Elhunyt Anna Mark – a Párizsban kiteljesedett magyar festészet egyik meghatározó alakja
Kilencvennyolc éves korában hunyt el Párizsban
Életének 98. évében, Párizsban elhunyt Anna Mark festőművész, születési nevén Márkus Anna. A második világháború utáni magyar művészgeneráció egyik fontos alkotója volt, aki Franciaországban teljesítette ki életművét, miközben mindvégig szoros kapcsolatban maradt a magyar képzőművészettel. Halálhírét a Kisterem galéria tette közzé.
Egy nemzetközileg számon tartott életmű
Anna Mark munkásságát hosszú évtizedeken át folyamatos szakmai figyelem kísérte. Az utóbbi években Budapesten, Szentendrén és Párizsban is nyíltak kiállításai, életműve a nemzetközi művészeti diskurzus szerves része maradt. Alkotásait rangos francia, magyar és svájci közgyűjtemények őrzik.
2025-ben a Szépművészeti Múzeum korai rajzaiból vásárolt, míg a roueni Musée des Beaux-Arts gyűjteményébe reliefekből, festményekből, művészkönyvekből és rajzokból álló válogatás került. A francia intézmény 2026 novemberére nagyszabású retrospektív kiállítást is tervez az életmű bemutatására.
Tanulmányok és indulás Magyarországon
Márkus Anna 1946 és 1950 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult. A diploma megszerzése után az Állami Bábszínház díszletfestő műhelyében dolgozott. A háború utáni magyar avantgárd közegében, az Európai Iskola alkotóinak köreiben mozgott, pályakezdését erőteljesen meghatározta a szürrealizmus.
Korai festészetében figuratív elemek domináltak, az 1950-es évek Magyarországának tapasztalatai és hangulatai erősen jelen voltak képi világában.
Emigráció és párizsi kiteljesedés
Az 1956-os forradalom leverése után elhagyta Magyarországot, majd 1959-ben telepedett le Párizsban, ahol haláláig élt és alkotott. Franciaországban gyorsan megtalálta helyét a kortárs művészeti színtéren, 1964-től kezdődően több tucat egyéni kiállítása nyílt franciaországi galériákban.
Párizsban festészete fokozatosan átalakult. Az olaj-vászon képeken a konstruktív szerkesztés és a lírai absztrakció vált meghatározóvá, miközben megőrizte a személyes emlékezet és a belső terek iránti érzékenységét.
A relief mint saját művészi nyelv
Az 1960-as évek végén Anna Mark rátalált arra a formára és technikára, amely véglegesen kijelölte művészi útját: a reliefre. Ezekben a munkákban festészeti és szobrászati eszközöket egyaránt alkalmazott, létrehozva egy sajátos, kettős természetű műfajt.
Reliefjeire az elvontság és az anyagszerűség egyidejű jelenléte jellemző. A felületek finom struktúrái, a visszafogott színvilág és a térbeliség egymást erősítve hoznak létre meditatív, időtlen hatású műveket.
Népművészet, otthon, emlékezet
A népművészet iránti érdeklődése fiatal korában, erdélyi utazásai során alakult ki. Később saját népművészeti gyűjteményt hozott létre, otthonát paraszti kultúrából származó használati tárgyak vették körül. Ezek a tárgyak – egykori hétköznapi funkciójukon túl – művészi inspirációvá váltak, motívumaik és formáik vissza-visszatérnek reliefjein.
Művészetében központi szerepet kapott a ház és az otthon ősképe, valamint a számára fontos helyek emlékezete. Ezek a motívumok nem narratív módon, hanem absztrahált, sűrített formában jelennek meg, személyes és egyetemes jelentéseket egyaránt hordozva.
Örökség és folytatás
Anna Mark halálával egy olyan alkotó távozott, aki hidat teremtett a magyar és a francia képzőművészet között, és aki következetes, letisztult munkásságával maradandó nyomot hagyott a 20–21. századi európai művészetben. Életműve tovább él a gyűjteményekben, a kiállításokon és azokban a csendes, mégis erőteljes formákban, amelyekkel saját, összetéveszthetetlen nyelvet teremtett.
