Vannak esték, amik után már semmi sem lesz úgy, mint korábban. Háborúk robbannak ki még napfelkelte előtt, vagy földrengés dönt romba falvakat percek alatt, vulkánkitörés, szökőár, merényletek, egyebek. Tele vannak a hírek ilyen sorsfordító pillanatokkal.
A pusztulás mellett ott van a másik oldal is; amikor hajnalra virradva egy új gyerek jön a világra, életmentő műtétet zárnak sikeresen az orvosok, felszínre jutnak a barlangban rekedt búvárok, szóval amikor nyugvó pontra kerül egy kritikus helyzet.
Taoista mesterek a Ji-king vonalak átalakulását látják egy-egy ilyen eseményben, azt a pillanatot, ami után új karakterisztikát vesz fel egy történet. Hosszan érlelődik a változás a mélyben, akár hónapokig és évekig, majd egyszercsak megtörténik az áttörés, átalakul a Ji-king jel, és egy újabb fejezet veszi kezdetét. Ha közelről meg tudjuk figyelni az ilyen pillanatot, kicsit mintha az élet misztériumába kapnánk bepillantást. Egy olyan vegyész műhelyébe, ahol a titkos főzetek készülnek, hevítés, forralás, vegyítés, egyik történet a másik után.
Az egyén életében is bizony megvannak az ilyen fordulópontok. A hírekben ezekről nem hallani, általában nincs közösségi jelentőségük, ám a benne résztvevők életére nagyon is hat. A felszínen vagy a mélyben, de azt érzékeli az ember, hogy most valami átalakult. Átbillent a történet egy másik dimenzióba. Néha egyértelműen és látványosan, néha pedig az ösztön és az érzés szintjén.
Új vágányra állt a helyzet, irányváltás volt, megváltozott a felállás. Pszichológusok tudnának erről sokat mesélni, az álomelemzés, az érzelmi világ, családi dinamikák, vagy akár a transzgenerációs helyzetek kapcsán. Igen, vannak esték, amikor megváltozik a világ.
Egy ilyen történet hangos verziója következik most. Egy eset, ami nem a szélesebb nagyközönség, csupán egyetlen ember életében hozott változást csendben, a mélyben.
Kortárs novella a hotel mélyén lakó leviatánról:
