Elment a lassú mozi mestere: Búcsú a 70 éves Tarr Béla filmrendezőtől
A kortárs filmművészet egyik legkarizmatikusabb alakja, a magyar mozi radikális megújítója távozott közülünk. Életének hetvenedik esztendejében elhunyt Tarr Béla, akinek látásmódja nemcsak itthon, de a világ legjelentősebb filmes központjaiban is mély nyomot hagyott. Halálhírét a művész közeli ismerősei erősítették meg.
Színházi gyökerektől a hajógyárig
A rendező vérében volt a művészet, hiszen szülei is a háttérország meghatározó szakemberei voltak: édesapja az Operaház díszleteiért felelt, édesanyja pedig a Madách Színház megbecsült súgójaként dolgozott. Pályafutása azonban korántsem indult egyenes vonalon. Tinédzserként, miközben fizikai munkásként egy hajógyárban kereste kenyerét, amatőr felvételeket készített, amelyekre felfigyeltek a Balázs Béla Stúdió akkori tehetségei.
Első nagy dobása, a Családi tűzfészek mindössze 22 évesen született meg. A film eredetileg dokumentumnak indult, de a hatósági tiltások miatt végül improvizációra épülő, nyers és őszinte játékfilm lett belőle, amely hat nap alatt, minimális költségvetésből készült el, és azonnal a szakma élvonalába repítette az alkotót.
A stílus forradalma: Amikor az idő megáll
Bár tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskolán fejezte be, az igazi fordulatot az 1980-as évek második fele hozta el számára. Ekkor talált rá arra a szuverén formanyelvre, amely világhírűvé tette:
Hosszú snittek: Filmjeiben a vágás szinte megszűnik, tízperces, hömpölygő képsorok rögzítik a valóság súlyát.
Fekete-fehér esztétika: A lepusztult, melankolikus tájak és az emberi arcok drámája ebben a kontrasztos világban teljesedett ki.
Krasznahorkai-kapcsolat: Az íróval való szoros együttműködése olyan remekműveket szült, mint a monumentális Sátántangó vagy a Werckmeister harmóniák.
Munkásságát a nemzetközi kritika is imádta. A brit Guardian rangsorában a világ legkiválóbb rendezői között a 13. helyre sorolták, olyan neveket utasítva maga mögé, mint Steven Spielberg vagy Quentin Tarantino.
Világsiker és a mozgókép vége
Tarr Béla nem csupán elméleti szakember volt; 2007-ben A londoni férfi című alkotásával évtizedes szünet után ő juttatta vissza a magyar játékfilmet a Cannes-i Filmfesztivál versenyprogramjába. Pályafutását 2011-ben, a Berlinalén Ezüst Medve-díjjal kitüntetett A torinói ló című darabbal zárta le, kijelentve, hogy elmondott mindent, amit a mozgókép eszközeivel lehetséges volt.
Az utolsó évek: Kiállítások és közösségi szerepvállalás
Bár a klasszikus filmezéstől visszavonult, alkotóereje nem lankadt. Amszterdami interaktív tárlataival és bécsi installációival az emberi méltóság és a létezés alapvető kérdéseit feszegette, korábbi műveit új kontextusba helyezve. Emellett szívügyének tekintette az oktatást és a művészi szabadságot, amit a Freeszfe Egyesület elnökeként is képviselt az elmúlt években.
Tarr Béla távozásával a filmművészet egy olyan látnoka ment el, aki nemcsak nézni tanított meg minket, hanem arra is, hogy merjük elviselni a csend és az idő lassú múlását a vásznon.
