Zarándokhely születik: Első ízben válik látogathatóvá David Bowie gyermekkori otthona
1972. július 6-án fiatalok ezreinek változott meg az élete Nagy-Britanniában, amikor a televíziók képernyőjén keresztül David Bowie „Starman” című előadása berobbant a nappalijukba.
2027 végére azonban a rajongók már nemcsak a képernyő előtt hódolhatnak az ikon emlékének, hanem maguk is ráléphetnek azokra a padlódeszkákra, ahol az ifjú David Jones kulturális öntudatra ébredése zajlott: dél-londoni gyermekkori otthona ugyanis először nyílik meg a nagyközönség előtt.
A bejelentést Bowie halálának 10. évfordulója alkalmából tette közzé a Heritage of London Trust. Az alapítvány megvásárolta a Bromley negyedben, a Plaistow Grove 4. szám alatt található szerény sorházat, ahol az énekes 1955 és 1968 között élt.
Egy apró szoba, amely a mindenséget jelentette
Bowie tinédzserkori hálószobája alig 8-9 négyzetméter volt, mégis ez szolgált az univerzuma központjaként. Egy 1990-es visszaemlékezésében így vallott erről:
„Annyi időt töltöttem abban a szobában. Ott voltak a könyveim, a zenéim, a lemezjátszóm – az egész világom. Amikor fentről lementem az utcára, mindig át kellett vágnom a nappali senkiföldjén.”
Geoffrey Marsh, a londoni V&A múzeum korábbi nagysikerű Bowie-kiállításának kurátora vezeti majd a restaurálási munkálatokat. Marsh szerint a ház választ adhat arra a kérdésre, miként vált egy átlagos családból származó, hétköznapi iskolába járó fiú ilyen céltudatos és ambiciózus világsztárrá.
Rejtett kincsek és gyermekkori ereklyék
A házban eddig soha nem látott archív tárgyakat is kiállítanak. Megtekinthetők lesznek Bowie gyermekkori zenei és építészeti szakkönyvei, amelyekbe „David Jones Jr.” néven írta be magát – ezzel is jelezve akkori rajongását az amerikai kultúra iránt.
Visszakerül eredeti helyére, a hálószoba falára az a Little Richard-fotó is, amelyet Bowie 10 évesen vágott ki egy újságból. Ez a kép végigkísérte az életét, minden későbbi lakásában is a falon tartotta egészen haláláig. A kiállítás részét képezik majd azok az Elvis-lemezek is, amelyeket édesapja hordott haza neki a munkájából.
Rekonstrukció 1963-ig: A tapéta alatt rejlik a múlt
A restaurálást végző szakemberek – akik korábban olyan neves intézményeken dolgoztak, mint a Sir John Soane Múzeum – a házat pontosan abba az állapotba állítják vissza, ahogyan 1963-ban, Bowie 16 éves korában festett.
A munka komoly nyomozást igényel:
Eredeti színek: A modern festékrétegek alatt keresik az eredeti tapéták és színek nyomait.
Szerkezeti átalakítások: El kell távolítani egy 1970-es években épült toldást, és vissza kell állítani az eredeti szobakiosztást (Bowie testvérének elköltözése után ugyanis két szobát egybenyitottak).
Kortárs tanúk: Olyan barátok segítettek a belső terek felidézésében, mint George Underwood (aki az iskolai verekedés során Bowie jellegzetes, eltérő színű pupilláit „okozta”) és Dana Gillespie színésznő, aki emlékszik a konyhában felszolgált tonhalas szendvicsekre.
Több mint múzeum: Kreatív műhely a jövőnek
A projekt nem csupán David Bowie kreativitásának állít emléket. A ház oktatási központként is funkcionál majd, ahol fiatalok számára tartanak készségfejlesztő workshopokat. A cél az, hogy Bowie példáján keresztül megmutassák a tinédzsereknek azokat a hajtóerőket és módszereket, amelyek sikerre vezethetnek a zeneiparban és az alkotóművészetben.
A projekt finanszírozása már megkezdődött egy 500 000 fontos adományból, a hónap végén pedig nyilvános adománygyűjtő kampány indul. Geoffrey Marsh bízik a helyi támogatásban, megjegyezve: „Már van ott egy híres házuk, Charles Darwiné. Azt hiszem, David remek kontrasztot alkot majd vele.”
