Jodie Foster szerint veszélyes gyerekszínésznek lenni – őszintén beszélt a szakma árnyoldalairól
Jodie Foster keményen bírálta a gyerekszínészek világát
Jodie Foster a Marrákesi Filmfesztiválon szokatlanul őszintén beszélt arról, milyen veszélyekkel jár, ha a szülők túl korán tolják gyerekeiket a színészi pálya felé. A kétszeres Oscar-díjas színésznő szerint ő maga sem választotta volna ezt a hivatást, és „tudja, mennyire veszélyes” már fiatalon bekerülni a filmiparba.
Elmondása szerint nem rendelkezik azzal a típusú személyiséggel, amelyet a szakma megkövetel. „Sosem választottam volna a színészetet. Nem olyan ember vagyok, aki felugrik egy asztalra táncolni, vagy dalokat énekel másoknak” – fogalmazott.
Egy karrier, amelyet nem ő választott
Foster háromévesen tűnt fel először egy Coppertone naptejreklámban, ahová eredetileg bátyját kísérte el. A válogatók azonban azonnal felfigyeltek rá, és elindult a reklámok, majd a sorozatok és filmek sorozata. Hatévesen már mozifilmben szerepelt, később olyan produkciókban tűnt fel, mint az 1973-as Tom Sawyer.
Mindössze tizenkét éves volt, amikor Martin Scorsese Taxisofőr című kultuszfilmjében egy gyerekkorú prostituáltat alakított – ez pedig egész életére meghatározó élménynek bizonyult.
„Ez azért van bennem, mert tudom, min mentem keresztül” – mondta. – „Sokszor azon kapom magam, hogy odalépek a mai gyerekszínészekhez, és azon gondolkodom: hol vannak a szüleik? Miért nem mondja nekik senki, hogy ne vállaljanak ennyi filmet, vagy hogy talán ne legyenek részegek a vörös szőnyegen? Vigyázni akarok rájuk, mert tudom, mennyire veszélyes.”
„Miért akarna bárki ma színész lenni?”
Foster arról is beszélt, hogy nem érti, egyáltalán miért vonzó a színészet a mai fiataloknak. Szerinte egy igazán kiemelkedő karrier ára magas: „Nem tudom, miért akarna bárki színész lenni, ha tudná, hogy ez milyen mértékben fosztja meg az embert a saját életétől.”
A színésznő szerint őt az mentette meg, hogy édesanyja nagyon korán megtanította neki, hogyan válassza el a magánéletét a nyilvánosságtól.
Érdekes módon ez a mostani véleménye élesen eltér attól, amit 1987-ben mondott az Interview magazinnak, amikor még úgy fogalmazott: imádott gyerekként színészkedni, és rengeteget tanult a reklámokból és kisebb szerepekből.
A kételyek tették jobb színésszé?
Foster Marrákesben azt is elismerte, hogy talán éppen az ambivalens érzései tették jobb művésszé. „Nem érdekel maga a színészet csak a színészet kedvéért. Ha egy lakatlan szigeten lennék, valószínűleg az utolsó dolog lenne, hogy színészkedjek. Én csak túlélni próbáltam.”
Mostani filmje, Rebecca Zlotowski francia nyelvű thriller-komédiája, az A Private Life különösen közel áll hozzá – hiszen hároméves kora óta francia iskolába járt, így a nyelv és kultúra mindig fontos része volt az életének.
Női rendezők és a nagy költségvetéses filmek kérdése
A színésznő arra is kitért, milyen sokáig kellett várnia arra, hogy női rendezőkkel dolgozhasson. Bár karrierje nagy részét férfiak irányítása alatt töltötte, legutóbbi négy filmjét már nők rendezték.
Rámutatott egy régóta létező iparági problémára is: arra, hogy a stúdiók rendszeresen azzal utasítják el a női rendezőket nagyobb projektek esetén, hogy „nincs olyan nő, aki már csinált 125 millió dolláros filmet”.
„De hogyan lenne ilyen tapasztalatuk, ha soha nem kapják meg a lehetőséget?” – tette fel a kérdést Foster.
Egy élet a reflektorfényben – és azon túl
Jodie Foster szavai ritka bepillantást engednek abba, milyen árat fizethet valaki a korai hírnévért, és miért fontos a gyerekszínészek védelme. Bár mára a világ egyik legelismertebb színésznője, a róla alkotott kép mögött egy olyan ember áll, aki megtanulta, hogy a reflektorfényben élni egyszerre kivételes lehetőség és súlyos teher.
A mostani megszólalás pedig újabb fontos hang a filmiparban zajló párbeszédben: hogyan lehet biztonságosabbá, emberibbé tenni a pályát azok számára, akik túl korán kerülnek a középpontba.
