„Eljátszottam minden dallamot” – Julian Barnes utolsó regénye búcsú az életműtől
Az utolsó könyv bejelentése
Julian Barnes, a Booker-díjas brit író megerősítette, hogy készülő új regénye, a Departure(s) lesz az utolsó könyve. A bejelentés különös súlyt kap azzal, hogy Barnes hétfőn tölti be 80. életévét, és ezzel tudatosan zárja le csaknem fél évszázados irodalmi pályáját. Megfogalmazása szerint úgy érzi, „eljátszotta minden dallamát”, vagyis mindazt elmondta, amit könyvekben el szeretett volna mondani.
Az író szerint nem az a mérce, hogy a kiadók még hajlandók-e megjelentetni egy új művet. Úgy véli, félrevezető kizárólag a publikálhatóság alapján dönteni a folytatásról. A könyvírásnak addig van értelme, amíg valóban van mit hozzátenni az életműhöz – Barnes szerint ő elérkezett ehhez a ponthoz.
Nem a tollat, csak a regényt teszi le
Barnes hangsúlyozta, hogy nem hagy fel az írással. Újságíróként kezdte pályáját, és ez a tevékenység továbbra is része marad az életének: kritikákat, publicisztikákat, esszéket továbbra is ír majd. A könyvformátum azonban számára lezárul. A Departure(s) ebből a szempontból nem egyszerűen új regény, hanem tudatos búcsú.
A Departure(s) világa és témái
A Departure(s) középpontjában két, név nélkül szereplő barát, Stephen és Jean áll. Barnes a köztük zajló történetben közvetítőként, összekötőként jelenik meg: a két ember szerelmi kapcsolatba kerül, majd eltávolodik egymástól. A könyvet nehéz egyetlen műfajba sorolni: egyszerre memoár, esszé és fikció, amely egyesíti Barnes életművének visszatérő témáit.
A regény az emlékezés, a szerelem, a barátság, az öregedés és a halál kérdéseit járja körül – azokat a motívumokat, amelyek Barnes korábbi műveiben is meghatározó szerepet játszottak. A Departure(s) így nem csupán lezárás, hanem összegzés is.
Betegség, idő és elfogadás
Julian Barnes-nál hat évvel ezelőtt ritka vérképzőszervi daganatos betegséget diagnosztizáltak. Állapotát jelenleg napi rendszerességgel szedett tablettás kemoterápiával kezelik. Saját szavaival élve a helyzet „döntetlen”: a betegség nem romlik, de folyamatosan gyengíti a szervezetet. Az író elmondása szerint mára hozzászokott ehhez az állapothoz, és a stabilitás önmagában is megnyugtató számára.
Személyes veszteségek és új kezdet
Barnes 62 éves volt, amikor 2008-ban elveszítette feleségét, Pat Kavanagh irodalmi ügynököt, aki agydaganat következtében hunyt el. A veszteség mélyen meghatározta későbbi írásait és gondolkodását. Nemrég derült ki, hogy az író tavaly augusztusban titokban újraházasodott: Rachel Cugnonit, egy kiadói szakembert vett feleségül, akit közel harminc éve ismer, és akivel nyolc éve alkotott párt.
Egy rendkívüli pálya mérlege
Julian Barnes első regénye, a Metroland 1980-ban jelent meg, az igazi áttörést azonban az 1984-es Flaubert papagája hozta meg számára, amely a Booker-díj döntősei közé került. Később az England, England és az Arthur & George is shortlistre került, míg végül 2011-ben elnyerte a Booker-díjat The Sense of an Ending című regényével. Pályafutása során 15 regényt és 10 nem fikciós művet publikált, emellett Dan Kavanagh álnéven krimiket is írt.
Barnes saját életére visszatekintve szerencsésnek tartja magát. Úgy fogalmazott: ha harmincévesen valaki azt mondja neki, hogy rengeteg könyvet ír majd, amelyeket sokan szeretnek olvasni, teljesen megdöbbent volna.
A halál kérdése
Az író nyíltan beszélt a halálhoz fűződő viszonyáról is. Ateistaként korábban kifejezetten rettegett a haláltól, ám az elmúlt évek testi megpróbáltatásai átalakították ezt az érzést. Nem mondja, hogy belenyugodott, de másként tekint rá, mint fiatalabb korában. Úgy látja, nagy különbség van aközött, ha valaki negyven-ötven évesen hal meg, vagy ha nyolcvan felett, amikor az ember már inkább „kapaszkodik” az életbe. Hogy ez pontosan mit jelent, arra szerinte nincs egyértelmű válasz.
A Departure(s) így nemcsak egy új könyv, hanem Julian Barnes tudatos, személyes és irodalmi búcsúja is – egy életmű lezárása, amelyben az elmondás vágya végül felülkerekedik a folytatás lehetőségén.
