Elhunyt Tom Stoppard – a színházi világ zsenije, aki saját melléknevet kapott
A Stoppard-jelenség
Tom Stoppard, a drámaíró, aki játékos műveltségével és intellektuális eleganciájával évtizedeken át bűvölte el a világ színházlátogatóit, 88 éves korában meghalt. Kevés alkotó mondhatja el magáról, hogy neve mellé önálló jelző kerül az Oxford English Dictionarybe – a „stoppardiánus” pontosan ezt jelenti: váratlan párosításokat, szellemi bravúrokat és könnyed bölcsességet.
A lehetetlen találkozások mestere
Stoppard munkáiban a filozófia és az akrobatika találkozott (Jumpers, 1972), a 19. századi kertépítés és a káoszelmélet kapcsolódott össze (Arcadia, 1993), vagy éppen a rockzene, a cseh ellenzéki értelmiség és Szapphó szerelmes versei szőttek új minőséget (Rock ’n’ Roll, 2006). Első nagy áttörését az Újvilág fesztiválon felfedezett Rosencrantz és Guildenstern halott hozta meg 1966-ban, amelyet később a Nemzeti Színház fejlesztett tovább.
Drámák, filmek, forgatókönyvek
Életműve több mint harminc színpadi műből állt, emellett televíziós és rádiós alkotásokból, valamint olyan filmforgatókönyvekből, mint A Russia House, Terry Gilliam Brazilja, vagy a Szerelmes Shakespeare, amelyért Oscar-díjat kapott. Ám hatása jóval túlmutat a filmográfián: ő volt az a szerző, akihez Hollywood fordult, ha egy látványfilmnek elegáns finomhangolásra volt szüksége.
Dolgozott az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag és a Star Wars: A Sith-ek bosszúja szövegén is. Steven Spielberg egyszer zuhanyból rángatta ki egy sürgős telefonhívással, hogy megbeszéljenek egy problémát a Schindler listája kapcsán.
Fényűző társasági élet, fesztelen elegancia
Stoppard háromszor nősült, és híres volt társasági kedvességéről. Simon Gray drámaíró egyszer így jellemezte barátját: „Az egyik legnagyobb teljesítménye, hogy tulajdonképpen semmit sem irigyel tőle az ember – kivéve talán a külsejét, a tehetségét, a pénzét és a szerencséjét.”
Menekülés a háborúból – a kezdetek
Tom Stoppard 1937-ben Tomáš Straussler néven született Csehszlovákiában. Kétéves sem volt, amikor zsidó szülei a náci megszállás elől Szingapúrba menekültek. Három évvel később édesanyja és bátyja Indiába evakuálták, édesapja pedig a japán megszállás alatt esett el katonai orvosként. Anyja később hozzáment egy brit tiszthez, Kenneth Stoppardhoz, aki örökbe fogadta a fiúkat, és a család a háború után Angliába költözött.
Az újságíró, akiből drámaíró lett
Stoppard 17 évesen hagyta ott az iskolát, és újságíróként kezdett Bristolban. Pár év rádiójáték-kísérletezés után első színdarabját Hamburgban mutatták be, majd brit televízió is feldolgozta. Londonba költözve William Boot álnéven írt színházi kritikákat, míg egy alapítványi ösztöndíj Berlinbe nem vitte, ahol megírta későbbi sikerének alapját: a Rosencrantz és Guildenstern halott darab ötletét.
A szív is bekapcsol – a nagy érzelmi művek
Korai darabjait sokan intellektuális mutatványnak tartották, de ez megváltozott The Real Thing (1982) című művével, amely a hűtlenség fájdalmát és a művészet és élet közötti törékeny kapcsolatot vizsgálta. Michael Billington később a valaha írt 101 legjobb dráma közé sorolta a művet.
Életműve csúcsán
A következő másfél évtizedben Stoppard egymást követték a mesterművek. Biográfusa, Hermione Lee szerint a szerző maga az Arkadíát (1993) tartotta legjobb darabjának, míg The Invention of Love (1997), az AE Housman költőről szóló mű volt a személyes kedvence. Egyedül a Hapgood (1988) maradt ellentmondásos, melyben a kémhistóriát részecskefizikával ötvözte, ám egy 2015-ös felújítás rehabilitálta.
A magányos író és a politikai nézetek
Bár személyesen társasági ember volt, íróként magányosan dolgozott, és nem osztotta a baloldali nézeteket, amelyek kortársai körében jellemzőek voltak. Magát „félénk libertáriusnak” és „tiszteletbeli angolnak” nevezte. Csodálta Margaret Thatchert, és 1984-ben aláírta az USA grenadai invázióját támogató nyilatkozatot. 1978-ban CBE-kitüntetést kapott, 1997-ben lovaggá ütötték, 2013-ban pedig PEN Pinter-díjjal jutalmazták „az igazság kimondásáért”.
Visszatérés Közép-Európához
Gyakran dolgozta fel közép-európai gyökereit, különösen a hidegháború témáját. Az Every Good Boy Deserves Favour (1977) című művét André Previn felkérésére írta egy teljes színpadi zenekarral kísérve, míg Professional Foul című televíziós darabját barátjának, Václav Havelnek ajánlotta.
Kései felismerések és utolsó nagy műve
Ötvenes éveiben tudta meg zsidó származásának teljes történetét. Csak nyolcvanas éveire vált ez az élmény alkotó energiává, amelyből megszületett kései mesterműve, a Leopoldstadt. A darab egykor jómódú bécsi zsidó család történetét követi 1899-től 1955-ig, és Stoppard életművének egyik legszemélyesebb és legerőteljesebb műve.
