A Szerk. avatar
2025. december 4. /
,

Felfedezésre váró mélység: kék-piros pillangó az űrben — új fotón a Butterfly Nebula

Amikor a csillagporból szárnyakat bont a Butterfly Nebula — az NGC 6302 rejtélye

Lenyűgöző kozmikus pillangó az égbolton

Egy chilei távcső, a Gemini South Telescope segítségével a közelmúltban készített bámulatos felvétel jelent meg a kozmikus pillangóként ismert NGC 6302 galaxistöredékről — a látvány különleges, monumentális és elgondolkodtató. A felvételt a 25. évfordulóját ünneplő International Gemini Observatory (IGO) jubileumára időzítették, és ennek apropóján a chilei iskolások közül választották ki célpontként ezt a káprázatos kozmikus struktúrát.

Az új kép révén a Butterfly Nebula részletei soha nem látott élességgel és színekkel tárulnak fel — mintha egy pillangó világűri szárnya ragyogna a sötétben.

Mi is az NGC 6302 — a „Pillangó-köd”?

Az NGC 6302 egy ún. planetáris köd: olyan csillagmaradvány, amely egykor naprendszerünkhöz hasonló tömegű csillagból keletkezett. Amikor az ilyen csillag kifogy a nukleáris üzemanyagból, a külső rétegeit kilöki az űrbe, és magába a magba sűrűsödik vissza — közben a kilökött gáz és por ionizálódik, és gyönyörű, világító felhőt alkot.

A Butterfly Nebula szokatlanul struktúrált: bipolaritása miatt két, szárnyakra emlékeztető gáz- és porfelhő fúvódott ki a központi csillagból, amelyek úgy tűnnek, mintha egy pillangó óriási, színes szárnyai lennének az űrben. A központban egy fehér törpecsillag ragyog — ez a csillag maradványa annak a vörös óriásnak, amely valaha volt. A köd anyaga a kilökött rétegekből származik, és a csillag intenzív hője által gerjesztve világít.

Távolság, hőmérséklet, fények — a számok, amik lenyűgöznek

Az NGC 6302 hozzávetőleg 2 500 és 3 800 fényév közötti távolságra található a Földtől, a Skorpió csillagképben. Egyetlen fényév közel hatbillió mérföldet jelent — így képzelhetjük, mekkora távolságból érkezik hozzánk az a fény, amit látunk.

A központi fehér törpecsillag elképesztően forró: a felszíni hőmérséklet eléri a 250 000 Celsius-fokot is. A körülötte lévő gázfelhők pedig – különösen a szárnyakat formáló áramlatok – 20 000–36 000 Celsius-fokig hevülnek, és ez az intenzív ionizáció adja a köd színpompás ragyogását.

A gázfelhők formája is izgalmas: a viszonylag lassú, egyenlítői kilökődés hozta létre a „testet”, míg a nagyobb sebességgel fúvó kifúvások formálták a szárnyakat. Ezt a struktúrát finom foton- és hősugárzás még tovább formálta.

Miért most látjuk ilyen részletességgel?

A felvétel az IGO ünnepi projektjének része: a chilei iskolások közreműködésével meghatározták, hogy melyik objektumot fotózzák le a 25. évfordulóra — a választás az NGC 6302-re esett.

A kép a Gemini South távcső nyújtotta 8,1 méteres tükörnek és a modern optikai technikáknak köszönhetően hozta létre az eddigi legélesebb, legszíngazdagabb pillanatfelvételt a ködről, amely korábban is ismert volt — ám ilyen részletességgel eddig nem láthattuk.

A pillangó-köd üzenete: múlandóság, átalakulás, végtelen univerzum

Az NGC 6302 nem csak egy szép látvány — egy kozmikus történet tanúja is. A köd az univerzum egyik sokszor megismétlődő folyamatát mutatja be: ahogy egy csillag leélte életét, eldobta külső rétegeit, és fehér törpecsillagként maradt meg. A kilökött gázfelhői a ragyogó szárnyak — a metamorfózis vizuális allegóriái. Mint a pillangó kirepül egy báb burokból, úgy születik újjá a kozmikus por és gáz egy új, ragyogó struktúrában.

Ez a csodálatos kép arra emlékeztet, hogy az univerzumban nem létezik igazi vég — csak átalakulás, születés és újjászületés. Az NGC 6302 most is fejlődik, alakul, sugárzik — és nekünk, földi szemlélőknek megadja azt a ritka lehetőséget, hogy részesei legyünk egy kozmikus pillanatnak.

Források: AP News, Space, vg.no

A legfrissebb tudományos cikkek

Megosztás: