogy a Béres csepp pályafutása a termőföldeken kezdődött, de később egészen fel, a világűrig ívelt. Szó szerint. Az érem ugyanis az Orosz Űrhajózási Szövetség Elnökségi Hivatala által átnyújtott elismerés, mellyel Béres Józsefnek az űrhajósok űrrepülése utáni readaptációs kezeléshez nyújtott érdemeit ismerték el.
A távoli űrutazásokról mesél az a nagyméretű, dedikált plakát is, amelyet attól a Farkas Bertalantól kapott hősünk ajándékba, akivel egyébként egy gimnáziumba jártak annak idején Kisvárdán. A megszámlálhatatlanul sok díj és kitüntetés között különösen kedves volt számára a 2002-ben kapott Üzleti Tisztességért Díj. A fiú, aki tényleg egy cseppet sem adta fel, végül learathatta kitartásának babérjait.
Igaz, a siker nem máról holnapra kopogtatott az ajtaján: Béres Józsefnek hosszú évtizedekig kellett küzdenie az igazáért, azonban Káposztás Judit illusztrátor szerint éppen ez lehet a mai gyerekek számára a könyv egyik fő üzenete. Bodor Attila a közösség, a család támogató erejét emelte ki a könyv kapcsán, Lovász Andrea a felnőttek felé is kikacsintó humort, Regéczy-Béres Melinda pedig meglepő vallomást tett:
„Kicsit önző szándékaim is voltak szülőként ezzel a könyvvel. Azt akartam, hogy ne vesszen el ez a történet, hanem éljen tovább.”
Márpedig – ahogy azt már a Móránál megtanultuk – egy jó történet sosem ér véget, így a kiadó életrajzi sorozata is folytatódik hamarosan újabb inspiráló életutakkal…
A Móra kiadó korábbi könyveiről
Írta: Kunyik Kinga
