Szabó István remekműve visszatér: Újra mozikban és Blu-rayen a Mephisto
A magyar filmművészet első Oscar-díjas nagyjátékfilmje, a Mephisto felújított változatban kerül ismét a közönség elé. A rendező, a 87 éves Szabó István a film új kiadása kapcsán beszélt a mű máig érvényes üzenetéről, a tehetség felelősségéről és a hatalommal kötött fausti alkukról.
1982-ben, az 54. Oscar-gálán a Tűzszekerek diadalmaskodott, és Katharine Hepburn rekordot döntött, ám a filmtörténet számára ugyanilyen fontos pillanat volt, amikor a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában a Mephisto nevét mondták ki. Ez volt az első alkalom, hogy magyar alkotás elnyerte az aranyszobrot.
„Váratlanul ért a pillanat, nem számítottam rá” – emlékszik vissza Szabó István több mint négy évtized távlatából. A rendező hangsúlyozza, hogy a díjat nemcsak sajátjának, hanem a zseniális főszereplő, Klaus Maria Brandauer és a tehetséges magyar stáb közös érdemének tekinti.
Eltűnt remekművek nyomában
Bár a Mephisto mérföldkő a magyar kultúrában, az utóbbi években nehezen volt hozzáférhető: a 2000-es évek eleji DVD-kiadások elfogytak, a streaming platformok pedig elkerülték. 2025 decemberében azonban a Second Run kiadó – a Nemzeti Filmintézettel együttműködve – felújított változatban adja ki a filmet, kiegészítve Szabó „német trilógiájának” másik két darabjával, a Redl ezredessel és a Hanussennel.
A történet Hendrik Höfgenről szól, a végtelenül ambiciózus színészről, aki a nácik hatalomra jutásakor feladja baloldali gyökereit, hogy a fasiszta rendszer kegyeibe férkőzzön.
„Höfgen egy nagyon tehetséges színész, aki mindenáron érvényesíteni akarja a tehetségét. A színpad közepén, a reflektorfényben akar állni” – magyarázza Szabó. Miközben barátait letartóztatják vagy száműzik, Höfgen egyre mélyebbre merül a nácikkal való együttműködésben, mígnem a berlini Állami Színház feje lesz.
A fausti alku örök érvénye
A film alapjául Gustaf Gründgens valós élete szolgált, akiről Klaus Mann írt maró hangvételű kulcsregényt 1936-ban. Szabó kezében azonban a történet univerzális műalkotássá vált: egy példabeszéddé az ember és a gonosz opportunista szövetségéről.
Arra a kérdésre, hogy a Mephisto tartogat-e leckéket a 21. századi, feltörekvő autoriter rendszerek idején, Szabó így felelt:
„Az önérvényesítés vágya emberi vonás, amely sok pozitív értéket teremthet. A probléma akkor merül fel, ha ezt egy rossz ideológia vagy politika érdekében használják fel, és egy tehetséges ember hagyja magát kihasználni, vagy akár harcol is a hatalom támogatásáért. Ez a 21. században is létezik, és nem feltétlenül igényel diktatúrát. Az üzleti hatalom ereje is elég hozzá.”
Közép-európai sorsok és a jövő
Szabó István magyar rendezőnek vallja magát, de fontosnak tartja hangsúlyozni a közép-európai létélményt is: „A történelem könyörtelenül masírozik át Közép-Európán.” Munkássága során feldolgozta az Osztrák-Magyar Monarchia alkonyát, a holokausztot és a kommunista diktatúrát is – utóbbi kapcsán 2006-ban őszintén vallott arról, hogy beszervezték informátornak, amivel elmondása szerint egy osztálytársa életét igyekezett menteni.
Bár a rendező némileg pesszimista a mozi jövőjét illetően, dicsérte a kortárs magyar alkotók közül Tóth Barnabás Akik maradtak és Szimler Bálint Fekete pont című filmjét. Saját jövőjéről óvatosan nyilatkozik: a rendezés komoly fizikai munka, és 87 évesen már nem biztos benne, hogy lesz lehetősége újabb filmet forgatni.
A Mephisto, a Redl ezredes és a Hanussen mostantól limitált Blu-ray gyűjteményben érhető el, emlékeztetve a nézőket arra a vékony határra, amely a művészi kiteljesedés és a morális összeomlás között húzódik.
